A Top 50 Farmers nevű európai kezdeményezés célja olyan inspiráló közösség létrehozása, ahol a regeneratív mezőgazdaságban tevékenykedő gazdák egymás tudásából, tapasztalataiból és eredményeiből meríthetnek erőt és ötletet. A projekt nemcsak belső támogatást nyújt a gazdálkodók számára, hanem azt is fontosnak tartja, hogy a társadalom szélesebb rétegei is megismerhessék a fenntartható, talajközpontú mezőgazdasági gyakorlatokat.
A program minden évben lehetőséget biztosít a legkiválóbb gazdák bemutatkozására egy nyilvános szavazás keretében. A kiválasztottak ezt követően egy külön támogatási és mentorációs programban – a Recognition Programban – is részt vehetnek, ahol további szakmai fejlődési lehetőségekhez és nemzetközi láthatósághoz jutnak.
Hazai gazdaság is a kontinens élmezőnyében
A 2025-ös kiválasztás különös jelentőséggel bír Magyarország számára is, ugyanis a lengyelországi, spanyolországi, hollandiai és svájci farmerek mellett a hazai Táncoskert Biogazdaság is bekerült a kontinens ötven legkiemelkedőbb gazdálkodója közé.
A Táncoskert egy egyedülálló regeneratív gazdaság Polgár határában; Lengyel Zoltán és felesége Subicz Éva a legeltetett állatok friss húsát értékesíti, illetve ma már minőségi portékát is készítenek, például virslit, grillkolbászt és hamburgerpogácsát.
A legelő állatok mozgását a természetes, vándorló csordák mintájára szervezik, így segítve a talaj tápanyagkörforgását és a növényzet megújulását – forrás: Facebook/Táncoskert
Lengyel Zoltán neve ma már egyet jelent a hazai regeneratív mezőgazdaság úttörő szemléletével. Pedig pályafutása nem a földeken indult: korábban programozóként dolgozott Budapesten. A városi élet azonban egyre kevésbé vonzotta, és az is zavaróvá vált számára, hogy jó minőségű húshoz csak akkor jutott, ha hazalátogatott vidéken élő szüleihez.
2013-ban meghozta a döntést: otthagyta a fővárosi életet és belevágott a gazdálkodásba. Már a kezdetekkor világos volt számára, hogy nem szeretne a hagyományos értékesítési láncok kiszolgáltatottságában termelni. Értékesítési modellként a közösségi gazdaságot választotta, ahol közvetlen kapcsolat épül ki a gazda és a fogyasztók között.
A Hortobágy peremén található Táncoskert azóta hazánk egyik legkiemelkedőbb mintagazdaságává vált. A gazdaság jelenleg szürkemarhákat és sertéseket tart, tervezik újra "hadrendbe" állítani a juhokat és a baromfit is. Mindezt nem csupán az élelmiszer-előállítás érdekében, hanem azért is, hogy a táj ökológiai funkcióit – mint a biodiverzitás, a talajélet vagy a vízháztartás – helyreállítsák.
A szürkemarha mellett most sertéseket tartanak, de szeretnék visszahozni a rendszerbe a baromfi- és a juhtartást is – forrás: Facebook/Táncoskert
A Táncoskert alapelve a regeneratív gazdálkodás, amely a természetes rendszerek működését követi. A legelő állatok mozgását a természetes, vándorló csordák mintájára szervezik, így segítve a talaj tápanyagkörforgását és a növényzet megújulását.
Lengyel Zoltán és csapata mára olyan szemléletet épített fel, amely nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is figyelemre méltó. A Táncoskert története azt bizonyítja, hogy elkötelezettséggel, tudatossággal és közösségi összefogással lehetséges egy igazságosabb és fenntarthatóbb mezőgazdasági rendszer kialakítása. Ma már nem a közösségi gazdaság a fő vonulat, de még mindig családokat látnak el a szövetkezetükön keresztül (etikus hústermelők mezőgazdasági szövetkezete). Idén kezdtek el boltnak értékesíteni először, eddig egy ilyen partnerük van. A szakember jelezte: ezzel együtt mindenképp fontosnak tartja a rövid ellátási láncot, ennél távolabb nem szeretne kerülni a fogyasztóktól. Úgy fogalmazott: véleménye szerint mindkét fél számára ez a legjobb értékesítési/beszerzési forma, mert mint mondta, "borzasztó, hogy megtermeljük a kiváló mezőgazdasági alapanyagokat, majd exportáljuk feldolgozásra. Ez most a járvány kapcsán különösen fájdalmas".
