A Balatoni Halgazdálkodás legújabb jelentése szerint az elmúlt hetekben jelentős számú süllő (Sander lucioperca) és kősüllő (Sander volgensis) pusztult el több balatoni kikötőben. A szakértők véleménye szerint a kárókatonák által kiváltott oxigénhiány tehető felelőssé a halpusztulásért. A madarak zsákmányszerző viselkedése ugyanis olyan stresszhelyzetet teremt, amelynek következtében a halállomány sűrűsödik, túlzott oxigénfogyasztásba kezd, és végül elpusztul. Az eset újból rávilágít arra, hogy a Balaton ökológiai egyensúlya mennyire törékeny és a kárókatonák által okozott súlyos problémákra figyelni kell.
Több mázsa süllő esett áldozatul
Március 11-én érkezett az első jelentés arról, hogy az aligai kikötő belső részén rengeteg elpusztult süllő sodródott a partra. A halőrök megállapították, hogy a tetemek már régebb óta a vízben lehettek, de a melegedő időjárás miatt a felszínre kerültek. Az első nap 270 darab halat gyűjtöttek be, ami több mint másfél mázsányi mennyiséget jelent.
Az elhullás tovább folytatódott, a tetemek száma napról napra növekedett. Az összegyűjtött halak mennyisége négy nap alatt meghaladta az 1000 darabot, össztömegük pedig elérte az öt mázsát. Bár a jelenség azóta lassult, de a szakemberek attól félnek, hogy a következő napokban további tetemek kerülhetnek elő.
Nem csak Aligán van gond
A halpusztulás azonban nem kizárólag Aligán történt. Már február közepe óta kisebb mennyiségben Fonyód és Boglár kikötőiben is rendszeresen találtak elpusztult süllőket és kősüllőket. Eleinte csak néhány tucatnyi halról volt szó, de az elmúlt hetek összesített adatai alapján Bogláron már több mint 150 kg, Fonyódon pedig 50 kg felett van az elhullott halak mennyisége.
A szakemberek kiemelték, hogy ezekben a helyszínekben az a közös, hogy a pusztulás kizárólag a kikötők belső oldalán volt megfigyelhető. A téli időszakra jellemző, hogy a kikötők védett öblébe sok hal húzódik vissza, különösen a keszegfélék, amelyek táplálékot keresve itt vészelik át a telet. Ez viszont egyúttal vonzza a kárókatonákat is, amelyeknek a csapatos vadászata ilyen hatással lehet a nyugodtan telelő halállományra.
Az aligai kikötő belső részén rengeteg elpusztult süllő sodródott a partra – fotó: Balatoni Halgazdálkodás
A kárókatonák szerepe a halpusztulásban
A halgazdálkodási szakemberek elmondták: a süllőpusztulásban a kárókatonák vadászati stratégiája jelentős szerepet játszik. A nagy testű vízimadarak csapatokba verődve vadásznak, a kisebb halakat a nyílt vízről a kikötőkbe szorítják, ahol az összetömörödött halállomány oxigénfogyasztása drasztikusan mértékben megnő, miközben a halmozgás az üledéket is felkavarja, ami tovább rontja a vízminőséget.
A keszegfélék egy része idővel regenerálódni tud a stresszhelyzetből, de a süllők és a kősüllők lényegesen érzékenyebbek az oxigénhiányra. A süllők a csökkenő oxigénszint miatt elveszítik az erejüket, lebénulnak, és végül elpusztulnak. Ha az oxigénhiány gyorsan következik be, akkor a halaknak arra sincs idejük, hogy a felszínre ússzanak, így csak napokkal vagy hetekkel később kerülnek elő a felszínre a melegedő víz hatására.
Mi lehet a megoldás?
A Balatoni Halgazdálkodás az elmúlt években több intézkedést is bevezetett a halpusztulások megelőzése érdekében. Télen folyamatos megfigyelést végeznek a kritikus időszakokban: a halőrök igyekeznek elriasztani a kárókatonákat a kikötőkből, hogy ezzel megakadályozzák a halak túlzott beszorítását.
A horgászoknak is szerepe lehet a védekezésben. Ha valaki olyan jeleket észlel, amelyek oxigénhiányos állapotra utalnak – például szokatlanul viselkedő, tántorgó halakat –, akkor azonnal értesítenie kell a halőröket. A gyors bejelentéssel lehetőség lesz arra, hogy időben közbelépjenek.
A kárókatonák jelenléte komoly ökológiai problémát okozhat. Amennyiben Ön is észlel rendellenes halmozgást a Balatonnál, értesítse a Balatoni Halgazdálkodás munkatársait, hogy megtehessék a szükséges lépéseket!
Indexkép: Balatoni Halgazdálkodás
