Az urbanizációs folyamatok növekvő üteme mellett felértékelődik a települési zöldfelületek minőségi és mennyiségi arányának emelése, melynek hangsúlyos részét képezik a vízáteresztő felületek, melyek lehetnek vízáteresztő burkolatok vagy egyéb, növényekkel kombinált megoldások is.
Ennek egyik, a csapadékvízhez szorosan kötődő vízgazdálkodási gyakorlatok egyik eleme nem más, mint az esőkert, mely napjainkban népszerű és egyre szélesebb körben ismert és alkalmazott zöldfelületi megoldás, mellyel együtt jár hatékonyságának és fenntarthatóságának vizsgálata is.
Az esőkert egy olyan alternatív zöldfelületi megoldás, mely célja a csapadékvíz megtartása és lassú talajba szivárogtatása, így nagyobb csapadékmennyiség esetén a csatornahálózat részben tehermentesíthető az alkalmazásával, ez azt is jelenti, hogy részét képezi a fenntartható vízelvezetési rendszernek (SuDS - Sustainable urban Drainage System) is.
Egyre fontosabbá válik, hogy pontosan megállapítható legyen az esőkertek tényleges vízmegtartási és leszivárogtatási teljesítménye, mely a telepítési, gondozási és ápolási munkák végrehajtását és ütemezését is befolyásolhatja – írja a novenyvedoszer.hu két szerzője Horotán Katalin (EKKE, MATE), és Kisvarga Szilvia (MATE)
Az esőkertek képesek a szennyező anyagokat a talajban megkötni, megakadályozva, hogy a helyi vízrendszerekbe kerüljenek – fotó: pixabay.com
Az ültetőközeg vastagsága és a talaj porozitása meghatározó az esőkert kialakítása során, ezért a leszivárgás sebessége függ a telepítés kivitelezésétől, tehát a kert helyes kialakítása és az alap talajtípus egymástól nem különíthető el.
Az infiltrációs vizsgálat lehetővé teszi azt, hogy az alternatív zöldfelületek teljesítménye mérhető legyen. Ennek eredményével adott terület csapadékviszonyaihoz igazítva maximalizálható ezen zöldfelületek vízmegtartása, mivel a helyi környezeti adottságoktól erősen függő rendszerről van szó, azonban ezek nem karbantartás nélküli rendszerek – olvasható a cikkben.
Az esőkertek fogalmát leegyszerűsítve azt mondhatjuk, esőt felfogó területek, azonban funkciójuk ennél tágabb körben értelmezhető, ugyanis a városokban nagy esőzések során fellépő diffúz szennyezést mérséklik, mivel szűrőként működnek, ezzel együtt a helyi vízterek vízminőségét is segítenek fenntartani. Emiatt számos térségben, például Dél-Koreában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Nagy Britanniában is alkalmazzák az esőkertekre épülő vízmegtartó rendszereket.
Ezeket napjainkban alacsony hatású fejlesztésnek (LID - Low Impact Developement) írják le, mely a rendelkezésre álló forrásokat, adottságokat használja ki legkisebb ráfordítás mellett, mégis tartós haszonnal, mely a város- és településfejlesztési stratégiáknak is részét képezi. A vízfelfogó és leszivárogtató, fizikai képességen túl, biológiai és kémiai folyamatok is végbe mennek, melyben a növényzetnek és a talajlakó mikroorganizmusoknak van szerepe.
Az esőkertekben található növényzet által könnyen felvehető anyagok közé sorolható a nitrogén és a foszfor, melyek műtrágyákból (például gyeptrágyák) is az elfolyó csapadékvízbe kerülhetnek, ezeket a növényzet életfolyamataihoz felhasználja és felveszi, ezért az átszivárgó víz ezekből már kevesebbet tartalmaz, mintha közvetlenül a csatornahálózatba jutott volna. A biofiltrációban a talajlakó mikroorganizmusok is részt vesznek, melyek nitrogénmegkötése is jelentős, mely hozzájárul a vizek eutrofizációjának megelőzéséhez is.
Az esőkert napjainkban népszerű és egyre szélesebb körben ismert és alkalmazott zöldfelületi megoldás – fotó: pixabay.com
A városi környezetben a nehézfém-szennyezés jelentős probléma, különösen az utakról, építkezésekről, ipari tevékenységekből és járműkibocsátásokból származó szennyvíz miatt. Az olyan fémek, mint az ólom (Pb), a kadmium (Cd), a cink (Zn), a réz (Cu) és az arzén (As) szennyezhetik a városi talaj- és vízrendszereket, veszélyeztetve minden élő szervezetet. Az esőkertek képesek ezeket a szennyező anyagokat a talajban megkötni, megakadályozva, hogy a helyi vízrendszerekbe kerüljenek.
Ez azért lehetséges, mert a növények képesek a nehézfém-szennyezés mérséklésére a fitoremediációnak nevezett folyamat révén. A fitoremediáció magában foglalja a növények használatát a szennyezőanyagok eltávolítására, lebontására vagy stabilizálására a környezetből. A különböző növényfajok képesek a nehézfémeket a talajból és a vízből felszívni, a szöveteikben tárolni, vagy akár kevésbé káros anyagokká átalakítani. Ennek mechanizmusai a következők lehetnek:
- Fitoextrakció – A növények a gyökereiken keresztül felveszik a nehézfémeket, a hajtásokba szállítják, és a levelekben, szárakban vagy gyökerekben felhalmozzák azokat.
- Fitostabilizáció – A növények megakadályozzák a szennyező anyagok terjedését azáltal, hogy stabilizálják azokat a talajban, vagy a gyökerekbe való felszívódásukkal, vagy a talajhoz való kötéssel.
- Fitodegradáció – Egyes növények képesek bizonyos szennyező anyagokat kevésbé mérgező formákra lebontani, bár ez a nehézfémek esetében kevésbé gyakori, de egyéb szennyezőknél jelentős.
- Rizofiltráció – A növények gyökerei képesek felvenni a nehézfémeket a szennyezett vízből, ez a folyamat hasznos a szennyezett csapadékvízzel elfolyó városi területeken.
A települési környezetben növényvédelmi munkák során alkalmazott rovarirtó (intsecticid) és gyomirtó (herbicid) szerek, melyek megkötés nélküli elvezetése az élővizeket károsítaná, ezek felfogásában is egyre inkább felértékelődik az esőkertek szerepe.
Az esőkertek hatékonyan csökkenthetik a városi szennyezést miközben növelik a zöldterületeket
Az esőkertek a csapadékvíz elfolyásának felfogásával és szűrésével segítenek csökkenteni a szennyező anyagokat, például a felesleges tápanyagokat, nehézfémeket, üledékeket, mielőtt azok a helyi vízterekbe jutnának. A természetes folyamatok, például az abszorpció és a szűrés révén az esőkertek növényei felfogják ezeket a szennyezőanyagokat, stabilizálják a talajt és csökkentik a vízvesztést.
A környezeti előnyök mellett az esőkertek támogatják a biológiai sokféleséget, mivel élőhelyet kínálnak a beporzók, madarak és más vadon élő állatok számára, hozzájárulva az ökoszisztéma rugalmasságához. Továbbá segítenek a városi hőszigethatás leküzdésében, hűtik a környezetüket. Alacsony karbantartási igényű, költséghatékony megoldást nyújtanak, amelyek az ökológiai szemléletet integrálják a várostervezésbe, így ideálisak a városok számára, amelyek egyszerre kívánnak megoldást találni a környezetszennyezésre és a zöld infrastruktúra iránti igények kielégítésére – írja a novenyvedoszer.hu.
Indexkép: pixabay.com