– Büszkén, de még inkább hálával fogadtuk a hírt, hogy a Táncoskert felkerült Európa 50 legjobb gazdasága közé. Őszintén mondom, számomra ez az elismerés nem arról szól, hogy mi „a legjobbak" vagyunk. Inkább arról, hogy végre egyre többen figyelnek oda arra a szemléletre, amit képviselünk. Ez a regeneratív mezőgazdaság, az agroökológia, és az, hogy közösségben, a tájat tisztelve, fenntartható módon termeljük meg az élelmiszert – ez most végre hangot kapott – bocsátotta előre Lengyel Zoltán. – Szerintem ez az egész inkább egy „hangosító szócső", amivel a világ tudtára adhatjuk, hogy másképp is lehet csinálni. Hogy nem kell feltétlenül abba a gazdálkodási logikába beleragadni, amit ma sokan „hagyományosnak" neveznek, és ami sokszor már nem működik a klímaváltozás és a piaci kiszolgáltatottság miatt.
A gyönyörű, minőségi marhahúst és a belőle készült termékeket rövid ellátási láncon keresztül értékesíti – forrás: Facebook/Táncoskert
A szakember nem átállt, ő eleve így kezdte meg tevékenységét. Mint mondta: az a fajta szántóföldi mezőgazdaság, ami a rendszerváltás után kialakult, soha nem vonzotta.
– Hazajöttem és volt egy darab földünk, amit a szüleim sem műveltek, mert hol az aszály, hol a belvíz tette lehetetlenné. Ott kezdtem el csirkéket legeltetni. Először anyám tyúkjait „kölcsönöztem", és kipróbáltam, hogy milyen vándoroltatva tartani őket. Működött. Vettünk kiscsirkéket, elkezdtük építgetni a rendszert. Volt pár juhom is. Az első évben 500 csirkével és három anyajuhhal – innen nőtt fel a Táncoskert – mesélte. – Azt tapasztalom, hogy ma már egyre több gazda nyitott erre a szemléletre. Az utóbbi években rengeteget oktattam és nem csak a saját alapítványunk, a Regeneratív Mezőgazdaságért Alapítvány (melynek az elnöke vagyok) keretében. Részt veszek például a magyar Agroökológiai Hálózat munkájában is. Tartottunk egy „A regeneratív mezőgazdaság forradalma" című képzést, amire már vissza kellett utasítani jelentkezőket, annyian jöttek. Érezhető, hogy nő az érdeklődés – egyszerűen azért, mert a hagyományos gazdálkodás sokaknak már nem fenntartható. Az időjárás és a piacok egyaránt kiszámíthatatlanná váltak.
A mi gazdaságunkban nem is annyira technológiát alkalmazunk, inkább egy másféle gondolkodásmódot. Ugyanazokat az eszközöket használjuk, mint más gazdák – kivéve mondjuk az ekét, azt már évek óta nem vettük elő. Inkább az a lényeg, hogyan tekintünk a tájra. Például nálam nem baj, ha belvíz van – a legelőink olyanok, hogy tudunk alkalmazkodni hozzá. Az állat megoldja. És például a vetést mi májusra időzítjük, amikor az állatok tejet adnak, nem szénán élnek.
"Ez egy út, nem egy állapot. Mindig lehet egy kicsit jobban csinálni, kicsit közelebb kerülni a természethez. Éppen ez a regeneratív mezőgazdaság lényege" – forrás: Facebook/Táncoskert
Ahogy arról már beszéltem: törekszünk a rövid ellátási láncokra, közvetlen értékesítésre. Minősített biogazdálkodást folytatunk – ha az ember nem nagy felvásárlóknak termel, hanem közvetlenül a fogyasztóknak, akkor a gazdálkodás is rugalmasabbá válik.
A szövetkezettel pedig az a céljuk, hogy a gazdák ne egyedül küszködjenek, hanem működjenek együtt. Tudja, hogy a magyar gazdákban mélyen ott van a szövetkezéstől való félelem, de meggyőződése, hogy enélkül nehezen lesz igazságosabb az agrárium rendszere.
– Közösen szeretnénk például egy vágóhidat létrehozni, közös értékesítést szervezni, hogy azok is tudjanak eladni, akik nem tudják feldolgozni a saját terméküket. Most ott tartunk, hogy a gazdaság már működik, nem tervezek hatalmas bővítéseket. Inkább a kényelmi fejlesztésekre, a stabilitásra fókuszálok – szebb karám, jobb kerítés, ilyesmi... Az oktatásban, tudásátadásban folytatni szeretnénk a munkát. Terepi napokat, legelőbejárásokat, képzéseket szervezünk, hogy minél többen megtapasztalhassák, mit is jelent ez a fajta gazdálkodás. Ez egy út, nem egy állapot. Mindig lehet egy kicsit jobban csinálni, kicsit közelebb kerülni a természethez. Éppen ez a regeneratív mezőgazdaság lényege – szögezte le végül.
Indexkép: Táncoskert
