Sajnos a háztartásokban rengeteg hulladék keletkezik. Azonban, ha nyitott szemmel járunk, kiderülhet, hogy némelyik nem is szemét, hanem inkább kincs. Értékes lehet a növényeink számára, csökkentheti a kiadásokat és persze a szemét mennyiségét.
A hulladék felhasználása előtt azonban először is arra kell ügyelni, hogy csakis az egészséges, nem vegyszerrel kezelt hulladékot használjuk fel. A déligyümölcsök héja például sok esetben vegyszerrel kezelt, így nem biztos, hogy jót fog tenni például a komposztban a növényeinknek.
Lehet, hogy a folyamat elején még nehézkes lesz különválasztani a szemetet, és átgondolni, mi is kerülhet a komposztba, ám idővel ez teljesen automatikussá fog válni. Ráadásul jóval kevesebb lesz a szemét mennyisége, ami mindenképpen pozitív járuléka annak, hogy kicsit többet törődünk a szemét kérdéssel, mint korábban. Így értékben is jóval kevesebbet dobunk ki, hiszen minden, amit utólag, a felhasználása után is hasznosítani tudunk, csökkenti a kiadásainkat.
A folyamat csúcsa pedig az, amikor már tudatosan is vásárolunk, és aszerint választunk ki egy terméket, hogy mennyire környezetbarát a csomagolása, milyen módon tudjuk felhasználni és hogy tudunk bánni a maradékával.
A kávézacc is felhasználható a növényeink számára. Fotó: Pixabay
Kávézacc és tea
A kávézacc igazán hasznos a növényeink számára, hiszen nagy mértékben található benne nitrogén, kálium és foszfor, amely energiával látja el a virágainkat. Azonban soha ne közvetlenül a kávéfőzőből kerüljön ki a nedves zacc a növényekre. Gyűjtsük össze, majd szárítsuk meg, ezután pedig a termőfölddel összekeverve bocsássuk a növények rendelkezésére. Leginkább azok a növények lesznek hálásak érte, amelyek a savanyú talajt kedvelik, mint amilyen a rododendron, vagy a hortenzia.
De nem csak a kávé, hanem a fekete tea is jót tesz a növényeknek. A megmaradt teánkat ne öntsük ki, hanem 1:1 arányban hígítsuk fel vízzel, és használjuk öntözővízként. Azonban nem szabad túlzásba vinni, mert el tudjuk savasítani a talajt, így hetente csak egyszer kínáljuk meg a növényeinket teával. És természetesen ne forrón, hanem langyosan vagy lehűtve használjuk a teát locsolóvízként.
Banánhéj
A banánhéj sajnos sok esetben vegyileg kezelt, de ha bio banánt fogyasztottunk, akkor a héja kitűnő káliumforrás a növényeink számára. Először szárítsuk meg jól a héjat, majd vágjuk kis darabokra, és így dolgozzuk be a talajba. A rózsák nagyon örülni fognak neki, ha a tövük köré bedolgozzuk a héjakat a talajba.
Készíthetünk banánteát is a növényeink számára. Ehhez egy éjszakán át áztassuk vízbe a banánhéjat, majd másnap locsolóvízként kapják meg a növényeink.
Tojáshéj
A tojáshéj rengeteg kalciumot tartalmaz, amely nagyon értékes energiaforrás a növényeink számára. Fontos, hogy minél jobban zúzzuk össze a héjat, hiszen minél apróbbak a darabkák, annál könnyebben tudják a növényeink hasznosítani a bennük rejlő kalciumot. Azonban tojásdarabkák ne maradjanak rajta, mert azok felkelthetik a rágcsálók figyelmét, és így megrághatják a növényeinket is. A héjat leginkább a talaj felső rétegébe dolgozzuk be, különösen azoknál a növényeknél, amelyek kedvelik a meszes talajt.
