A cserebogarat bizony szívesen lecserélnénk valamilyen hasznos, kedves bogárra. De sajnos ez nem egy focimeccs, így mi a saját kispadunkon ülve vagyunk kénytelenek végignézni a cserebogár esztelen károkozását. Vagy nem. Mert ha megismerjük az ellenséget, könnyen fel is tudjuk venni a harcot vele szemben.
A májusi cserebogár a Kárpát-medence legnagyobb mezőgazdasági jelentőségű cserebogárfaja. Nevét nem véletlenül kapta, hiszen májusban rajzik ki. Így hát mostanában keseríti meg a napjainkat. De vegyük fel a kesztyűt, és vegyük le a cserebogarat a fáról, hogy ne pusztíthassa el a növényeinket.
Ismerkedj meg a cserebogárral
A cserebogár imágójának hossza 23–30 milliméter. A fej, az előtor és a potroh szürkésfekete, a szárnyfedők pedig barnák. A potrohszelvények oldalán háromszög alakú világos foltok láthatók, a szárnyfedőket ritkás fehér szőrzet fedi. A májusi cserebogárral májustól június végéig találkozhatunk.
A cserebogár óriási károkat okoz a növényeinkben. Fotó: Pixabay
A cserebogár lárvája, a 4–5 centiméteresre is megnövő pajor, piszkosfehér színű. A májusi cserebogár teljes átalakulással fejlődik ki, hazánkban körülbelül 3, míg hidegebb vidékeken 4 év alatt. Ezért rajzanak ki háromévenként, május környékén. A megtermékenyített nőstény 20–30 tojást rak. A tojások a talajnedvesség hatására duzzadnak meg, majd a lárvák 30–50 nap múlva kelnek ki, június végén. A párkeresés alatt a bogarak zümmögve rajzanak a fák körül.
A legkárosabb az idős lárva, mely két telet is lárva alakban tölt, akár 1 méter mélyen, a föld alatt. A harmadik év nyarának közepén bábozódik, majd őszre fejlődik ki az imágó, amely még mindig nem jön fel a felszínre, hanem egy újabb telet tölt a talajban. A kifejlődött pajor üreget váj magának a földben, és itt alakul át bábbá. Pár hét múlva pedig már meg is született a cserebogár. Azonban a cserebogár csak akkor jön elő, ha kellően meleg az idő.
A májusi cserebogár frissen kifejlődő hajtásokat eszik, így nagyon káros. Szereti a szőlőt, de a fák lombjait is élvezettel falatozza. Éjszaka a levelek hátoldalára tapadva, mozdulatlanul rejtőzködnek. A talajból kibújó cserebogarak megjelenését a talajfelszínen látható 6–10 mm-es átmérőjű lyukak jelzik. Amint megjelenik, azonnal elkezdi a mohó falatozást, majd társat keres és párosodik. Nem lopja a napot, annyi bizonyos.
Ezért nem kedveljük a cserebogarat
A májusi cserebogárnak óriási az étvágya. Már pajorként is, és kifejlett bogárként is hatalmas károkat okoz a mező- és erdőgazdaságok számára. 1911-ben például több, mint 20 millió példányt gyűjtöttek össze egy 18 km²-es erdőben. Nem véletlen, hogy már a középkorból is maradtak fenn írásos források a cserebogár begyűjtésével kapcsolatban.
Ekkor kézzel végezték az irtást. A bogarakra még hajnalban, mozdulatlan állapotukban csaptak le, és ekkor szedték le őket kézzel a levelekről, illetve rázták le őket a fákról. A bogarakat ezután egy vízzel teli edénybe dobták.
Az imágók kiváló táplálékot nyújtanak mind a vad-, mind a háziasított állatok számára, de a madarak is szívesen csemegéznek belőlük. A madarak a pajorokat is szívesen eszik. Manapság már nem kézzel szedjük össze őket, hanem különféle rovarirtó-szerek állnak rendelkezésünkre, ezáltal erősen lecsökkent a számuk. Tekintettel azonban a vegyszerhasználat korlátozására, és az enyhe telekre, már jóval korábban jelennek meg, mint korábban, és számíthatunk arra is, hogy számuk ismét tömegessé válik.
A cserebogarak több éves fejlődésmenetük miatt több évig károsíthatják a talajban a növények gyökerét, a lárvák kártétele pedig még akár egy több tíz éves törzses ültetvényben is végzetes károkat tud okozni. Mivel a bogarak a fény felé repülnek, az imágókat fénycsapdával is megfigyelhetjük.
Sajnos pontosan a több éves fejlődésmenet miatt nehéz a cserebogár ellen védekezni. A talajban élő lárvák ellen hatékony eszköznek bizonyul a talajművelés. Az imágók gyérítéséhez azonban meg kell tudni határozni a rajzás időpontját. Hogy fel tudjunk készülni az irtásra, tudnunk kell, melyik faj található az adott területen. Szerencsére nem vagyunk egyedül a cserebogár elleni küzdelemben, hiszen számos állat, így többek között a madarak és a vaddisznók is tömegesen fogyasztják a talajból előhúzott pajorokat.
A cserebogarat szívesen lecserélnénk valami sokkal hasznosabbra. Fotó: Pixabay
Ahány vidék, annyiféle cserebogár
1. A közönséges vörhenyes cserebogár elsősorban az Alföldön és a szomszédos domboldalakon fordul elő. A lágyszárú növényeket kedveli, így szívesen fogyaszt lucernát vagy gabonaféléket. 3 évig fejlődik a pajor a talajban, a harmadik télen imágóként van a földben, majd utána kirepül. Az imágó nem táplálkozik, ezért nagyon nehéz védekezni ellene.
2. A közönséges sárga cserebogár a laza és középkötött talajt kedveli. Lárvája a lágy szárú növények gyökérzetét kedveli, és óriási károkat okoz.
3. A májusi cserebogár nagyon jelentős kártevő. A pajorok minden gazdasági növény gyökerét károsíthatják, az imágó pedig levelekkel táplálkozik. A lárvák a növények gyökérzetét eszik, és akár a vastagabb gyökereket is képesek megrágni.
4. Az erdei cserebogár esetében a pajor a talajban lévő növényi részeket rágja meg. A homokos talajokat kedveli, és hasonlóan káros, mint májusi barátja.
5. A kalló cserebogár hazánk legnagyobb méretű cserebogár faja.
6. A zöld cserebogár a Duna-Tisza közén és az Alföld homoktalajain él. Az imágó elsődleges tápnövénye a szőlő, de a fák lombajit is előszeretettel rágja. Olyan károsak, hogy képesek mindent felfalni, és így a fa leveleiből csupán az erek maradnak meg.
A cserebogár tehát nem jó barátunk, így sajnos kénytelenek vagyunk megvédeni tőlük a növényeinket, különben nekünk nem sok marad belőlük.
