Elsősorban növényvédő szerként ismerik, növénytáplálási jelentőségével később kezdtek foglalkozni, miután a szántóföldi növények közül a káposztarepcén, zöldségfélék esetében a tárolási fejes káposztán, karalábén és karfiolon jelentkezett a hiánya.
Fontos növényi tápelem élettani hatása és a felhasznált mennyisége alapján is. Egyes csoportosítások szerint az úgynevezett makroelemekhez tartozik, amelyekből jelentős mennyiséget halmoznak fel szervezetükben a növények – a kénből megközelítőleg annyit vagy kicsivel többet, mint magnéziumból –, míg más, kevésbé ismert csoportosítás szerint a mezoelemekhez tartozik, amely csoport átmenetet képez a makro- és mikroelemek között.Kén a növényben
A növényi szövetekben felhalmozott mennyisége szárazanyagra számítva 0,2-0,7%, legnagyobb koncentrációban a levelekben található. Fontos szerepet játszik az enzimatikus reakciókban, a fehérjeképzésben és egyes vitaminok (pl, B1) kialakulásában, továbbá fontos eleme a zsírsavak szintézisének, és alkotó része több fontos gazdasági növény illóanyagának, zöldségfélék közül a hagymaféléknek.
A kénhiányban szenvedő növény hiánytünetei sokban hasonlítanak a nitrogénhiányáéhoz, kivéve – és ez meghatározó –, hogy nem az alsó, hanem a felső, fiatalabb leveleken mutatkoznak először, tekintettel arra, hogy a kén csak felfelé mozog, a növények nem képesek a gyökérzet irányába szállítani.
A kénhiányban szenvedő növény fejletlenebb, mivel gátolt a sejtosztódása, a korlátozott növekedés a lombozaton a gyökérzethez képest erősebben jelentkezik, míg hiány esetében is fejlett, elágazó gyökerek képződnek. A levéllemez fokozatosan kisárgul, először az erek közötti szövetek mutatnak világosabb elszíneződést, majd idővel a vékonyabb erek is megsárgulnak, csak a főér és közvetlen környéke marad zöld.
Kénhiány uborkán. A tünetek emlékeztetnek a nitrogén hiányára, de azzal ellentétben nem az idősebb, hanem a fiatalabb leveleken kezdődik klorózis formájában – A szerző felvétele
Maga a növény levele durva, kemény tapintású – súlyos esetben a fonáki oldalon vöröses elszíneződést is mutat. A fiatal levelekre a merevtartás és a kanalasodás, a levélszélek pödrődése a jellemző.
Kén a talajban és a levegőben
A kén szerves és szervetlen formában fordul elő a talajban. A magas humusztartalmú talajok jelentős kéntartalékkal rendelkeznek a szerves kénformákból adódóan (50-75%). A humuszszegény, lazább szerkezetű homoktalajok kénben szegényebbek, ezekben a szervetlen kénformák nagyobb mennyiségben találhatók, amelyek esetében a csapadékkal vagy öntözéssel történő kimosódás veszélye jelentős.
Nem elhanyagolható növénytáplálkozási szempontból a levegő kéntartalma sem, noha a kéntartalmú tüzelőanyagok visszaszorulása következtében az ilyen forrás jelentősége napjainkra jelentősen csökkent. (Míg korábban az ipartelepek közelében a levegőből az esők segítségével a talajba mosódó kén mennyisége a 30-50 kg-ot is elérte, napjainkra ez az érték 6-12 kg/ha-ra csökkent.)
Kénpótlás – kéntartalmú trágyák
A termesztett növények kénigénye fajonként és családonként nagyon változik, egy évi terméssel a talajból kivont mennyiség az alábbiak szerint alakul:
gabonafélék 20-25 kg/ha
szemes kukorica 20-25 kg/ha
cukorrépa 35-45 kg/ha
burgonya 20-22 kg/ha
repce 50-70 kg/ha
napraforgó 20-40 kg/ha
zöldségfélék 15-60 kg/ha
gyümölcsfélék 20-65 kg/ha
(Tápoldatos és vízkultúrás zöldséghajtatásban, hosszú kultúrában, kimagasló terméseredmények esetén a termesztőközegből, illetve a tápoldatból felvett kén mennyisége eléri a 100-120 kg/ha-t is!)
A termesztett növények kénigénye fajonként és családonként nagyon változik – fotó: Pixabay
A szántóföldi növénytermesztő üzemek, mint a kertészetek se foglalkoztak sokáig a kén visszapótlásával, de egy idő után az egyoldalú nitrogén-, foszfor- és káliumtrágyázás következtében a talajok kénforrása megfogyatkozott, aminek jelei a magas kénigényű növények esetében (káposztafélék) megfigyelhetővé váltak.
Az egyre növekvő termésátlagok miatt a talajból kivont ként – a szerves trágyák hiányából is adódóan – a hagyományos műtrágyák már nem tudták pótolni, a korszerű fűtési módszerek elterjedésével a levegő kéntartalma is jelentős mértékben csökkent, továbbá a kéntartalmú növényvédő szerek használata nagyüzemekben részben visszaszorult.
A kisüzemek esetében, ahol a kéntartalmú növényvédő szerek nagyobb mennyiségben használatosak, és szerves trágyát is többet használnak (árutermelő kisgazdaságok állati eredetűeket, saját célra termelők növényi komposztokat), a kénhiánnyal ritkábban lehet találkozni.
Elmondható, hogy talajainkban általában elegendő kén van, és a hagyományos, talajon történő zöldséghajtatásban, ahol magas a humusztartalom, a nagy termésátlagok ellenére is ritkán figyelhető meg kénhiány. Viszont a kénigényes szántóföldi növények esetében (mustár, repce), mint néhány szabadföldi zöldségféle esetében is (fejes káposzta, hagyma stb.) előfordulhat.
Magában ként trágya formájában nem adunk, a növény ilyen igényét más tápelemek (műtrágyák) kísérőanyagaként visszük a talajba. Kénben leggazdagabb műtrágyák a káliumot szulfát formájában tartalmazó káliumtrágyák (pl. Kénsavas káli, Káliumszulfát, Patentkáli), melyek elsősorban a kertészeti kultúrákban használatosak a zöldségfélék, a gyümölcsfélék és a szőlő klórérzékenysége miatt.
Magában ként trágya formájában nem adunk, a növény ilyen igényét más tápelemek (műtrágyák) kísérőanyagaként visszük a talajba – fotó: Pixabay
Erősen talajsavanyító hatása miatt csak mészben gazdag talajokon javasolható az ammóniumszulfát használata. Kéntartalma jelentős, meghaladja a 23%-ot. Viszonylag széles körben használt kéntartalmú lombtrágya a keserűsó (magnéziumszulfát), amit elsősorban magnéziumtartalma miatt kevernek növényvédő szerekkel, kéntartalma levélen keresztül gyorsan hasznosul.
Viszonylag kevesen tudják, hogy a foszfortrágyázásra általánosan használt szuperfoszfát is tartalmaz 12-14% ként, ami abból adódik, hogy a gyártás során a bányászott nyersfoszfát foszfortartalmát kénsavval tárják fel.
Meg kell jegyezni, hogy kevés ként (0,5-1,5%) a kloridtartalmú káliumműtrágyák is tartalmazhatnak.
