A Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI) a gépüzemeltetés adatainak alakulását egyes nagyobb gazdaságokban kíséri figyelemmel, és a tényszámokból kiindulva, a várható árakkal, bérekkel, valamint egyéb költségekkel számolva minden évben kidolgozza és közreadja a mezőgazdaságban használatos erő- és munkagépek (gépcsoportok, munkaműveletek) adott évre vonatkozó fajlagos teljesítéseit és üzemeltetési költségeit.
E munkára azért van szükség, mert a termelőknek, illetve általában a mezőgazdasággal foglalkozóknak a helyes döntéseikhez ismerniük kell, hogy a különböző gépféleségek milyen önköltséggel dolgoznak, hogy az adott körülmények között az ökonómiailag legmegfelelőbbet választhassák. Az értékelés és az ellenőrzés azonban napjainkban már egyre nehezebb, mert a mezőgazdasági gépeket forgalmazók sokkal több géptípust kínálnak, és a gazdaságokban is jóval többféle gép üzemel, mint korábban.
Ezért az MGI által kidolgozott átlagosnak tekinthető „irányszámok” segíthetik a gyakorlatban ténylegesen felmerülő munkavégzés költségének, illetve ellenértékének kiszámítását, a technológiai tervezést, az ésszerűbb gépkiválasztást, módot adnak a gépek üzemeltetési költségének elemzéséhez, valamint segítséget nyújtanak a különböző költségkalkulációkhoz, a szolgáltatási díjak kialakításához és ellenőrzéséhez.
A gazdálkodóknak a gépüzemeltetés költségét a saját gépeiknél is figyelni kell, hogy a túlzott költséggel üzemelőket időben lecserélhessék, helyettük másikat vásárolva, vagy bérmunkát alkalmazva, illetve a többi gépet hatékonyabban működtetve csökkenteni tudják a termelés gépi munka költségét. Az egyes erő- és munkagépek ugyanis a különböző munkaműveletekben és a változó körülmények között eltérő önköltséggel dolgoznak. Bizonyos esetekben a speciális gépek, míg máskor az univerzális gépek használata a kedvezőbb, és a nagyobb teljesítményű gépekkel végzett munka általában olcsóbb, mint a kisebb teljesítményűeké. Lényeges továbbá az is, hogy a kisebb táblák művelése fajlagosan sokkal többe kerül, mint a nagyobb tábláké.
1. táblázat: Erőgépek átlagos ára, teljesítése és üzemeltetési költsége (Áfa nélkül)
|
Megjegyzés: * = 2016 évi átlagos árak, ennek 75%-a az értékcsökkenés alapja; műszakóra = az erőgép vezetőjének az erőgéppel eltöltött munkaideje; kapacitáskihasználás = a műszakórából a névleges teljesítményre redukált munkaidő aránya; illetve az idő-és teljesítménykihasználás szorzata, illetve kWh/műszakóra/kW.
A költségek vetítési alapjai
A mezőgazdaságban az erő- és munkagépek teljesítését (kihasználását) leginkább az üzemeltetés körülményei határozzák meg. Általános pl., hogy a nagyobb és drágább gépeket fokozottabb figyelem kíséri, igyekeznek ezeket folyamatosan munkával ellátni, kiszolgálásuk jobb, és e gépeket képzettebb erőgépvezetőkre bízzák. A kisebb és olcsóbb gépekkel viszont kevéssé törődnek, és sok esetben olyanok, illetve olyan munkafeladatokra vásárolják, ahol a kihasználásuk – az adott körülmények miatt – nem is lehet intenzív. Ezért az 1. táblázatban is az egyes gépcsoportoknál a nagyobb motorteljesítményű erőgépek éves műszakóra-teljesítése és fajlagos kihasználása kedvezőbb.
fotó: Balassa Bence / Agroinform - a Menőgazdászok csoportja, csatlakozz Te is!
A mezőgazdasági gépek teljesítését munkaidővel (mh), tonnakilométerrel (tkm), normálhektárral (nha) stb. lehet összesíteni. A teljesítés-egyenértékek megállapítása a gyakorlatban általában jelentős hibával történik, és többségük nem jellemzi kellően az erőgép által teljesített „gépi munkát”, ezek ellenére alkalmazásuk a teljesített gépi munka megítéléséhez nélkülözhetetlen.
