A gyógynövények nem csak gyógyhatással bírnak, de a többségük szép, illatos és még az ételeinket is képes megfűszerezni. Ráadásul, annak is lehet saját gyógynövénykertje, akinek egyébként nincs kertje, mivel a legtöbb gyógynövény a lakásunkban is kiválóan érzi magát.
De ha van kertünk, és ott nevelgetjük ezeket a csodálatos gyógynövényeket, akkor télen gondoskodnunk kell róluk. Többek között a rozmaring is igényli a figyelmünket télen. Cserében jövőre is velünk marad, sőt, még a karácsonyi dekorációban is számíthatunk rá!
A rozmaring az ajakosvirágúak rendjébe, azon belül pedig az árvacsalánfélék családjába és a zsálya nemzetségbe tartozó fűszer- és gyógynövény. Dél-Európában honos, de Magyarországon is sok kertben megtalálható ez a kissé keserű fűszernövény.
A rozmaring története
A rozmaringot olyan régóta ismerjük, hogy kedvező hatásairól már Dioszkoridész orvosbotanikai művében is lehetett olvasni. Nevének eredete kétséges, egyesek szerint görög, és illatos cserjét jelent, míg mások szerint tengeri harmat a jelentése, bár sokak a latin tömjén szóból származtatják.
A rozmaring szép és finom is. Fotó: Pixabay
Mindegy is, honnan ered az elnevezése, hiszen ettől függetlenül a Földközi-tenger környékén és Dél-Európában már az ókorban is ismert és kedvelt fűszer volt. A kolostorkertekben is termesztették, de nem fűszerként, hanem gyógynövényként alkalmazták. A sárgaság elleni gyógyszerként használták, de illatszerként is kedvelt volt, sőt, még a tömjént is helyettesítették vele. Később a rozmaringos borból desztillálással készítették a rozmaringszeszt, melyet gyógyszerként használtak. A rozmaringszesz két rész rozmaringból és három rész alkoholból állt. Köszvénygyógyító szerként alkalmazták, melyet Erzsébet királyné is szívesen használt.
De a rozmaring volt az első növény, melyből alkoholos világparfümöt alkottak, és amelyik képes volt a 17. században háttérbe szorítani az addig töretlen népszerűségnek örvendő rózsavizet. Magyarországon a 17. századtól terjedt el, azonban népszerűsége hamar elillant, és sokáig egyáltalán nem használták. A barokk korral azonban visszatért a köztudatba, és vele a kiskertekbe is.
Így használjuk ma a rozmaringot
Manapság leginkább mártásokat, húsokat fűszerezünk vele, de kedvelt különféle szárnyasok sültjeinek ízesítéséhez is, és szívesen fűszereznek vele különféle gombából és halból készült ételeket is.
Emellett különleges növényi eceteket is készítenek belőle, továbbá orvosi zsályával és hagymával pácok, szószok, bárány- és birkahúsból készített ételek, vadhúsok ízesítésére használják. Különösen kedvelt a mediterrán konyhákban, leginkább a francia és az olasz ételekre jellemző.
Frissen is felhasználhatjuk, de leggyakrabban morzsolva találkozhatunk vele. A fűszert jól zárható edényben, száraz helyen kell tárolni. Frissen vagy szárazon a fürdővízbe áztatva is kellemes illatot és friss érzetet biztosít.
A rozmaringból készült tea kiváló a migrén kezelésére vagy annak megelőzésére. Egy kávéskanálnyi szárított vagy friss rozmaringhoz adjunk 2,5 dl forró vizet, majd takarjuk le és hagyjuk 15 percig pihenni. Ezután szűrjük le. Azonban hosszútávon használata nem javasolt, várandós és szoptatós anyukáknak pedig egyáltalán nem ajánlják.
A rozmaring hatóanyagai a hajat is erősítik. A lehűtött teával öblítsük le a hajunkat hajmosás után, majd hagyjuk hatni 20-30 percig. Amellett, hogy jót tesz a hajnak, a korpákat is elmulasztja.
A rozmaring a népi gyógyászatban
A rozmaringolajat a népi gyógyászatban emésztési zavarok kezelésére és gyomor– és bélrendszeri görcsökre alkalmazták. Hatásos volt izom- és ízületi fájdalmak esetén, de még keringési zavarok enyhítésére is alkalmazták. Alkalmazása orvosilag nem volt igazolt, így a hagyományok és tapasztalatok alapján használták fel a különféle panaszok enyhítésére.
A rozmaring segít légzőszervi- és megfázásos megbetegedések esetén is, amit köptető és enyhén gyulladáscsökkentő hatásának köszönhet. Nátha ellen is hatékony és segít ellazítani az izmokat.
A benne található keserű anyagok ezen kívül jótékony hatással vannak az emésztőrendszerünkre. A fogyókúra esetén is segít, mivel teltségérzetet kelt fogyasztása. A rozmaringsavnak vírus- és baktériumölő, illetve gyulladáscsökkentő hatása van. A rozmaringolajat szívesen használják fel szappanok, krémek és parfümök illatosítására.
A rozmaringot már az ókorban is használták. Fotó: Pixabay
Így gondozd a rozmaringot
A rozmaring sűrű, bokros növény, gyökere elágazó, levelei pedig tűszerűek és csodás az illatuk. A rozmaring nagyon könnyen termeszthető, akár kertben, akár cserépben. Nem csak illatos és finom, de szép is, így a kertünk dísze is lehet egyben. A rozmaring dugványról, vagy magvakkal is szaporítható. A magvakat vetés előtt áztassuk vízbe néhány órára. Ha dugvánnyal szaporítjuk a növényt, akkor vegyünk egy egyéves, egészséges szárat, és ezt mártsuk gyökereztető hormonba, majd ültessük cserépbe. Amikor a gyökérzet kifejlődik, ültessük át virágföldbe.
Úgy is szaporíthatjuk, hogy 10–15 cm hosszú hajtásairól eltávolítjuk az alsó leveleket, és beletesszük azokat egy pohár vízbe. Miután megjelennek a gyökerei, ültessük el nedves homokba. A növény leveleit folyamatosan szedhetjük. A tűket húzzuk le a szárról, és aprítva használjuk fel. Könnyen meg is szárítható és le fagyasztható. Ha a fagyasztás mellett döntünk, az egész ágat tegyük a mélyhűtőbe, és úgy húzzuk majd le a leveleket róla.
A rozmaring teleltetése
A rozmaring félig télálló növény, ezért vigyázni kell rá, hiszen az adott évben ültetett palánta kifagyhat. Ha a rozmaringot cserépben, vagy dézsában neveljük, vigyük be, és 10 Celsius-fok körüli hőmérsékletű helyen teleltessük. Ilyenkor télen csökkentsük le az öntözés mennyiségét, de ügyeljünk rá, hogy ne száradjon ki a talaja.
Amennyiben a rozmaringunk az ágyásban van, csomagoljuk fóliába, amelyen lyukakat hagyunk, ahol lélegezhet. Vigyázzunk, hogy ne törjük meg az ágakat, és hagyjunk elegendő helyet számukra. A fagymentes napokon locsoljuk, ne hagyjuk kiszáradni. A téli időszakban sem kell lemondanunk a friss rozmaringról, hiszen nyugodtan vághatunk ágakat ilyenkor is a növényről.
