A termetes fa nem kis koronája kiváló árnyékot tartott a jószágnak, különösen a baromfinak, a földre hullott, erjedésnek indult gyümölcsöt előszeretettel csipegették fel a tyúkok, melyek aztán kissé megrészegülve tántorogtak odább.

eperfa termése

A fehér eper íze semleges, pálinkát is készítenek belőle – Fotó: Agroinform

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején az utakat mindenhol ez a fa szegélyezte, sőt, mivel lombja a selyemhernyó kedvenc tápláléka, e célból ültetvényeket is létesítettek belőle, de selyemhernyó-tenyésztés céljából speciális ültetvényeket is létesítettek. Fáját a bognárok, kádárok is előszeretettel használták fel. Az út menti eperfasorok az útszélesítésnek estek áldozatul, a selyemhernyó-tenyésztés napjának leáldozásával pedig az ültetvények is feleslegessé váltak.

Habár a köznyelv a szamócát is epernek nevezi, ez a név hivatalosan csak és kizárólag az eperfát illeti meg. A szamóca az szamóca.

Az eperfának két faja ismert, a fehér (Morus alba) és a fekete gyümölcsű eperfa (Morus nigra). A fehér eper íze semlegesebb, szimplán édes, a fekete (illetve inkább sötétkék) eper aromásabb.

A fehér eperfa június-júliusban hozza fehér, ritkábban rózsás árnyalatú termését. Leginkább nyersen fogyasztják, de pálinkát is lehet belőle főzni. A fekete eper nyár végén érik, belőle befőttet, gyümölcslevet vagy eperbort, pálinkát készíthetünk. Cefrézési tippjeinkről ITT olvashatsz.

Sok ásványi anyagot (káliumot, kalciumot, nátriumot, magnéziumot, vasat és cinket), vitaminokat (B2, B3, C-vitamin), és antioxidánsokat tartalmaz mindkét fajta gyümölcse.

Ezért helye van a házikertben is – legjelentősebb kártevője az amerikai fehér szövőlepke hernyója, mely ellen permetezéssel szükséges védekezni, másként elpusztíthatja a növényt.