A felsorolt munkaegyenértékek között a legfontosabb a nha. Egy nha gépi munka 8 kg gázolajjal teljesíthető, illetve egy nha megfelel egy hektár sík, középkötött talajon végzett középmély (20 cm mély) szántás során végzett munkának. A többi munkaművelet nha szorzószámai az elvégzéshez szükséges hajtóanyag-felhasználással arányosak, a középmély szántáshoz viszonyítva. Az nha-t általában szorzókulcsokkal, négy kategória szerint állapítják meg. Ezek azonban csak a munkaművelet, a domborzat és a kötöttség szerinti vonóerőigényt jelzik, ezt is csak átlagos viszonyokra.
A szorzókulcsok nem veszik figyelembe a talaj nedvességét, tömődöttségét, fedettségét, a munkagép művelőtesteinek állapotát stb., tehát a pillanatnyi tényleges vonóerőigényt befolyásoló összes tényező hatását, bár az utóbbiak esetenként nagyobb vonóerőigény-különbséget eredményezhetnek, mint a domborzat és a kötöttség. Ezért a gépüzemeltetési költségek megállapítása során - a területi kategória mellett – ezek hatását is figyelembe kell venni. (Az nha alkalmazásának részletes ismertetését lásd az interneten.)
A műszakóra az erőgép vezetőjének az erőgéppel eltöltött munkaidejét jelenti, tehát meglehetősen bizonytalan tartalmú teljesítésadat. Ennek ellenére a műszakóra-önköltséggel is lehet műveleti költséget számolni. Ilyenkor az erőgép műszakóra-önköltségéhez hozzáadják a munkagép műszakóra-önköltségét, majd ezt osztják a műszakórára vetített ha, t, tkm stb. teljesítéssel. A műszakóra azért pontatlan teljesítés-egyenérték, mert az erőgépek átlagos kapacitáskihasználása jelentősen eltérő (az 1. táblázatban pl. 24 és 44% között változik), és az erőgépek önköltsége – különösen a műszakórára vetített – nagymértékben függ a kihasználás mértékétől; csekélyebb átlagos kihasználás esetén a műszakóra-önköltség mérsékeltebb, a gépi munkára (pl. nha-ra) vetített pedig nő. Ezért összehasonlító költségkalkulációhoz csak azonos kihasználással üzemelő erőgépek műszakóra-önköltségét célszerű használni.
A gépüzemeltetés költsége
A gépüzemeltetés költségei között meg kell különböztetni a közvetlen költséget és a teljes üzemeltetési költséget. A közvetlen költségek: a hajtó- és kenőanyagok költsége, a munkabér és az ezt terhelő költségek, a karbantartás és javítás költsége, az értékcsökkenés (az amortizáció, melynek számításához e munkában tízéves használati idő és a tízéves használat esetén felmerülő átlagos évenkénti kihasználás szerepel), valamint az egyéb költség (pl. a gépjárműadó, biztosítás + baleseti adó stb.). A gazdaságok saját kalkulációiknál többnyire a közvetlen költségekkel számolnak.
A teljes üzemeltetési költség: a fentieken túl az álló- és forgóeszközök tőkehozadéka, illetve a hitelkamat és az (ágazati, főágazati, gazdasági stb.) általános költségek, így ez a szolgáltatási díjtétellel egyező, mert ennek minden ténylegesen felmerülő költségtényezőt tartalmaznia kell.
A táblázatokban szereplő árak és a költségek az áfát sehol nem tartalmazzák, így az áfa esetleges változása az itt közölt költségeket nem módosítja. A hajtó- és kenőanyagok nagykereskedelmi áron szerepelnek, ezért a gazdaságban történő tárolásra külön költség került felszámításra, de ezek együtt is alacsonyabbak, mint az üzemanyagot forgalmazók kútjainál. A mezőgazdasági munkákhoz felhasznált gázolajnál a jövedéki adó egy része visszaigényelhető. Ezt a kedvezményt a számítás során nem vettük figyelembe, mert előre nem lehet tudni azt, hogy a gépi munkát ki és hol végzi, tehát az adott esetben jár-e a kedvezmény, de a konkrét elszámolásoknál célszerű érvényesíteni.
