Hihetetlen, mikor és hol dolgozott az első, vezető nélküli traktor!

Habár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a vezető nélküli járművek csak nemrég kerültek megalkotásra, az első, vezető nélküli traktorról már 1963. végén beszámoltak a lapok. Az akkori híradások szerint „Sok csodálója van mostanában az Alagi Állami Gazdaság egyik tábláján szántó traktornak. Az erőgép kormányánál ugyanis senki sem ül és anélkül rója a köröket, hogy valami akár távolról is irányítaná." – tudjuk meg a www.dkvk.hu írásából. A modern technika tehát sokszor nem is olyan nagyon modern. Érdemes megismerkedni az első, vezető nélküli traktor történetével!

De hogyan is lett vezető nélküli a traktor?

Az újítás működési elve a következő volt:

„Az erőgép irányítását a másoló esztergapad automatikájának elve alapján működő berendezéssel oldotta meg a feltaláló. A traktor elejére egy súlyos bolygókerékkel ellátott hosszan kinyúló "tapogatókart" szerelt. A munka kezdete előtt a traktoros meghúzza az első barázdát, majd ebbe belehelyezi a tapogatót. Ezután az erőgép már maga végzi munkáját. A bolygókerék ugyanis érzékeny műszerként követi a barázda vonalát és ahhoz mérten tartja megfelelő irányban a traktort. Hiba esetén, például ha a bolygókerék elhagyja a barázdát, vagy ha valamilyen akadály kerül útjába, a gép "agya", egy találmányként benyújtott készülék, lenyomja a tengelykapcsolót, leveszi a gázt, ezáltal megáll az erőgép, majd kürtöl."

A vezető nélküli traktor prototípusa. Fotó: Képes Újság, 1964/7: 3.

Az újítást vagyis az első, vezető nélkül működő traktor prototípusát Albert István ipargazdaságtan tanár készítette el. Az ötlet egy 1962-es miskolci utazáson fogalmazódott meg benne, amikor is látta, hogy egy traktoros kikötötte a gépe kormányát, és mellette szaladt.

Albert István 1962. decemberében kezdett neki a munkának, és a prototípusra 10 ezer forintot költött. Azonban, az előzetes számításai alapján a berendezés sorozatgyártása már darabonként csak összesen 5 ezer forintba került volna.

A kezdeti nehézségek

Azonban ezt az újítást már megelőzte egy beszámoló, amely 1959-ben jelent meg az Élet és Tudományban. Ez arról a szovjet fejlesztésről számolt be, melynek ötletét szintén „a másoló marógépek elve szolgáltatta", azonban ez az újítás a gyakorlatban nem vált be, annak ellenére sem, hogy próbálkoztak annak elektromos-, majd rádiótávvezérléses továbbfejlesztésével is.

A magyar találmány hivatalos megnevezése „mezőgazdasági traktorok félautomatikus vezérlése" volt, azonban mind a Földművelésügyi Minisztérium, mind a Vörös Csillag Traktorgyár elzárkózott a fejlesztésben való részvételtől. Így tehát a prototípus elkészítése az Irodagépjavító Vállalat, illetve az Alagi Állami Gazdaság telephelyein történt. A berendezést a későbbiekben is csak kisipari körülmények között állították elő, ezért az ára igen magas maradt, és felmerültek különböző minőségi problémák is a fejlesztéssel kapcsolatban.

A próbaszántás utáni következő lépés a sorozatgyártás előkészítése volt. Első körben egy 25 darabból álló sorozat legyártásáról egyezett meg a feltaláló és a Földművelésügyi Minisztérium, de a minisztérium azonnali fejlesztéseket akart, hiszen szerették volna, ha a vezető nélküli traktorok a szántáson kívül egyéb munkákban is részt tudnának venni, így például a betakarítás elvégzésében is.

A vezető nélküli traktor olyannyira szenzációnak bizonyult, hogy arról még a rádió és a televízió is beszámolt. Ahogy fogalmaztak, a vezető nélküli traktorral „nemzetközi szempontból is egyedülálló problémát sikerült megoldani."

