A magyartarka szarvasmarha, korábban magyar pirostarka néven ismert, kettős hasznosítású, azaz tej- és hústermelésre alkalmas, Magyarországon kialakult fajta. Őshonos, törvényileg védett háziállatunk. Eredete a 18. századra nyúlik vissza, amikor nyugati, főként szimmentáli és német tarka fajták hatására alakult ki. A 19. században a tej iránti kereslet miatt erősödött a tenyésztése, különösen a bonyhádi tájfajta vált ismertté kiváló tejhozama miatt.
A dualizmus korában és az 1890-es évektől kezdődően a szimmentáli bikák szerepe meghatározóvá vált a nemesítésben, amely sötétebb piros színt adott a fajtának, innen ered a pirostarka elnevezés. A fajta a 20. század elején termelékenysége miatt fejlődött tovább, az 1940-es évekre a magyartarka domináns fajta lett az országban.
A II. világháború után a magyartarkát hivatalosan kettős hasznosítású fajtaként tenyésztették tovább, bár voltak keresztezési próbálkozások is (például a Jersey fajtával). 1972 után a populáció létszáma csökkent, de az 1989-ben megalakult Magyartarka Tenyésztők Egyesülete kezébe vette a fajta fejlesztését.
Jellemzői az élénk, jóindulatú természet, valamint a 600–800 kg közötti testtömeg. Tejtermelése és hústermelése egyaránt kedvező, bár az eredeti változat gépi fejésre kevésbé alkalmas. A modern tejelő változatban a tudatos tenyésztés javította a tőgyformát és alkalmassá tette gépi fejésre is.
Napjainkban újra kezd nagyobb számban visszatérni úgy a hazai tej-, mint a hústermelésbe. A Magyartarka Tenyésztők Egyesülete elnöke, a Vas vármegyei Jákon gazdálkodó Rácz Károly családjában hagyomány a magyartarka tartása, ő se szakított soha a fajtával. Az egyesület élén, annak többi tagjával vállvetve azon küzdenek, hogy a fajta visszanyerje régi megbecsültségét.
Rácz Károly, a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete elnöke gyönyörű állataival – forrás: Agroinform
– 1995 óta foglalkozunk magyartarka-tenyésztéssel. Persze ez nem újkeletű a családunkban, hiszen édesapámnak és nagyszüleimnek is mindig magyar tarkájuk volt – mondja Rácz Károly. – Gyerekkoromban is körülvettek az állatok, a marhák és a lovak, ezek valahogy mindig meghatározó szerepet játszottak az életünkben. Édesapám fuvarozott, lovakkal járt – ez is hozzátartozik a családi örökségünkhöz.
A feleségemmel Keszthelyen végeztünk agrárszakon, és a kilencvenes évek elején úgy döntöttünk, hogy saját lábra állunk, magángazdálkodásba fogunk. Először kocákkal és nyulakkal kezdtünk, aztán amikor sikerült megvásárolnunk egy volt határőr telephelyet itt Jákon, akkor indult be igazán a magyar tarka állományunk fejlesztése. Először csak négy tehenünk volt, aztán húsz, negyven, ma pedig száz körül tartunk. Bár nyugdíjas vagyok, a mai napig aktívan részt veszek a gazdaság életében, de az irányítást már a fiam vette át, aki szintén tapasztalt gazdálkodó, most jár harmincas éveinek végén.
Ahogy mondtam, jelenleg közel száz tehenünk van, plusz a szaporulat, hatvan kocánk a malacaikkal és tartunk húsz muraközi lovat is, csikókat, kancákat és méneket. Emellett üzemeltetünk egy kistermelői vágópontot, ahol sertést vágunk és helyben feldolgozunk. Régen Szombathelyen, az állattenyésztési vállalatnál dolgoztam, majd az OMT Zrt.-nél, ahol már a magyar tarka tenyésztésével foglalkoztam. Aztán amikor megalapítottuk a családi gazdaságot, a tenyésztő egyesületnél is szerepet vállaltam, először elnökségi tagként, 2005-től pedig elnökként tevékenykedem.