Az árak és a költségek változása
A 2016. évre várható költségeket a megfigyelt bázisgazdaságok tény- és tervszámai, a gép- és alkatrész-forgalmazók tapasztalatai, a KSH adatai és a különböző rendeletek előírásai alapján határoztuk meg. Ezeket figyelembe véve a 2015. évre készített költségszámok és az év során bekövetkezett változások között csak két területen volt számottevőbb eltérés. Az egyik a gázolaj ára, mely a tervezettnél sokkal erőteljesebben esett (az évi átlagok alapján számolt 2,5%-kal szemben 14,7%-kal, a 2014. decemberihez viszonyítva a 2015. decemberi ár pedig 16,0%-kal). A másik a gépek javítási-karbantartási költsége, mely a csekélyebb újgép-vásárlás, illetve a gépek fokozottabb „öregedése” miatt kissé nagyobb arányú volt. E két változás egymást nagyrészt kiegyenlítette, így a 2015. évi tényleges költségek a tervezetthez képest kismértékben csökkentek.
fotó: Mona Zoltán / Agroinform - a Menőgazdászok csoportja, csatlakozz Te is!
2016-ban az erő- és munkagépek költségeinek változása – a gázolajár kivételével – szintén kevéssé jelentős. Pl. az éves és fajlagos kihasználás (megítélésünk szerint) nem módosult, ezért a csatolt táblázatokban az előző évi teljesítésadatok szerepelnek. Az értékcsökkenési leírás kulcsa (minden gépnél egységesen 10%) és a gépek árának átlagos emelkedése (4%) sem változik, így az amortizációs költség módosulása a gép árát követi. Az előző évivel egyező az alapbér növekedésének mértéke (5%), az ez után elszámolt kiegészítő bér (10%), a szociális hozzájárulási adó (27%), a betegszabadság (2%), a gazdasági általános költség (5%), valamint a tőkehozadék (4%) aránya, az üzemanyagok és alkatrészek tárolásának (4%), valamint a géptárolók üzemeltetési költségének (3%) emelkedése, és nem változik a kenőanyagok fajlagos ára (850 Ft/kg) sem. A biztosítási díj változása 2013-ban és 2014-ben (a piaci verseny miatt) 0% volt, 2015-ben viszont a verseny mérséklődésével átlagosan 15%-kal, 2016-ra pedig 10%-kal nőtt.
A 2016. évi adatok meghatározása során jelentősen csak a gázolaj nagykereskedelmi ára változott, mert az általunk 2014. decemberben becsült és 2015-re várhatónak vélt 390 Ft/kg-mal (327,6 Ft/literrel) szemben 2016-ra 325 Ft/kg-ra (273 Ft/literre, 83,3%-ra) mérsékeltük, mely a 2015. évi ténylegesnek ítélhető átlagos nagykereskedelmi árnál (341 Ft/kg, illetve 286,4 Ft/liter) mintegy 4,7%-kal kisebb, a 2015. decemberinél (321 Ft/kg, illetve 270 Ft/liter) pedig 1,2%-kal nagyobb. (Számottevőbb üzemanyagár-változás természetesen 2016-ban is bekövetkezhet.) A gazdaságok adatai szerint az általuk realizált nagykereskedelmi ár mintegy 79-80%-a a NAV és a KSH által megadott áraknak.
A karbantartási-javítási költségnél 2015-ben az alkatrészek átlagos ára nőtt nagyobb mértékben, mert az „öregedő” géppark miatt intenzívebb volt az alkatrész iránti kereslet. Mivel a javítási bér és rezsi, valamint az „idegenek” által végzett javítás költségének emelkedése 2015-ben is mérsékelt volt, ezért (a 2015. évi elmaradt növekedés pótlására) 2016-ban 6% költségemelkedéssel számoltunk. A fenti költségmódosulások eredményeként a 2016. évi fajlagos teljes gépüzemeltetési költség – a 2015-re előre jelzetthez viszonyítva – erőgépeknél átlagosan 1,8%-kal mérséklődött, az erőgépek munkagépeinél pedig 4,7%-kal emelkedett. A munkaműveleteknél viszont a költségváltozás olyan kevés (0,4%-kal csökkent), hogy a 2015. évi számok (nagyvonalú megközelítés alapján) 2016-ban is változatlanul alkalmazhatók.
