Az invazív fajok sokszor több ezer kilométerről kerülnek hozzánk, mégis úgy érzik magukat, mintha otthon lennének – és ezzel alaposan felforgatják a helyi ökoszisztémát.
Hazánkban is egyre gyakrabban találkozunk ilyen idegen betolakodókkal: az ázsiai márványospoloska és az afrikai zöld vándorpoloska ősszel ellepi a házfalakat, míg a parlagfű, a mirigyes bálványfa vagy a gyalogakác már egész tájképeket alakít át. De hogy kerülnek ide ezek a fajok?
A válasz részben az emberi tevékenységben rejlik. A globalizáció, a kereskedelem és a turizmus lebontja azokat a természetes akadályokat – mint az óceánok vagy a hegységek –, amelyek korábban távol tartották egymástól a különböző élőlényközösségeket. Így a különféle fajok szinte akadálytalanul "utazhatnak": akár magként a ruhánkon, peteként egy rakományban vagy akár csigaként egy kamion alján.
Vannak, amelyeket mi magunk hozunk be – gazdasági vagy esztétikai megfontolásból. Dísznövényként például sokszor érkezik idegenhonos faj, amelyek később kiszabadulva vadon is elterjednek. És míg sok közülük nem bírja az új környezetet, néhány faj kifejezetten jól érzi magát – ezekből lesznek az igazán veszélyes invazív fajok.
Az ilyen fajok gyorsan szaporodnak, kiszorítják az őshonos növényeket és állatokat, és súlyos betegségeket is terjeszthetnek. A probléma gyökere abban rejlik, hogy új élőhelyükön nincsenek jelen azok az élőlények, amelyek természetes módon kordában tartanák őket – így akadálytalanul terjeszkedhetnek.
Mit tehetünk? Először is, csökkentenünk kellene az új fajok behurcolásának lehetőségét: válasszunk helyi termékeket, ültessünk őshonos növényeket, és semmiképp ne engedjünk szabadon egzotikus kedvenceket. Még egy olyan egyszerű lépés is segíthet, mint a ritkább fűnyírás, amely lehetővé teszi, hogy természetes növényzetünk magától visszatérjen.
Forrás: greendex.hu
Indexkép: Shutterstock