Nem a régi, hagyományos változatot próbálják konzerválni, hanem olyan magyartarkát tenyésztenek, amely termelésben és gazdaságosságban is versenyképes – forrás: Agroinform
Rácz Károly kérdésünkre azt válaszolta: a magyartarka mellett több okból is kitartottak. Egyrészt családi hagyomány, másrészt meggyőződése, hogy ez a fajta megérdemli a figyelmet. De részt vesznek például a muraközi ló fajtarekonstrukciójában is, mert hisznek abban, hogy a hagyományos magyar fajták megőrzése és korszerűsítése nemzeti érdek.
A magyartarka a kilencvenes években csak a háztáji gazdaságokban volt jelen, illetve néhány nagyüzem tartotta meg. A tenyésztő egyesület munkájának köszönhető, hogy ma ismét elismert fajta, amely megfelel a kor követelményeinek. Nem a régi, hagyományos változatot próbálják konzerválni, hanem olyan magyartarkát tenyésztenek, amely termelésben és gazdaságosságban is versenyképes. Két hasznosítási típusa van: az egyik a régi, klasszikus kettős hasznosítású, amely tejet és húst is ad, a másik pedig kifejezetten húshasznosításra lett szelektálva.
– Nemesítési programunknak köszönhetően a húshasznosítású magyartarka most már komoly versenytársa a nyugati húsfajtáknak, például a charolais-nak. Húsminősége kimagasló, mivel márványozott a húsa, a tejtermelő képessége miatt pedig nagyszerű borjúnevelő – fogalmazott az elnök.
A szakember jelezte, hogy a fejt állomány tejtermelés tekintetében elmarad a holstein frízhez képest – körülbelül 3000 literrel kevesebb tejet ad országos átlagban –, cserébe egészségesebb, ellenállóbb fajta, kevésbé hajlamos a tőgy- és lábvégbetegségekre, valamint a bikaborjak is jobban értékesíthetők. Emellett jobban tűri az extenzívebb tartást is, míg egy holstein tehén termelése gyorsan visszaesik, ha nem tökéletesek a körülmények.
– Jelenleg a fejt törzskönyvezett magyartarka populáció körülbelül 4000-4500 egyedből áll, főként 6-8 jelentősebb állományban, valamint nagyobb családi gazdaságokban, a húshasznosítású törzskönyvezett tehenek száma további 4-5000 darab. A kisebb háztáji gazdaságokban azonban jelentősen csökkent a számuk, sokan abbahagyták, mert kiöregedtek, vagy nem bírták a versenyt. Míg 30 éve még 60-70 ezer magyartarka tehén volt Magyarországon, ma már inkább 40-50 ezer körül mozog ez a szám – magyarázta Rácz Károly. – A húshasznosítású típus azonban növekedést mutat, egyre többen hagyják abba a fejést, és mennek el az anyatehéntartás irányába. Az utóbbi időszak száj- és körömfájásos esetei természetesen okoztak nehézségeket, de szerencsére úgy néz ki, sikerült megfékezni a járványt. A járványügyi szabályokat most különösen szigorúan be kell tartani, legyen szó járműfertőtlenítésről vagy az állomány mozgásának korlátozásáról. A vadállomány – szarvas, őz, vaddisznó – is potenciális veszélyforrás, ezek ellen kerítéssel és megfelelő vadgazdálkodással tudunk védekezni.
– Egyesületünkhöz több mint ezer tag tartozik, akik közül sokan komolyan foglalkoznak a fajta tenyésztésével. Összesen körülbelül 30 ezer tehenet számlálnak az egyesületi tenyészetek és további 15-20 ezer példány van az országban, melyek inkább árutermelők. Úgy vélem, ahhoz, hogy még többen válasszák a magyartarkát, a tenyésztési színvonalat folyamatosan emelnünk kell. Az őshonos támogatás is segít abban, hogy megérje tartani a fajtát, de elengedhetetlen a szigorú termelésellenőrzés és a tenyésztési programokban való aktív részvétel is. Csak így tudjuk biztosítani, hogy a magyartarka a jövőben is megtartsa értékeit és versenyképességét – szögezte le végül Rácz Károly, a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete elnöke.
Indexkép: Rácz Károly
