2012-ben valami örökre megváltozott a magyar diófatulajdonosok életében. Magyarországon ugyanis 2012 nyarán igazolták először, hogy jelen van az Észak-Amerikából származó nyugati dióburok-fúrólégy. És habár egyik legyet sem kedveljük, ezt kifejezetten ellenségnek tekinthetjük, hiszen az egyik legdrágább kerti kincsünket, a diónkat teszi ehetetlenné. De vajon mit lehet tenni ellene és van olyan dió, amit nem támad meg?
Ismerd meg a dióburok-fúrólegyet
A nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) nevét sajnos egy ideje meg kellett tanulnunk. A dióburok-fúrólégy az USA és Mexikó területéről származik. Európában először a '80-as évek elején jelent meg, elsőként Svájcban. A dió termésburkában károsít és erős fertőzésnél hatalmas kártételt okozhat a dióültetvényekben. A nyugati dióburok-fúrólégy hazánkban zárlati kártevő (7/2001. /1./17./ FVM rendelet).
Az imágó július elejétől szeptember közepéig rajzik, és ezalatt folyamatosan tojást rak. Az első stádiumú lárvák augusztus elején jelennek meg, az imágók pedig hosszú életűek, akár 40 napig is élhetnek. A nőstények a tojásaikat a dió zöld burkába rakják le. A tojásokból 5-7 nap alatt kelnek ki az apró nyüvek, amelyek kirágják magukat a dió burkából, majd miután ledobják magukat a talajra, beássák oda magukat, és ott bábként telelnek át.
A nyugati dióburok-fúrólégy kártétele jól átható már a zöld termésburkon is. A termés felületén apró szúrásnyomok látszanak, majd a termésburok megfeketedik. A fertőzött dió idő előtt lehullik a fáról, és a termésburok rátapad a dió kemény héjára, majd elszíneződik és megpenészedik, így a termés nem fogyasztható. Európában csak a közönséges dióra és a fekete dióra jelent veszélyt.
Így védekezz a dióburok-fúrólégy ellen
Ahhoz, hogy tehessünk ellenük, nagyon fontos, hogy időben észleljük a jelenlétüket. A sárga, sárgászöld ragacsos csapda kiválóan alkalmas arra, hogy megfigyeljük a kártevő jelenlétét.
A védekezéshez pedig nagyon fontos az összefogás, hiszen csak úgy tudjuk megállítani a dióburok-fúrólégy támadását, ha mindenki, akinek diófája van, védekezik ellene. Nagyon fontos, hogy a lárva ne kerüljön a talajba, melyet például a talaj takarásával, és a lehullott terméskezdemények megsemmisítésével érhetünk el. De a gyakori gereblyézéssel, a sekély talajforgatással is megzavarhatjuk a bábozódásukat.
A dióburok-fúrólégy elleni védekezésnél nagyon fontos, hogy mindenki megtegye a megfelelő lépéseket, akinek diófája van. Fotó: Shutterstock
A közös fellépés, összefogás nagyon fontos, sőt, a védekezés kötelező. „A termelő, illetve a földhasználó köteles a zárlati és a vizsgálatköteles nem zárlati károsítókat elpusztítani, azok behurcolását, meghonosodását, terjedését megakadályozni". 2021 nyarán engedélyezték hazánkban a hatalmas károkat okozó nyugati dióburok-fúrólégy elleni védekezést kiegészítő hatásjavítóként a Combi Protec nevű készítményt.
Egy csalogató anyagról van szó (oldható koncentrátumkészítmény), amely 1160 g/liter növényi kivonatot és 140 g/liter cukrot (monoszacharidok és poliszacharidok) tartalmaz. Tartósító és nedvesítő szerként van forgalomban az Egyesült Királyságban 2019. január 25-től.
Fontos, hogy a készítményt a rajzás időszakában kell alkalmazni. Nem használható keverékben más rovarirtó szerekkel, gombaölő szerekkel, segédanyagokkal, lombtrágyákkal.
A rajzás idén májusban kezdődött, és egészen a szüret végéig, kéthetente, rovarölő szerrel történő permetezésre van szükség, hogy megakadályozzuk a károkozást. A másik lehetőség a csapdák kihelyezése. Ez azért is nagyon fontos, mert a kártevő 2-3 hét alatt akár a termés 30 százalékával is képes végezni.
Legyen saját diófád
Sok türelemre van szükség, amíg a diófa termőre fordul. Akár 10-15 évet is várni kell rá, kivéve, ha oltott csemetét vásárolunk, hiszen akkor 3-4 év után fogyasztható terméssel fog megörvendeztetni minket.
A diófa talajigénye nem összetett. Nagyon kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, de az átlagos kerti földben is jól fogja magát érezni. A nagyon laza homokos, vagy a túl kötött, agyagos talaj azonban nem a legmegfelelőbb számára.
A diófa fiatalon fagyérzékeny, így erre is ügyelni kell akkor, amikor az ültetési helyét választjuk ki. Az ideális ültetési idő a diófa esetében ősszel vagy tavasszal jön el. Az ültetőgödör nagyságát a csemete méretei határozzák meg. A gödörnek akkorának kell lennie, hogy a diófacsemete gyökerei kényelmesen elférjenek benne.
