1966-ban adta utasításba a szovjet minisztertanács az MTZ család felső teljesítményosztályba való bővítését a minszki traktorgyárnak. Egy évvel később már az első prototípusok is megszülettek, amelyek a későbbi szériagyártott MTZ-80/82 kivitelre még alig hasonlítottak.
Az első és a második prototípus – Gyári felvétel
Először azonos alváz- és erőátviteli konstrukcióban egy négy- és egy hathengeres turbófeltöltéses verzió is készült, de végül a négyhengeres fejlesztését gyorsították fel. 1970-ben már a szovjet és a "testvérországok" szaksajtójában is megjelentek az első fotók a prototípusról.
Az első próbagépet – ugyan korábban bevált egységeket is alkalmaztak – teljesen új alapokról fejlesztették. Az alapot a hathengeres modell adta, és abból készítettek egy négyhengeres változatot. Így jóval hosszabb tengelytávval és mellső alvázfélkerettel rendelkezett a traktor, külső megjelenése pedig az MTZ-50/52 családot idézte vissza, mintha annak egy "meghízott" változata lett volna.
Hosszas tesztvizsgálatok tapasztalatait követően egy időre elvetették a hathengeres modellt, a négyhengeres, kisebb teljesítményű verzió fejlesztését pedig az MTZ-50/52 típus alapjain teljesen újrakezdték. Egyéves munka után 1971-re már megszületett a második prototípus, amely a későbbi szériagyártott MTZ-80/82-től már csak néhány külsőségben különbözött.
A második nullszéria már inkább "hasonszőrű" volt az 50 lóerős őssel – fotó: Traktoroexport
Ez már inkább "hasonszőrű" volt az 50 lóerős őssel, és 1971-ben már a hazai szaksajtóban is bemutatásra kerültek az új prototípusok, sőt ekkor már egy nullszéria is készült az új konstrukcióból. Bár gazdaságossági és gyártástechnológiai okokra visszavezethetően az új erőgép 60-70 százalékban azonos alkatrészekből épült fel az MTZ-50/52-es modellekkel, de külső megjelenésben azoknál már sokkal modernebb hatást nyújtott.
Továbbfejlesztették a D-50 típusú motort, és az új D-240-es dízelerőforrásban már csökkentett térfogatú kompressziótér és modernebb dugattyúkamrás égéstér került alkalmazásra.
A nálunk itthon megszokott megjelenése a "kisfülkés" szériának – fotó: Traktoroexport
A hazai szakzsargonban felezőnek, illetve szorzóváltónak is nevezett, a tengelykapcsoló és a sebességváltó közé beépített erőátviteli egységnek köszönhetően a sebességfokozatok száma megduplázódott. Jelentősen emelkedett a traktor maximális sebessége, amelyet leginkább a szállítási feladatokban használt ki előnyére.
A régi mechanikus differenciálzár helyett egy hidraulikus rendszerű, a szervókormányrendszerrel összekapcsolt, automatikusan működő változat került beépítésre. A hidraulikarendszert a korábban is alkalmazott ANTISZLIP berendezésen túl erő- és helyzetszabályozóval is felszerelték, amely a talajmunkáknál optimálisabb munkamélységtartást biztosított.
Az MTZ-80 traktor hosszmetszeti képe – fotó: Traktoroexport
A hátsó TLT-tengely a korábbi egy fordulatszám helyett immár 540/1000 f/min fordulatot biztosított. A segédmellsőkerék-hajtású MTZ-82 változatba a hajtástovábbító csuklós tengelyek közé egy 60-70 mkp forgatónyomaték átvitelére alkalmas, túlterhelés ellen védő biztonsági tengelykapcsolót építettek be. Módosult a traktor pneumatikus rendszere, többek között a légsűrítő kompresszor a motoron kapott elhelyezést és meghajtást.
A vezetőfülke és belső fülketér teljesen megújult, bár számos vezérlőkar maradt a megszokott helyen, de jó néhány új kezelőszervvel is gazdagodott a berendezés.
