Hiteles információkat szerettünk volna kapni hozzáértőtől, így jutottunk el a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub elnökéhez, Berényi-Kozma Katalinhoz.
– Már honfoglaló őseink is hoztak magukkal a Kárpát-medencébe kutyákat, ezt támasztják alá a régészeti kutatások során a korabeli sírokban fellelt kutyakoponyák – bocsátotta előre az elnök. – Azonban ezeket genetikai vizsgálatoknak még nem vetették alá, így nem tudjuk, hogy milyen kutyafajtáktól származhatnak. Egy biztos: ezek a maradványok és a mai magyar kutyafajták koponyái biztosan különböznek egymástól. Őseink kutyái között bizonyosan voltak vadász- és pásztorkutyák, ez nyilvánvaló az életmódjuk alapján. Ugyanakkor a vadászat esetükben sokkal inkább hajtóvadászat lehetett, a kopó erre alkalmas, nem tartjuk valószínűnek, hogy labradoraik, vagy vizsláik lettek volna, amelyek visszahozzák az elejtett vadat. Ezek helyett inkább agaraik lehettek a kopók mellett, ezekkel ugyanis jól lehetett nyúlra vadászni. Vagyis szerencsésebb úgy fogalmazni: a honfoglalók agarak és kopók, valamint pásztorkutyák őseit hozhatták magukkal az őshazából. Ezért azt szerintem nem szerencsés ex katedra kijelenteni, hogy az erdélyi kopó a honfoglalókkal érkezett – sajnos, ezzel már sok helyen találkoztam. Egzakt bizonyíték még biztosan nincs rá.
Berényi-Kozma Katalin, a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub elnöke – forrás: Facebook
– Viszont az 1200-as évekből találtak már olyan, latin nyelvű levelezést, melyben az "elkapó" szóból eredeztethető "kopó" kifejezés szerepelt –folytatta a kutyás szervezet elnöke. – Erre jutott kutatásai végén az erdélyi kopótenyésztő, Tőkés Lóránt lelkész és ezt a magyarázatot mi is el tudjuk fogadni. Az 1600-as évekből származnak ugyancsak erdélyi serlegek, amelyek vésetei már kifejezetten kopó kinézetű kutyákat ábrázolnak, melyekkel szarvasra, medvére vadásztak a vadászok. Az 1800-as években már sok leírás született, melyekben részletesen olvashatunk a vadászatokról, a kutyákról, arról, hogyan dolgoztak a kopók. De olyan írásos emlékek is keletkeztek ebből az időszakból, amelyek Mátyás király, illetve az őt követő fejedelmek, többek közt erdélyi nagyfejedelmek vadászkutyáiról írnak, többek közt a kopóról, mint fajtáról is. Ezt követően egyre nagyobb számban jelentek meg már olyan képi ábrázolások, amelyeken a mai erdélyi kopókra nagyon hasonlító ebeket láthatunk. Az előbb említett írott szövegekben magyar kopónak és erdei kopónak hívták, de fekete kopó, sárga kopó névvel is találkozhatunk. Az erdélyi kopó elnevezés 1901-ből származik, akkor írta le először így egy erdélyi postamester és ornitológus, Czynk Ede.
Kiváló vadászeb – forrás: Magyarországi Erdélyi Kopó Klub/László Zoltán
Berényi-Kozma Katalintól azt is megtudtuk: a második világháborút szinte minden kutyafajta, így köztük az erdélyi kopó is megszenvedte, sőt, szinte teljesen el is tűnt. Sokáig nem működött a törzskönyvezése sem. 1971-ben, a vadászati világkiállításon szerették volna bemutatni a magyar vadászkutyákat is – a vizslából szép állomány volt, magyar agarakat is sikerült felkutatni, viszont erdélyi kopóból egyet sem találtak és arról se tudott senki, hogy hova tűntek a fajta példányai. Ezért az illetékesek Erdélybe utaztak, remélve, hogy ott még találnak a fajtából. Sikerrel jártak, Máramaros környékéről hoztak két erdélyi kopót, melyeket bemutathattak a világkiállításon. Sokaknak megtetszettek és számosan jelezték, hogy szívesen foglalkoznának evvel a fajtával– egyre többen keltek útra és utaztak el Erdélybe tenyészállatokért. Annyira felfutott az erdélyi kopó tenyésztése, hogy a nyolcvanas években az is megesett: 26 alom látta meg a napvilágot országos szinten, ami már nagyon szép eredmény. Ennek tükrében érdemes értelmezni azt, hogy napjainkban évente 10-15 alom születik...
Intelligens és nagyon jó a problémamegoldó képessége – forrás: Magyarországi Erdélyi Kopó Klub/Németh András
– Ez 100-120 kiskutyát jelent az adott évben, ami azt gondolom, egyáltalán nem rossz. Hogy milyen tulajdonágai vannak az erdélyi kopónak? – kérdezett vissza a szakember. – Ez a kutya nem olyan, mint a többi, én azt szoktam mondani, hogy vannak a kutyák és van az erdélyi kopó. Nem olyan alázatos és engedelmes, mint egy németjuhász, ami már 6 hónaposan ül és fekszik – ezt egyébként képes megcsinálni az erdélyi kopó is, de értelmét nem fogja látni. Másik oldalon viszont nagyon ragaszkodó és hűséges. Szereti a gyerekeket, olyannyira, hogy az utcán oda akar menni az idegen gyerekekhez is. Ami miatt én nagyon megkedveltem az erdélyi kopót, az az, hogy nem az a – hogy is fogalmazzak... – "energiavámpír" kutya, aminek semmi nem elég és még kétórányi séta, vagy játék után is ott lóg a gazdája nyakán. A kopó pontosan tudja, érzi, hogy mikor kell háttérbe húzódnia és akkor békén hagyja a gazdit. Nagyon jó a problémamegoldó képessége, ez lehet a hátránya is, ha valaki csak házi kedvencként tartja és nem foglalkozik vele eleget. Ilyenkor válik szökőssé, megtanulja, hogyan kell kinyitni az ajtót; ami egyébként nem fordulna elő, ha a gazdi – hogy úgy mondjam – lefárasztaná az agyát. Erre reggel és este 1-1 óra elegendő. Feladatokat kell neki adni, például sötétedés után jutalomfalatokat elszórni a kertben, amiket a szaglásával kénytelen felkutatni. Kiválóan alkalmas sebzett vad felkutatására is.
Berényi-Kozma Katalin végül kijelentette: az említettek miatt az erdélyi kopó nem mindenkinek való – erős, határozott személyiség kell hozzá.
