Érdemes pár szót ejteni az ikerkerék használatáról, előnyökről és problémákról. A rossz választás nem csak drága javítást fog eredményezni, hanem közlekedésbiztonsági szempontból is veszélyes lesz.
Amit az ikerkerekekről tuni kell
1. Az ikerkerék elsődleges feladata, hogy a gép abroncsainak felfekvő felületét megnövelje, ezzel a talajnyomás és a fellépő talajtömörítő hatás csökkenjen. Persze ez csak akkor valósul meg az elvárt mértékben, ha az abroncsnyomást megfelelően alacsony értéken tartod. (Erről olvashatsz még az „ELÁSOTT PÉNZ” című könyvemben is.)
Mindig figyelj arra, hogy a külső abroncsok nyomása 0,2 bar-ral alacsonyabb legyen mint a belsőké. Azért fontos ez, mert ha egyenetlen talajon mozog a gép, könnyen megeshet, hogy a külső kerekeken támaszkodik fel, a belső kerekek terhelése lecsökken, nem érintkeznek megfelelően a talajjal. Ilyenkor a kerékcsapágyak igénybevétele jelentősen megnövekszik, ami hosszú távon költséges javítást és nem kívánt állásidőt fog eredményezni. A megfelelő abroncsnyomásról a gumi gyártók által közzétett táblázatok, vagy applikációk adnak megfelelő tájékoztatást.
Különböző gyártók azonos méretjelű abroncsai között is nagy különbség lehet a legördülési hossz tekintetében. (Ez az egy fordulat alatt megtett távolság.) Ezt a méretet a gyártók megadják minden gumi esetén. Ha ikerkereket szerelsz a gépre, figyelj arra, hogy ne csak a névleges méretük legyen egyforma, hanem az egymás mellé szerelt abroncsok legördülési hossza is.
2. Az ikerkerék csatolási módja sokféle lehet. Legjobb megoldás a hosszú tengelyes kialakítás, amelyre a belső keréktárcsával azonos kialakítású ikerkerék szerelhető fel. Napjainkban Európában ez a megoldás sajnos nem alkalmazható, mert a járművek szélességére vonatkozó korlátozások nem engedik meg a traktorok hosszú tengelyes változatainak forgalmazását.
A második változat az amikor a kerékagyra kerül felszerelésre egy olyan közdarab, amelyre a második kerék felszerelhető. Ez általában teljes értékű, a belső kerékkel azonos kialakítású. Ez a megoldás úgy tekinthető, mintha a tengely meghosszabbítása lenne, de leszerelhető, így a közlekedési előírásoknak megfelel.
A harmadik típus, amikor a belső kerékre egy keréktárcsa nélküli pánt valamilyen feszítő szerkezettel kerül rögzítésre. Ez megoldás a legnépszerűbb, mert egyszerű, a szerelése könnyen megoldható, és az ára is sokkal kedvezőbb, mint az előzőekben említett kialakítások esetén.
Acélöntvény keréktárcsa és lemezfelni – utóbbi nehezen viseli az igénybevételt – fotó: Fecsó Gábor
A legnépszerűbb csatlakoztatási módszer hátránya
Vannak azonban hátrányok is. Az alapkivitelű gépeket általában olyan keréktárcsával szerlik, amelynek teherviselő képessége nincs méretezve az ikerkerék által létrehozott igénybevételre. Ennek az a következménye, hogy az alapkivitelű felnik sorra eltörnek, elrepednek a felfogató csavarok körül.
A gazdák ilyenkor általában garanciális jogokra hivatkozva felkeresik a forgalmazót, de ez az esemény nem tartozik a jótállásos esetek közé. A kialakításból adódóan az így csatolt ikerkerék alkalmas a talajnyomás csökkentésére, de nem alkalmas a megnövekedett vonóerő átadására. Mivel a kapcsolás kis felületen, alakzáró elem nélkül történik, az összeszorító erő és a kerékpánt mérete jelentősen befolyásolja az átadható nyomaték nagyságát.
Törések és repedések túlterhelt lemez keréktárcsán – fotó: Fecsó Gábor
Az összeszorító erőt a kapcsoló szerkezettel lehet „beállítani”, míg a kerékpántok kapcsolódó méretei a gyártási tűrésektől függ. Ez pedig azt fogja eredményezni, hogy egyes esetekben az ikerkerék „lötyög”, más esetekben pedig majdnem szétbonthatatlanul összezáródik.
A rögzítő kapcsoknak a keréktárcsára merőlegeseknek kell lenniük – fotó: Fecsó Gábor
Ügyelj rá, hogy a rögzítő kapcsok a keréktárcsára merőlegesek legyenek! Ezzel elkerülhető az ikerkerék fellazulása és csökken a kapcsoló szerkezet túlterhelésének a lehetősége is.
Az ikerkerékről, és a gépek más fontos beállításairól olvashatsz még az „ELÁSOTT PÉNZ” című könyvemben!
_fill_540x300_0.jpg)
