Mit tegyünk, hogy precízek legyünk? Honnan induljunk el?
Legalapvetőbb, hogy milyen alapadatokat használunk és, hogy mi alapján választjuk szét a termőzónákat.
Milyen lehetőségek vannak?
Leginkább magától értetődőnek a hozamtérképek tűnnek. Viszonylag elterjedtek, a rendszerek anyagilag is elérhetőek. Sajnos azonban sok nem megfelelő minőségű hozamtérkép készül. Legtöbb gond a kalibrálás körül adódik, de a gombamódra szaporodó különböző rendszerekből származó térképek rendszerezése, rendezése is problémás. Sokszor amiatt nem olvashatók össze az évjáratok, mert a térképek elnevezése, elrendezése nem egységes struktúrában készül. A hozamtérképező rendszer pillanatnyi termésmennyiséget mér, és nem érzékeli a nem talajfüggő eltéréseket (gyomfoltok, vadkár).
.jpg)
A hozamtérképek anyagilag is elérhetők, de figyelni kell ezek minőségére.
Az is előfordult a gyakorlatunkban, hogy teljesen inverz (fordított) térképeket kaptunk (fagyhatás). Több növény nem hozam-térképezhető, vagy ha igen, nem minden faj értékei relevánsak. (Mustár terméséből nehéz a kukoricára tanácsot adni.)
A biomassza térképekből szintén ki lehet indulni, de ezek a hozamtérképekhez képest még kevesebb információt adnak. Nem a valós termést, hanem pillanatnyi „fitneszt” mutatnak, így kevésbé megalapozott infót szolgáltatnak, mint a hozamtérképek. Ebben az esetben is bezavarnak az egyéb, korábban említett nem specifikus hatások.
Ha műholdas felvételeket használunk, azok előnye, hogy historikusan több évjárat elérhető, összehasonlítható és pontosítható (az említett hibák mellett). Az alapvető probléma az, hogy a műholdfelvételek eredeti célja éppen nem a kis területre összpontosító precíz pontosság, hanem a nagy területre kiterjedő különböző globális becslések megalapozása stratégia alkotására. Természetesen, mint „hulladék információ” jó alapokat ad arra, hogy a meglévő rendszerünkkel gyakorlatozzunk, de operatív beavatkozásra, „pénzkereséshez” korlátos információt adnak.
A drónok mennyiben segíthetnek ebben?
Nem a beszélgetés e szakaszában tettem volna fel a kérdést, de innen is „rájuk lehet közelíteni”. Alapvetően – ha most használható – a biomassza felméréseket nézzük, akkor használhatóságuk hasonló a műholdas felvételekhez, jobb azonban a felbontásuk. Ellenben jelenleg – újdonság lévén – kevés, több évre kiterjedő idősoros felvétel áll rendelkezésre. A drónok igazi jövője most van fejlesztés alatt. A multi- és hiperspektrális felvételek és a gammasugárzás kutatási célú elemzése még tartogat innovációs tartalékokat, de most még semmi konkrétum, ami a gyakorlat számára áttörést hozna. Jól lehetne alkalmazni N fejtrágyázás megalapozására, de szerintem itt ugyanazokat az elméleti vitákat kellene lefolytatni, mint a N szenzor esetében.
Alapvető nézetbeli különbség, hogy atlanti klímahatás alatt fejlődött talajon fejlesztett algoritmusok korlátos eredményeket hoznak kontinentális (egyes évjáratokban szubszaharai) adottságok mellett. Ezen nem változtat az sem, hogy egy teljesen eltérő klimatikus és talajtani adottságú területen historikusan ki, hány millió hektárra készít javaslatot. (Hazai kísérletekből, hazai adat kell, a hazai tanácsadáshoz). Hogy a kérdésre konkrétan válaszoljak, a drónokban vannak még tartalékok a jövőre nézve, jelenleg elsősorban kiválóan alkalmasak felvételezésekre, az alkalmazott technológiák visszaellenőrzésére és azok későbbi pontosítására.
Mi áll(hat) most a rendelkezésünkre?
Most nemzetközi szinten a legkiforrottabb a talaj vezetőképességén alapuló termőzóna-lehatárolás. Erre a tengerentúlon egy-másfél évtizedes tapasztalat áll rendelkezésre. Már megjelentek a második generációs talajszkennerek is, amelyek könnyebbek, nem érintkeznek közvetlenül a talajjal, és a talaj nedvességi állapotára kevésbé érzékenyek.
A különböző eszközök, különböző mélységeket képesek „áttekinteni” (minél mélyebb, annál jobb). Előnyük, hogy ezt a felmérést csak egyszer kell elvégezni és az adatokat utána hosszú éveken át használhatjuk. (Fontos, – hogy egyes téves feltevésekkel ellentétben – nem alkalmasak közvetlenül a talaj felvehető tápanyagtartalmának meghatározására.)
Fel kell hívnom a figyelmet, hogy ezeket az eszközöket nem alkalmazhatjuk sablonszerűen. Minden talajt a felmérés után, a felmért mélységig meg kell vizsgálni, hogy melyek azok a talajtani tulajdonságok, amelyek az eltéréseket okozzák. Ez a folyamat a validálás, amely egyben a sikeres alkalmazás kulcsa. Enélkül szisztematikus (rendszer szintű) hibát követhetünk el, ami a legmagasabb szintű hiba a tanácsadási procedúrában (ennél még az is hasznosabb, ha nem csinálunk semmit).
A jó minőségben, tapasztalt szakemberek által elvégzett „talajszkennelés” lehet jelenleg a szántóföldi precíziós törekvések meghatározó alapja, amelyet a korábban említett lehetőségek jól kiegészíthetnek, de nem helyettesíthetnek.
Hogyan kapcsolódnak ezek most az Agrofield programhoz?
A fent említett eszközök mindegyike rendelkezésünkre áll. Most tavasszal – a kapacitásunk erejéig – díjtalanul végeztünk felméréseket (talajszkennelés), készítettünk differenciált vetéshez térképeket és szükség esetén –országosan több esetben – partnereinkhez el is szállítottuk a saját erő-vetőgép kapcsolatunkat és elvégeztük a bemutató vetést, amelyben üzemi kísérleteket is beállítottunk a tőszámreakciókra, illetve az üzemi- és differenciált tőszámú vetés összehasonlítására.
Ha érdekesnek találta a témát, olvassa el korábbi cikkünket az Agrofield programról és keresse fel a cég honlapját is.