2. táblázat: Munkagépek átlagos ára, teljesítése és üzemeltetési költsége (Áfa nélkül)
|
Megjegyzések: * = 2016 évi átlagos árak, ennek 75%-a az értékcsökkenés alapja; ** = a II. területi kategóriában; mh = műszakóra *** = 80 tkm/mh, és 0,42 kWh/tkm = 33,6 kWh/mh = 1,277 nha/mh.
A 2016-ra készített költségszámítás módszere az erőgépeknél (1. táblázat) és a munkagépeknél (2. táblázat) azonos volt azzal, amit az MGI évek óta alkalmazott. (A költségszámítás módszerének részletes ismertetése az MGI által a korábbi években kiadott „Mezőgazdasági gépi munkák költsége” című kiadványokban található meg.) Részletes műveleti költségszámítás azonban 2016-ra (sajnos) nem készült annak ellenére, hogy az erőgépek mérete szerinti műveleti költségek a gépüzemeltetésiköltség-számítási munka legfontosabb része. Ezt a hiányt úgy pótoltuk, hogy az erőgépek üzemeltetési költségének átlagosan 98,2%-ra történt mérséklődését és a munkagépek 104,7%-ra növekedését a műveleti költségek változásának mértéke megállapításához (kissé nagyvonalú megközelítéssel) olyan arányban vettük figyelembe, ahogyan a gazdaságokban a teljes gépüzemeltetési költségből az erő- és a munkagépek részesednek.
Erre minta a bázisgazdaságok 2014. évi tényszámai voltak, ahol a teljes gazdasági gépüzemeltetési költségből (100%) az erőgépek aránya 78,1%, a munkagépeké pedig 21,9% lett. Az ezekkel súlyozott 2016. évi erő- és munkagépek üzemeltetési költségváltozásának eredménye, hogy a műveleti költségek 99,6%-ra mérséklődtek, így a 2015. évi adatok 2016-ban is változatlanul használhatók (3. táblázat). Ez a számítás természetesen csak „tájékoztató” eredményt ad, mert az egyes műveletek költségében az erő- és a munkagépek költségének aránya eltérő, ezért a „gyakorlatban” a nagyobb arányú erőgép-költségigény esetén (pl. talajmunkák) kissé csökkennek, míg a nagyobb arányú munkagépköltségeknél (betakarítási munkák) kevéssé nőnek.
3. táblázat: Fontosabb munkaműveletek teljes üzemeltetési költsége az I. területi kategóriában, Áfa nélkül
|
Megjegyzés: * a beírt termésátlag esetén
A hiba azonban csak mintegy +- 0,5-1,5% lehet, tehát az így nyert műveleti költség mint „irányszám” elfogadható. Mivel a 3. táblázat számai az I. területi kategóriára vonatkoznak, az itt közölt költségeket a II-IV. kategóriába tartozó területeken végzett műveletek esetében a kategóriák „vonóerőigényét” jellemző arányszámmal növelni kell.
A gépüzemeltetési költségek mérséklésének lehetőségei
A táblázatokban közölt teljesítések és költségek a nagyüzemi gazdasági körülményeket jellemzik, ezért az ennél gondosabb gépüzemeltetés esetén mintegy 20-25% költségmegtakarítás is elérhető. Ennek talán a legfontosabb módja a gépek kihasználásának javítása, illetve az éves teljesítések fokozása. Az éves műszakórák száma és a műszakórára jutó nha-teljesítések a gépi munka jobb szervezésével javíthatók, így a fajlagos gépüzemeltetési költség szinte minden tényezője, de különösen az amortizáció, az egyéb költség, valamint a tőkehozadék fajlagos értéke csökkenhet, mert ezek az „állandó” költségek több teljesítésre oszlanak el. Nagyobb figyelemmel az üzemanyag-felhasználás is mérsékelhető, mert az 1. táblázatban a teljesítés egységére jutó hajtóanyag mennyisége esetenként az átlagosnál 5-20%-kal több, és ez a gépek jobb kihasználásával, a műszaki színvonal javításával, optimális erő- és munkagépkapcsolással, a takarékos vezetési stílus alkalmazásával mérsékelhető.
