Mivel foglalkoznak?
Növénytermesztéssel és állattenyésztéssel, az utóbbin belül a tejtermelés a meghatározó. A teljes szarvasmarha-állomány 2200 darab. Közel 3500 hektáron gazdálkodunk, ebből 2600 a szántó, a többi pedig rét, legelő, illetve telepített gyep.
Hogyan kezdték el a precíziós gazdálkodást?
Korábban is használtunk párhuzamvezetőket, de úgy gondoltuk, hogy előrébb kell lépnünk. Tavaly már úgy rendeltük meg a kombájnokat, hogy hozamtérképezni tudjanak. A két újba és a két régebbi MEGA gépbe is beszereltük, hogy a vetés, az azt követő sorközművelés, és majd idővel a tápanyag-utánpótlás terén is ki tudjuk használni a lehetőségeket. Ennek még nem minden feltétele adott, de egyszerre nem lehet mindent meglépni.
fotó: Kovács Balázs
A gépkezelők hogyan reagáltak?
Idén februárban kezdtük el ismertetni az embereinkkel a robotkormányzást, a technika beszerelését, gyakorlását. Nem volt olyan egyszerű! Az emberek kicsit idegenkednek. A párhuzamvezető egyszerűbb volt, itt most több adatot kell bevinni, jobban oda kell figyelni. Nyilván mikor már használták és kezdett beállni a rendszer, akkor már – nem mondom, hogy mindenki – megszokták.
Ami még bejött, az a szakaszvezérlés a permetezésnél. Ezt mindenképpen szerettük volna használni a szezon kezdetén. Itt is voltak kezdeti nehézségek, ez szerintem látszik is a növényeken. De amikor már beállt – köszönhető főleg Petinek (- szerk. Rákóczi Péter, GPS területi képviselő) és Norbinak (szerk. Bűdi Norbert, mobil szervizszerelő) – a dolgozók is boldogultak vele. Sőt, van olyan srác, aki kimondottan szereti. Érdekli is, hozzá mer nyúlni, ő segít a többieknek, ha elakadnak a beállításnál.
Van összefüggés az életkorral?
Középkorúak használják. Én úgy látom, hogy inkább egyéni érdeklődés határozza meg, nem kor kérdése. Vannak, akik elfogadják, vannak, akik nem rajonganak érte, és nehezen értik meg a működését. Fele-fele arányról beszélhetünk. Volt, hogy úgy tűnt, tudja, de éles helyzetben kiderült, hogy mégsem. Általában megszokás kérdése. Például ha egyes esetekben nem teljes, csak háromnegyed asztallal megyek, akkor azt utána kell állítani. Ez tanulóév nekünk.
Szegedi István, a Geo-Milk Kft. műszaki vezetője és Rákóczi Péter, az AXIÁL Kft. kelet-magyarországi GPS területi képviselője.
Tudtak már megtérülést számolni?
Még nem. A hozammérés egyelőre annyit segít, hogy amikor kimegy a gép, már látjuk, hogy ebből a táblából milyen nedvességgel, milyen termésmennyiség várható. Ha a későbbiekben a tápanyag-utánpótlás terén fel tudjuk használni ezeket az adatokat, akkor már valószínűleg lesz számszerűsíthető megtakarítás.
A növényvédelemnél most kezdtük el a szakaszvezérlést, itt már vannak megtakarítások, de még nem tudni, hogy pontosan mennyi. Viszont a mai input árak mellett célszerű használni, ez nem kétséges.
Mennyire érezték szükségesnek a GPS bevezetését?
Ez egy trend, mindenki efelé halad és, ha már volt egy ilyen lehetőségünk úgy gondoltuk, ne maradjunk le.
Szoktak a régió más gazdáival tapasztalatot cserélni?
Nem igazán, mert itt a környéken nem elterjedt a precíziós gazdálkodás. A többség csak robotkormányzást használ, abból is egyszerűbb változatot, amely talajmunkához alkalmas, vetéshez nem, de szakaszolás, változó dózisú kijuttatás, hozamtérképezés nincs, így korlátozott a beszélgetés is erről. Talán mi leszünk az elsők a környéken, akik megpróbáljuk teljes vertikumban kifejleszteni.
Használnak RTK korrekciót? Mik a tapasztalatok?
Még vetés előtt teszteltük a rendszert, az RTK hálózatot. Akkor még nem mAXI-NET-et használtuk, és többször előfordult, hogy el-elment a jel. Négy-ötféle beállítással, több napon keresztül próbáltuk megfelelő üzemállapotba hozni. Gyakran vendégeskedtek nálunk az axiálosok. Hozzáteszem, ez még a mAXI-NET rendszer kiépítésének közepén volt.
Miután átálltunk a mAXI-NET-re, onnantól kezdve nem igazán volt probléma, talán egyszer ment el a jel, de amint arrébb gurultunk, visszajött. De alapvetően nem volt vele probléma.
A Geo-Milk Kft. Ag Leader SMS szoftvert használ.
Okozott nehézséget az RTK előfizetés, a technikai átállás?
Nem, öt perc alatt megtörténtek a beállítások és a rendszer már használatra kész is volt. Tehát a traktoros egy cigit sem tud közben elszívni – néhány adatot kellett megkérni és ennyi.
Ön szerint hova fejlődhet a jövőben ez a technológia?
Talán már csak az irodából irányítják a gépeket, egy ember akár 5-8-at is. Ez nem biztos, hogy jó. Valójában elképzelni sem tudjuk, hova fejlődhet ez az egész. Húsz évvel ezelőtt nem hittük, hogy a gépkezelő csak beleül a traktorba és minden mást a gép végez, ő meg közben akár újságot is olvashat... Ki tudja, mi lesz húsz év múlva?
A gépkezelőnek lassan számítástechnikusnak kell lennie, de ettől azért kell a villáskulcs meg a kalapács is. Másik fontos momentum az utánpótlás.
Sikerül fiatalt találni erre a munkára?
Nagyon nehéz. Tavaly felvettünk egy új kollégát, aki mezőgazdasági technikumot végzett, tehát még van is valamiféle vonzódása a szakmához, de nehéz, mert kimondottan mezőgazdasági gépszerelő-képzés nincs a környéken, 10-15 év kiesett, hiányzik a 20-30 éves korosztály. 2000-ig szinte minden évben többen is voltak nálunk gyakorlaton, persze utána volt egy kis lemorzsolódás, de a többség itt maradt és itt vannak azóta is.
Mit gondol, miért lehet ez?
Kevesebb a fiatal, kevesebben érdeklődnek a mezőgazdaság iránt és kevesebb hangsúlyt is fektetnek az oktatásban a gyakorlati képzésre, talán most kezd ismét fontossá válni, hogy a tanulókat kihelyezzék cégekhez. Mi is nyitottak, fogadókészek vagyunk. Szívesen látnánk néhány tanulót, akár nyári, akár évközi gyakorlatra, hogy idővel munkatárs váljék belőle.
