Mindenesetre sok választási lehetőség piacra lépésük időszakában nem nagyon volt itthon, és más országokkal ellentétben mi sosem erősítettük a hazai ipart, ebben a szegmensben sem. AZ MTZ olcsó – felébe került a hazainak –, igénytelen és strapabíró volt, így a 45-55 lóerős modellek megalapozták a márka népszerűségét.
A klasszikus MTZ erőgépek történetét felidéző cikksorozatunk nyitásaként az egyik legnagyobb darabszámban elterjedt 50 lóerős széria történetét idézzük fel.
Egy nagyon szépen restaurált, 1969-es évjáratú MTZ-50-es Csongrádról – fotó: Agroinform.hu
A fehérorosz Minszki Traktorgyár a korábban, az '50-es évek közepétől gyártott, hazánkban is forgalmazott MTZ-5M, MTZ-5L, illetve LC és MC traktorok (a hazai szakzsargonban 45-ös MTZ néven ismert) továbbfejlesztéseként egy felépítésben hasonló, de az előbb említett típusoknál jóval korszerűbb, teljesen új fejlesztésű erőgép tervének elkészítésére kapott felkérést a szovjet állami szakirányítástól.
Először 1956-ban az új, 4 hengeres, 55 lóerős örvénykamrás dízelmotor készült el a leendő új modellhez, majd egy évvel később elkészültek az új traktor fejlesztési tervei, így a Szovjet Állami Autó és Gépipari Tudományos Intézet jóváhagyása után, 1958-ban nekiláttak a minszki gyár kísérleti műhelyének fejlesztő mérnökei az új MTZ-50-es erőgép prototípusának elkészítéséhez.
Az új típus bár elrendezésében részben „hajazott” a korábbi MTZ-5 típusokra, viszont részegységeit tekintve teljesen új elemekből tevődött össze.
A sorozatgyártás indítása előtt elkészült az MTZ-52 segédmellsőkerék-hajtású változata is – fotó: Traktoroexport
Az erőátvitelről egy jóval több sebességfokozatot és nagyobb végsebességet biztosító, új tolófogaskerekes sebességváltó gondoskodott. Könnyebben kezelhető kormányrendszer és az előző szériákhoz képest ergonomikusabb vezetőfülke növelte a kényelmet. Persze mai szemmel már messze van ez a felszereltség a kényelemtől, de 1959-ben már önmagában a teljesen zárt vezetőfülke is nagy dolog volt egy traktoron. A korábbi MTZ-khez képest növelték a hasmagasságot, csökkentették a fordulási sugarat, és légfékberendezéssel, valamint pneumatikus rendszerrel is felszerelték.
A több mint két éven át tartó prototípus-vizsgálatok végeztével, a sorozatgyártás beindítása előtt még több konstrukciós módosítást hajtottak végre az új MTZ-n. Véglegesítették az új motort is, amely a D-50 jelzést kapta. A motor sorozatban történő előállítására egy új motorüzemet hoztak létre Minszkben.
A vezetőfülke műszerfala az első generációnál – fotó: Traktoroexport
1961-ben beindították az új hátsókerék-hajtású Belarus MTZ-50 traktor sorozatgyártását, rá egy évre pedig a segédmellsőkerék-hajtással szerelt MTZ-52-es változat előállítása is elkezdődött.
Az MTZ-50/52 erőgépekbe álló, soros elrendezésű, örvénykamrás rendszerű, vízhűtéses, négyütemű dízelüzemű motor került beépítésre. A motor üzemi hőfoka a beépített automatikus vízhőfokszabályzón kívül a vezetőfülkéből állítható hűtőzsaluval is szabályozható volt. A motort kiviteltől függően elektromos vagy benzinmotoros indítómotorral lehetett beindítani. A hideg időben történő indítást izzító gyertyák segítették.
A motortól a nyomaték egytárcsás, száraz rendszerű tengelykapcsolón haladt tovább a fentebb már említett tolófogaskerekes sebességváltón át, a differenciálzárral szerelt négybolygókerekes differenciálművön keresztül a hátsó kerekek egyenes fogazású, homlok-fogaskerekes véglehajtásaihoz.
Fortschritt K-442/1 kisbálázóval az NDK-ban – fotó: Fortschritt-prospektus
A 6 bordás, szabványos TLT-tengely hajtását a sebességváltó előtéttengelyéről egy bolygómű közbeiktatásával kapta. A TLT-t motorfordulattól vagy haladási sebességtől függően lehetett kapcsolni. A csigaorsóból és ferdefogazású fogásívből álló kormányszerkezet hidraulikus szervóberendezése számára fogaskerék-szivattyú szállította az olajat.
A zárt, mindkét oldalon ajtóval ellátott vezetőfülke acéllemezből készült, a fülketető impregnáltvászon-bevonatot kapott, a szellőzését elhúzható oldal- és hátsó ablak, valamint a tetőre szerelt ventilátor biztosította.
Az állítható nyomtávolságú, teleszkópos csőtengelyből álló mellső futómű a motorkeretre királycsapos megoldással csatlakozott. A mellső kerekek rugózását mindkét oldalon zárt házba épített tekercsrugó biztosította.
Az MTZ-52 típusnál a mellső híd a hajtást a sebességváltóházba épített szabadonfutó osztóműről, kardántengely közvetítésével kapta.
A második generáció itthon ismert változata – fotó: Traktoroexport
A véglehajtást kúpfogaskerékpárokkal oldották meg, így biztosítva a nagy hasmagasságot. A differenciálzárral szerelt mellső differenciálmű kúpkerekes kivitelű.