Az ültetőgödörbe tegyünk vastag réteg szervestrágyát vagy komposztot, majd fedjük be egy vékony réteg földdel, hogy a diófa gyökerei ne érintkezzenek vele közvetlenül, mert az kárt tehet bennük. A szabadgyökerű csemete esetén gyökérmetszés nem szükséges az ültetés előtt, azonban a sérült, elszáradt gyökérdarabokat ajánlott lemetszeni. Az ültetés előtt áztassuk a csemete gyökerét egy vödör vízbe egy napra, így az kellő nedvességet tud felszívni. A gödör betemetésekor a fa tövének felkupacolásával meg tudjuk előzni a csemete hajszálgyökereinek eltépődését.
A konténeres diófa esetében emeljük azt ki az edényéből, majd úgy helyezzük a gödörbe, hogy földjének felszíne egy síkban legyen a környező talajjal. Ha a földlabdás diófa gyökere jutazsákban van, azt nem kell eltávolítani az ültetéskor, mert le fog bomlani a talajban. A földgombóc kerüljön a talajszint alá, de nem kell mélyre süllyeszteni a diófát. Az ültetés után fontos a beöntözés. Ezt nem elég egyszer megtenni. Hetente érdemes megismételni, amíg még kicsi a csemete. A hideg elől felkupacolással kell óvni a csemetét.
Így metszd meg a diófát
A diófát nem akkor kell metszeni, mint a többi fát. Csak augusztus végén, szeptember elején szabad metszeni, ugyanis ha ezt nem tartjuk be, és tavasszal metsszük meg, a nagy gyökérnyomás miatt olyan sok nedvet veszítene el, hogy szinte elvérezne. Azonban az ősz kezdetén annyira kicsi a gyökérnyomása, hogy nem nedvedzik, és a metszés során elszenvedett sebzéseket könnyen elviseli. A száraz ágaktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, ez a szabály csak az élő ágak metszésénél alkalmazandó
A diófa a család életében nagyon fontos szerepet tölt be. Ezért is ültetik akkor, amikor gyermek érkezik a családba. Fotó: Shutterstock
A diófa nagyon nagyra meg tud nőni. A magról kelt példányok akár 20-30 m magasra is nőhetnek, a koronájuk átmérője pedig elérheti akár a 20 métert is. Az ültetéskori metszésre mindig szükség van. Ezt a három kiválasztott vázág visszametszésével kezdjük, melyeket 20-30 cm-esre kell megrövidíteni. A sudarat a legmagasabban lévő vázág fölött 25 cm-rel kell visszavágni. A diófa az ültetését követő első két évben gyengén hajt ki, és csak a harmadik évtől kezdődik meg a rendes növekedés.
Az első 8-10 évben szükségtelen a vázágak visszametszése, mivel azok természetes módon, maguktól is szépen elágaznak. Csak azokat az ágakat szükségszerű eltávolítani, amelyek nagyon zavaró irányba nőttek. A sérült, beteg, vagy elszáradt ágaktól azonnal szabaduljunk meg. A fenntartó metszés során a fő szempont a termőrészek megújítása, a kiegyensúlyozott koronaszerkezet megtartása és hogy az ágak elegendő fényt kapjanak a koronán belül. Ha túl sűrűek az ágak, akkor jóval kevesebb lesz a termés.
Ezért együnk sok diót
A dió A- és E-vitaminban gazdag, de megtalálható benne a B-vitamin is. Levele frissen nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Leveléből, héjához hasonlóan tea készíthető, amely hozzájárul az akne, a sömör és egyéb bőrproblémák kezeléséhez. A dióban sok magnézium és kálium is található, továbbá a csontképzéshez szükséges fluor, és a vérképzéshez elengedhetetlen mangán és réz is bőségesen van benne. A szelén a szívizomgyengeség ellen kiváló, de ne feledkezzünk meg immunerősítő szerepéről sem.
A dió gazdag omega-3-zsírsavakban is, melyek segítenek a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, továbbá hozzájárulnak az erek állapotának javulásához is. Egy nagyobb vizsga előtt feltétlenül együnk diót, ugyanis a többszörösen telítetlen zsírsavaknak köszönhetően a dió támogatja az agyműködést, sőt, még a koncentrációképességet is növeli. Hogy rossz hírünk is legyen, magas kalóriatartalma miatt nem jó barátja a fogyókúrázóknak. 10 dkg dió több mint 600 kalóriát tartalmaz, amely egy kisebb tábla csokoládé kalóriatartalmával egyenértékű.
A leveléből készült tea kitűnő gyomorhurut és hasmenés ellen, de vérszegénység kezelésére is alkalmazzák. A diófogyasztás csökkentheti az emlőrák kockázatát is. Ha ez még mindig nem elég, a leveléből készült tea erősíti a hajhagymákat, gombaölő hatású, és segít a hajhullás megállításában. A prosztatára gyakorolt jótékony hatása miatt segít a prosztatarák kockázatának csökkentésében. Fogyasztásával azonban legyünk óvatosak, ugyanis vannak, akiknél nagyon komoly allergiás reakciót tud kiváltani.