A vezetőfülke-beltér és a műszerfal – fotó: Agrotröszt
Ez a fülke már szériában fel volt szerelve fülkefűtéssel, a kiszállást pedig dönthető kormányoszlop segítette, amelynek magassága is 0-120 mm között állítható volt. A biztonsági fülke a traktor vázszerkezetéhez gumibakokon keresztül csatlakozott. Az új, valamennyivel kényelmesebb vezetőülés torziós felfüggesztésű, hidraulikus lengéscsillapítású volt. Természetesen még számtalan apróbb ponton is módosításokat hajtottak végre, ezek csak a főbb különbségek voltak.
Bár a nullszérián még a fülke kialakításban azonos volt a későbbi sorozatgyártottal, de pl. még más ülő- és hátlappal ellátott vezetőülést kapott, a fülketető is osztott volt, és csak az első felét lehetett felnyitni.
MTZ-82 itthoni kivitelben – fotó: Traktoroexport
Viszont az ajtók ablakai az MTZ-50-es eltolható oldal- és hátsó ablakaihoz hasonlóan eltolhatók voltak, így szabadítva egy kis friss levegőt a kis térfogatú fülkében a kezelőre. Valószínű, hogy a próba során nem bírhatta az állandó igénybevételt az eltolható osztott üveg az ajtóban, mert a két évvel későbbi újabb nullszériában már a fejlesztőmérnökök ezt kiiktatták, és egyben lévő üveg került a helyére. Viszont cserébe a fülketető már teljesen felnyílt, és megszűnt osztottsága.
Ugyanígy a hátsó kerekeken és a motorháztetőn is történtek változtatások. Még az első, 1973-as szűkebb szériához nyomtávolság fokozatmentes állítását szolgáló felni került alkalmazásra, de az igénybevételnél történő deformációk, törések, csavarszakadások miatt hamar a máig megszokott, hagyományos MTZ-hátsókerék váltotta fel.
A szovjet belföldi kivitel továbbra is kék színben készült, óriási tömeggyártásban – fotó: Traktoroexport
1971-ben már elkezdődtek a tárgyalások az új MTZ traktorok hazai kipróbálásáról, de az első, immár a nagyszériás gyártást megelőző, véglegesített példányokból 1973-ban érkeztek meg az első darabok vizsgálatra, még piros-fehér színösszeállításban.
A hazai vizsgálati intézet érkezésükre a vizsgálatok körének kiszélesítésére már komplett szántóföldi és laboratóriumi tesztsorozatot állított össze különböző eszközökkel, munkagépekkel. Itthon a tesztek elsősorban összehasonlító célt szolgáltak az 50 lóerős modellekkel.
Ezzel egy időben egy igazi nagy megmérettetésre is vállalkozott a minszki traktorgyár új termékével, és felkérte a világszerte az egyik legelismertebb traktortesztközpontot, a Nebraskai Traktorteszt labort, hogy egy nyúzópróba után mondjon véleményt a traktorról.
Az USA-exportváltozat fülke nélkül – fotó: Belarus Machinery Inc.
A kemény tengerentúli tesztvizsgálaton az MTZ-80 meglepő módon számos ponton jól szerepelt. Teljesítette a vontatással és teljesítményátvitellel kapcsolatos próbákat, és hozta azokat az értékeket, amelyekkel a gyártó favorizálta a termékét. Akkori viszonylatban az üzemanyag-fogyasztása is megfelelő volt, bár a kedvező besorolást nem érte el.
Viszont annál több negatív értékelést kapott az új fejlesztésű vezetőfülke ergonómiája. Nem is meglepő ez, bár a vörös műbőr kárpitozású fülkebelső és az új műszerfal első ránézésre lehet, hogy otthonosabb környezetet nyújtott, mint elődje, de hiába volt dönthető és állítható magasságú a kormányoszlop, és új, jobb lengéscsillapítású és több beállítási lehetőséget biztosító a vezetőülés, a különböző elemek pozicionálása nem igazán sikerült jól.
Az angol exportkivitel ergonomikusabb, korszerűbb fülkével – fotó: UMO Belarus Ltd.