Megkezdődtek a sorozatgyártás előkészületei

1964. februárjában a Földművelésügyi Minisztérium megerősítette, hogy megkezdődtek a vezető nélküli traktor sorozatgyártásának előkészületei. Először két változatban, három-három változatot gyártanak le, majd a későbbiekben további húsz berendezés legyártása volt a terv. A berendezéssel felszerelt traktort 1964. tavaszán átszállították Herceghalomra, és ide szállították a nyár folyamán elkészült további három traktort is, amelyekkel csoportos kísérleteket végeztek. A négy gépet egy gépkezelő irányította egyidejűleg, és így végezték el a próbaszántásokat.

A traktor vezető nélkül szánt. Fotó: MTI Fotó — Hadas János felv., a kép forrása: Pest Megyei Hírlap, 1964/93: 3.

1965-ben a találmányt kiállították a mezőgazdasági újítók kiállításán. Három Sz–100-as lánctalpas és öt MTZ-traktor állt munkába az automata vezetővel, és a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola tangazdaságában is munkába állt két erőgép. A feltaláló a kiállítás után nyilvánosságra hozta számításait, miszerint a vezető nélküli traktorokkal való szántás 15-25%-kal növeli a teljesítményt. Így traktor 10 óra alatt 5-6 holdat tudott felszántani.

Ebben az évben a traktorokat Heves megyében is tesztelték, és bár a kísérletek bíztatók voltak, több problémával is szembesültek a fejlesztők. Sajnos gyenge anyagokból és rosszul készítették el a berendezéseket, amelyek darabjának előállítása 17 ezer forintba került. Nagyrédén is munkába állt két önjáró traktor, melyek gépkezelőit maga a feltaláló készítette fel a vezető nélküli traktorok használatára és szerelésére. A tanfolyam során éjszakai szántásra is sor került, ahol a feljegyzések szerint a traktorok igen jól vizsgáztak.

1966-ban a Lajtahansági Állami Gazdaságban is kipróbáltak négy vezető nélküli traktort, ahol szintén úgy ítélték meg, hogy kiválóan beváltak a gépek. Azonban az előállításuk továbbra is igen költséges volt, és a kisipari gyártás miatt a hegesztés sem volt elég tartós, így a tartószerkezet könnyen sérült. Egy korabeli olvasói levél szerint a berendezés anyagköltsége 2000 Ft, míg elkészítésének ideje 250 óra volt. A vezető nélküli traktor területteljesítménye 40%-kal volt nagyobb, üzemanyag-fogyasztása pedig 20%-kal volt kisebb, mint akkor, amikor egy traktoros vezette az erőgépet. 1968-ban a vezető nélküli traktort Tökölön is bemutatták és ebben az évben szerepelt a Budapesti Őszi Vásáron is.

Sajnos a befejezés nem volt túl vidám

A várakozások ellenére azonban a vezető nélküli traktor sorozatgyártása nem indult meg. Azonban a feltaláló nem adta fel, és kisebb vidéki üzemek támogatását kereste a további fejlesztésekhez. Így került sor a zalaegerszegi bemutatóra is, ahol Albert István megállapodást kötött a fehérvárcsurgói Jóreménység Tsz-szel további 100 darab vezérlő készítéséről.

Azonban sajnos a találmány védettsége lejárt, mert a feltaláló nem fizette ki a szabadalmi oltalom díját, és a nagyobb gépgyártók és a minisztérium sem látott ekkor már akkora fantáziát a fejlesztésben, hogy annak valódi sorozatgyártása meg tudjon végre indulni.

Szomorú események is beárnyékolták a találmányt, miszerint a feltaláló, Albert István, a vele dolgozó vidéki gazdaságok kárára különböző csalásokat követett el, mely miatt vádat emeltek ellene. Így hát egy időre itt lett vége a vezető nélküli traktor történetének hazánkban. Azonban szerencsére nem örökre, hiszen manapság már egyre több cég dolgozik ezeknek a csodás erőgépeknek a fejlesztésén.