A legmegfelelőbb erőgépféleség és a legalkalmasabb motorteljesítményű erőgép megválasztása is a takarékosság fontos része. A táblázatok alapján ugyanis egyértelműen látható, hogy a nagyobb teljesítményű erőgépek üzemeltetési költsége kedvezőbb. Ezért a kisebb vonóerőt igénylő szántóföldi munkákat (pl. rendsodrás), a vegyes munkákat és a majoron belüli csekélyebb volumenű szállításokat 40-60 kW teljesítményű traktorokkal, míg a nagyobb vonóerőt igénylő munkákat 100 kW körüli vagy e feletti traktorokkal kellene végezni. Mivel ilyen nagy gépek a kisgazdaságokban és kisebb táblákon nem használhatók, ezért a táblák méretének növelése feltétlenül célszerű (4. táblázat). Nagyobb gazdaságban, ahol több gép van, ezek közül ki lehet választani az adott munkára legmegfelelőbbet, kisgazdaságban viszont többnyire csak egy erőgép van, ezért nincs választási lehetőség. A nagy táblák esetén nemcsak a gépek fajlagos teljesítése jobb, hanem a termelés összes körülménye kedvezőbben alakul, így a nagyobb táblákon olcsóbban lehet termelni, jobbak lehetnek a terméseredmények, és kellő figyelemmel jobb minőséget lehet elérni.
4. táblázat: A középmélyszántás várható önköltsége és aránya a tábla méretétől függően
|
Megjegyzés: Áfa nélkül
Mivel a „korosabb” gépek üzemeltetése a fajlagos költségek jelentős emelkedéséhez vezet, ezért gondot kell fordítani a géppark fiatalítására és korszerűsítésére is. Napjainkban a gazdaságokban a gépek „kora”, illetve állapota többnyire nem megfelelő. Az MGI adatai szerint az egyes különleges esettől eltekintve a 10 évesnél nem „öregebb”, tehát átlagosan mintegy 5 éves gépek esetén minden segédüzemágnál az éves teljesítés több, a fajlagos kihasználás, a kenőanyag-felhasználás, a javításióra-igény és a karbantartási-javítási költség pedig kedvezőbb, mint a hosszabb használat esetén. A bázisgazdaságok teljes erőgépparkjának mintegy tízévi fajlagos karbantartási-, javításiköltség-ráfordítása szerint a 10 évesnél „korosabb” gépek szinte minden segédüzemágnál fele kihasználással és kb. kétszer nagyobb Ft/nha karbantartási-javítási költséggel dolgoztak, mint a 10 évesnél „fiatalabb” gépek.
A termelés költségét természetesen nemcsak az eddig felsoroltak, hanem egy sor más tényező is befolyásolja. Ezek közül most csak a talajok minőségét célszerű kiemelni, mert a „gyengébb” talajokon az alacsonyabb termésátlag miatt is nő az önköltség. Ezeknél tehát még fontosabb, hogy nagyobb táblákon, nagyobb teljesítményű gépekkel, olcsóbban végezzük a gépi munkákat azért, hogy a termelés költsége elfogadható legyen. Erre mind a gépek kihasználásának fokozása, mind a költségek mérséklése terén többféle mód lehet, pl. a ritkábban előforduló munkák vállalkozókkal történő elvégeztetése, vagy a csak esetenként szükséges gépek időleges bérlése, stb.
Összegzés
A mezőgazdasági termelés költsége, ezek között a gépek üzemeltetési költsége is folyamatosan emelkedik. Ennek ellenére a gazdálkodók még ma is a szükségesnél kevesebb figyelmet fordítanak a gépüzemeltetésre. Ez azonban nem helyes, mert a takarékos gazdálkodáshoz a gépüzemeltetési alapadatok figyelemmel kísérése és a hibák mielőbbi korrekciója elengedhetetlen. A géphasználat eredményességét nagyon sok tényező befolyásolja. Tény azonban, hogy kedvező termelési költséget csak megfelelő hozzáértéssel, nagyobb birtokokon, nagyobb táblákon, nagyobb teljesítményű és jó műszaki állapotú gépekkel, valamint a legkorszerűbb technológiai megoldások alkalmazásával lehet elérni.