Ezt a diót nem támadja meg a dióburok-fúrólégy
A pekándiót, habár igazán finom nem támadja meg a dióburok-fúrólégy. A pekándió egy Észak-Amerikában honos diófafaj. Őshazája az USA déli részén, a Mississippi és mellékfolyói mentén található, de manapság már olyannyira népszerű, hogy a világ számos részén, így Ausztráliában, Brazíliában, Kínában, Mexikóban, Izraelben, Peruban vagy Dél-Afrikában is termesztik.
A dió maga vékony, hosszúkás, vörösbarna színű. Ehető, és nagyon kellemes ízű, magas olajtartalmú, értékes tápanyagokat tartalmaz. Illata egzotikus, kinézete pedig a nyújtott diógerezdekre hasonlít. A pekándió kiváló lehet süteményekbe, kenyerekbe, de magában fogyasztva is nagyon finom.
A pekándiófa gyönyörű, azonban a dióhoz hasonlóan igazán nagy méretűre tud megnőni, így akkor adjunk neki helyet, ha el fog férni a kertben teljesen kifejlett faként is. A pekándiófa elegáns, és egészen biztosan magára fogja vonzani a tekintetünket. Növekedése igazán lassú, azonban nagyon kevés igényt támaszt felénk. A pekándió öntermékeny, azonban a termés szempontjából pozitív hatású, ha van másik egyed is a közelben.
A pekándó kedveli a termékeny, jó vízgazdálkodású talajt, a szelet viszont annál kevésbé, így eszerint válasszuk ki a helyet számára a kertünkben. Legyünk azonban türelmesek, mert az első négy évben nem igazán fogjuk látni, hogy ebből a fából valódi óriás válik. Fontos, hogy folyamatosan öntözzük és a gyomokat is távolítsuk el a környezetéből, így minden tápanyagot hasznosítani tud a növekedéshez, fejlődéshez.
A dióburok-fúrólégy tönkreteszi a termést. Fotó: Shutterstock
Tavasszal adjunk neki általános műtrágyát, télen pedig metsszük meg. Ilyenkor kell eltávolítani a száraz beteg ágakat, illetve a túl sűrűn növekedő vagy egymást keresztező vesszőket, ágakat. Ha kellő módon ápoljuk, az ötödik évben már termést fog hozni a pekándió.
A pekándió számára a talaj és a víz mellett a napfény is igazán fontos. Azonban pangó vízben nem szeret állni, ezért a legjobb, ha a talaja elvezeti a vizet. Mivel a pekándió hosszú főgyökeret növeszt, igazán fogékony a különféle fertőzésekre, ha vízben kell állnia. Sokszor dombok tetejére ültetik, pontosan azért, hogy ne állhasson pangó vízben. Amikor öntözzük, ügyeljünk rá, hogy a lombot ne érje víz, inkább csak a talajt.
A pekándiót nem lehet magról szaporítani, így érdemes csemetét vásárolni. A legjobb választás egy körülbelül 2-3 méteres csemete. Fontos, hogy ültetés előtt áztassuk be a gyökereit. Az ültetőgödör legalább 90 cm széles és mély legyen, a pekándiót pedig a talajszinttel egy vonalban kell ültetni. Az ültetést követően töltsük fel a talajt, és alaposan öntözzük meg.
Az ültetést követően metsszük vissza úgy, hogy egy fő ága és 4-6 oldalirányú ága maradjon. A metszések ne maradjanak el a pekándió első néhány évében. Ahhoz, hogy kellő mennyiségű termése legyen, nem árt, ha van még pár pekándiófa a közelében. A pekándió beporzását a szél végzi. A pekándiók nagy mennyiségű tápanyagot igényelnek, amelyet tavasszal műtrágyával vagy szerves trágyával adhatunk meg nekik. Meg fogják hálálni, ha komposztot terítünk alájuk. Mivel a pekándiónak nagyon sok cinkre van szüksége, fontos, hogy rügyfakadástól kezdve háromhetente kapjon belőle, egészen a betakarításig.
A mulcsozás segít, hogy megőrizzük a talaj nedvességét, ráadásul a gyomokat is távoltartja a pekándiótól, és a talaj hőmérsékletének megtartásában is fontos szerepet játszik. Idővel pedig beépül a talajba, fontos tápanyagokat biztosítva így a pekándió számára.
Sajnos a pekándiót sok kártevő és betegség támadja meg, mint például a levéltetvek, a molyok, a varasodás. Azonban ha mindig odafigyelünk rá és gondoskodunk a védelméről, sokáig kertünk ékessége lehet.
A pekándió termése őszre érik be. Egy kifejelett fa akár 20 kg terméssel is megajándékozhat bennünket. Amikor a pekándió héjának külső rétege megreped, eljött a szüret ideje. A szüretelést követően fontos, hogy száradjon ki a termés, és ne érje közben napfény. Ezután fénytől védett száraz helyen tárolható, akár egy évig.
Bőséges és egészséges dió termést kívánunk!
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)