Aki vezetett már kisfülkés MTZ-80/82-est, az tudja, milyen pozícióban kell eltölteni a munkaidőt a traktorban. Már a beszállás sem nevezhető emberbarátinak, hiszen a két lépcsőfoknak titulált lemezlapra rálépve csak a műszerfal oldalán és kívül, a biztonsági oszlop mellett lévő kapaszkodó nyújtott némi segítséget a fülke hátuljában elhelyezett vezetőüléshez való jutáshoz.
Ha már helyet foglalt az ülésben, akkor meglepődve tapasztalhatta egy átlagos termetű, 175 centis, kb. 80 kg-os gépkezelő, hogy két oldalra az ajtó- és a fülkeablakokon keresztül csak jócskán lehajolva láthatunk ki, de előre is a napellenzővel majdnem egy magasságban van a tekintetünk. Például ha homlokrakodóval dolgozva föl szeretnénk nézni a maximálisan felemelt gémre, az már erős előrehajlást igényel.
A bolgár MTZ-80 traktor – fotó: Agromashimpex
Nem volt jobb a pedálok elrendezésénél sem a helyzet. Az íves szárú tengelykapcsoló pedál padlóba való lenyomása olyan erőt igényelt, hogy ahhoz az ember a vezetőülésből megemelkedett. A gázpedál pedig elég szerencsétlen módon a kuplung és a fékpedál között kapott elhelyezést.
Még hosszasan sorolhatnánk a traktorral való munkát keserítő dolgokat, úgymint a nevetséges méretű és elhelyezésű külső visszapillantó tükröket, a bonyolult és kedvezőtlen elhelyezésű fülkefűtést, a már tradicionálisan középre helyezett sebességváltókarról nem is beszélve.
Az már csak ráadás, hogy kezdetben a fülkét két olyan hátsó sárvédővel szerelte a minszki gyár, aminek inkább dekorációs jellege volt, mint érdemi funkciója, viszont a javukra írandó, hogy később ezt a kisfülkén kiszélesített verzióra cserélték.
Annak ellenére, hogy ergonómia terén nem szerepelt túl jól, a gyár 1974-ben megkezdte a 80 lóerős modellek és altípusaik (hegyi, ültetvényes, gyapotművelő, féllánctalpas, emelt hasmagasságú, rizsművelő) gyártását. Viszont ezzel egy időben nekiláttak egy új, kényelmesebb fülkevariáns kidolgozásának.
Itthon két évet kellett várni, hogy az első szállítmány 80-as MTZ megérkezzen 1976-ban, mellyel egy időben le is állították az MTZ-50-esek importját.
|
||||||||||||||||||||||||
A KGST-n kívül a nyugati és tengerentúli exportverziók zömmel az eredeti kisfülkével kerültek értékesítésre, de volt néhány nyugati és skandináv ország, ahol továbbra is fülke nélkül vagy más fülkegyártók korszerűbb fülkéjével kerültek piacra 80 lóerős modellek is.
A minszki gyár mellett az MTZ-80/82-ből egy bolgár változat is készült, melynek típusjelzése megegyezett a eredetivel, de Belarus márkanév helyett BOLGAR nevet viselt, és bézs/világoskék színben pompázott.
A '90-es években is gyártásban volt még a kisfülkés változat – Gyári felvétel
1978-ban, négy évvel a sorozatgyártás megindítását követően a moszkvai Szelhoztechnika szakkiállításon bemutatták az új fülkével szerelt változatot, amelyet itthon csak panorámafülkésnek hívunk a szakzsargonban, de ennek története már egy következő cikkünk témája lesz.
A cikk eredetileg 2017 augusztusában jelent meg. Szerző: Farkas Imre.
Korábban már az MTZ 80/82 traktorok téli üzemeltetéséről, az üzemanyagrendszerük karbantartásáról, az MTZ-82 mellső hajtott hídjáról, illetve a speciális verziókról és a különböző egykori exportváltozatokról is írtunk.
_fill_540x300_0.jpg)