A traktort hátsó munkagép csatlakoztató egységeinek választéka a szabványos 3-pontfüggesztő berendezésből, a függesztőszerkezethez erősíthető lengővonórúdból, az egytengelyes pótkocsi vontatásához hidraulikusan vezérelhető alsó vonóhorogból állt, de létezett kéttengelyes pótkocsi vontatását segítő vonószerkezet is. A hidraulikaberendezés osztott rendszerű volt, kettős működésű munkahengerekkel, ANTISZLIP berendezéssel.
A második generáció segédmellsőkerék-hajtású modellje kicsit hangulatosabb árnyalatban – fotó: Traktoroexport
A gyártást beindítását követő néhány évben számtalan altípussal bővítette ki a minszki traktorgyár, gyapotművelésre, lejtős területek művelésére, sivatagi munkakörülményekre, emelt szabadmagassággal nagyobb állományú kultúrák művelésére, alacsony hasmagassággal lejtős ültetvényekben való munkákra, különböző járószerkezet-megoldásokkal nehezen járható területek művelésére, és sorolhatnánk még a számtalan verziót, amelyet az alaptípusokból alakítottak ki a fehérorosz mérnökök.
Jó néhány, speciálisan az MTZ-50/52-re kifejlesztett munkaeszközt kínált az orosz mezőgépipar, elég csak az itthon is széles körben ismert és alkalmazott PF-0,5 rakodót említeni.
A '60-as évek közepére a tervezett évi 75 ezres gyártási darabszámot is elérték, így a hatalmas tömegtermelés már lehetőséget adott a külföldi exportpiacokon való bevezetésére is, így 1965-ben az új traktorsorozat külföldi országokba történő exportja is megkezdődött.
A szovjet belföldi kivitel kék volt, szerényebb minőségű fényezéssel – fotó: Traktoroexport
1966-ban többek között hazánkba is megérkezett az első 2000 darab MTZ-50-es, majd egy évvel később már az MTZ-52 segédmellsőkerék-hajtású traktor vizsgálata is megkezdődött, bár ebből jóval szerényebb mennyiség került importra a későbbiekben.
1966 és 1970 között kicsivel több mint 13 ezer darab 50 lóerős MTZ traktor állt munkába, és a régi MTZ-5-ös modelleket szinte minden nagyüzemben hamar leváltották a korszerűbb típusra. A gazdaságok beszerzési igénye az első 5-6 évben mindig nagyobb volt, mint amit az importot bonyolító Agrotröszt biztosítani tudott.
MTZ-50 Super és társai egy szovjet kiállításon – fotó: Traktoroexport
Nem volt ez meglepő, hiszen a 70 ezer forintos beszerzési árával fele annyiba került, mint pl. a hazai gyártású, azonos teljesítményű DUTRA-4400/UE-50 traktor, de a hasonló kategóriájú cseh Zetor modelleknél is drágábbak voltak.
S bár műszaki tartalomban vagy vontatási produktumban nem vetekedett a hazai gyártású vagy éppen a szomszédos Zetor erőgépektől, de a beszerzések pénzügyi vonzata már akkoriban is sokat nyomott a latban.
1970-ben az MTZ-50 és 52 típus egy generációs frissítést kapott. Ez leginkább a külsőségeket érintette, és a gömbölyű motorháztető-formát egy merészebb vonalvezetésű, szögletesebb megjelenésűre váltották, amely egyszerűbben is nyitható volt.
Folyik az összeszerelés a minszki traktorgyárban – fotó: Traktoroexport
Az új motorsátor bevezetésével egy időben a kipufogócső és a levegőszűrő is megújult. Bővült a vezetőfülke műszerfala is. Bevezették az MTZ-50/52 Super verziót, amelynél 100 f/min. mértékben emelték a motor névleges fordulatszámát, amellyel 5 LE teljesítménynövekedést értek el. Az ebbe a szériába épített motort D-60-as típusjelzéssel látták el.
1971-től egy új munkabiztonságirendelet-változás miatt az MTZ-50 traktorokat biztonsági borulásvédő kerettel kellett felszerelni, és az új traktorok csak így állhattak forgalomba. Ezeket az 51 mm átmérőjű acélcsőből készült, BVK jelzésű kereteket a bonyhádi és szekszárdi Mezőgép Vállalatok állították elő.
Az angol exportkivitel MTZ-50 korszerű, tágas, kényelmes, jó kilátást biztosító fülkével, Belarus 500 elnevezésel – fotó: UMO-Belarus
A fentebb említett követelménynek a gyártó is eleget tett a vezetőfülkébe épített biztonsági borulásvédő csőkerettel, például az NDK-ba ilyen felszereltségben kerültek értékesítésre.
Az exportért felelős szovjet Traktoroexport Vállalat a '70-es években a második generációt a nyugat-európai országokba, illetve a tengerentúlra fülke nélkül szállította. Az importőrök megrendeléstől és felszereltségtől függően vagy fülke nélkül, vagy pedig más fülkegyártók jóval korszerűbb, ergonomikusabb környezetet és kezelést biztosító, biztonsági vezetőfülkéjével kínálták ezeket az MTZ-ket.
Az USA exportkivitelű MTZ-52 fülke nélkül, Belarus 520 elnevezéssel – fotó: Belarus Machinery Inc.
Tíz évvel importjának megindulása után megkezdődött a két éve már szériában gyártott nagyobb testvérének, az MTZ-80 és 82 traktornak a behozatala hazánkba. Ekkor volt a csúcson az MTZ-50-es Belarus traktorok állománya itthon, közel 33 ezer darabbal.
1977-ben érkezett az utolsó szállítmány az 50 lóerős modellből, melynek helyét átvette az időközben befutott korszerűbb széria. Viszont végleg nem köszöntek le, csak pihenőre vonultak egy időre, de ez már egy következő cikkünk témája lesz.