A zöldségek főzővize
A legtöbb esetben a főzővizet fel tudjuk használni húsleves alapként is, de ha épp nem szeretnénk finom levet készíteni, a krumpli főzővizével kitűnően lehet trágyázni is. Azonban csak akkor használjuk fel, ha nem sóztuk meg a levet, hiszen az nem tesz jót a növényeknek. A krumpli főzővize, és persze egyéb zöldségeké is, nagyon sok káliumot és egyéb, hasznos vitaminokat tartalmaz, így soha ne öntsük ki. Ügyeljünk rá, hogy soha ne forrón kerüljön a növényeinkhez, hanem langyosan, vagy lehűtve.
Rebarbaralevél
A rebarbara igazi káliumbomba a növényeink számára, így a leveleit, amelyeket mi magunk nem fogyasztunk el, vágjuk fel apró darabokra, öntsünk rájuk vizet, majd hagyjuk ázni. Ezzel a híg trágyával öntözzük meg a növényeinket.
Ásványvíz
Sokszor napokig áll egy félig megívott ásványvizes palack a lakásban, amelyet már senkinek sincs kedve elfogyasztani. Azonban a benne lévő ásványi anyagok nagyon jót tesznek a növényeknek. Szénsavas vizet azonban ne adjunk nekik. Ezt sem kell kiöntenünk, csak rázzuk ki belőle a buborékokat, mielőtt felhasználnánk azt, mint öntözővíz. Csak a natúr vizeket használjuk, amelyben nincs semmilyen mesterséges anyag.
Sör
Habár a sörrajongók számára elképzelhetetlen, de akár a sörből is megmaradhat egy kevés a sörösüve alján. Ha megtörténne ez a hihetetlennek tűnő dolog, a sörben lévő komló, maláta és rengeteg ásványi anyag nagyon hasznos lehet a szobanövényeink számára. Azonban ne töményen adjuk nekik, nehogy berúgjanak. Hígítsuk a sört öntözővízzel és úgy adjuk a növényeinknek. Azonban heti egyszeri alkalomnál többször ne itassuk őket sörrel, ha nem szeretnénk, hogy sörszagban ússzanak, és velük együtt az otthonunk is.
Újhagyma
Az újhagyma levágott gyökerét se dobjuk ki, hiszen abból akár egy új hagymát is növeszthetünk. Helyezzük a gyökereket egy pohárba, öntsük fel annyi vízzel, amennyi ellepi, majd tegyük napfényes helyre. Folyamatosan töltsünk rá annyi vizet, amennyi ellepi a gyökereit, majd meg fogjuk látni, hogy néhány nap elteltével megjelennek az első zöld hajtások. Amikor elérik a 12-15 cm hosszúságot, ültessük át őket földbe.
Gyógynövények és fűszernövények
A már meglévő, cserepes gyógynövényeinket és fűszernövényeinket sem kell kidobni, ha már nagy részüket felhasználtuk a főzés során. Áztassuk a levágott növények szárát egy pohár vízben, míg finom gyökereket nem kezdenek ereszteni. Ehhez körülbelül egy hétre lesz szükségük. Ezután ültessük át őket egy cserépbe. A fogyasztásukkal várjuk meg az első virágzást, utána vághatunk belőlük, de arra figyeljünk oda, hogy a növény harmadánál többet egyszerre ne használjuk fel, és így hosszú ideig állnak a rendelkezésünkre.
Zeller
A zeller levágott szárát hagyjuk vízben, amíg gyökeret ereszt, majd ültessük cserépbe. A cserepet tartsuk napfényes helyen, és öntözzük bőségesen.
Fokhagyma
A legnagyobb gerezdet ültessük el vízáteresztő cserépbe, a gyökeres részével lefelé. Körülbelül 20 cm mély cserépre lesz szükség. A hagymák között hagyjunk 10 cm távolságot, hogy kellő méretűre tudjanak megnőni.
A banánhéj sem a szemétbe való. Fotó: Pixabay
A fokhagymákat 5-7 cm mélyen dugjuk a talajba, és tartsuk őket az ablakban, ahol sok napfény érheti őket. Ügyeljünk rá, hogy rendszeresen locsoljuk. A fejeket a 8-10. hónap múlva szedhetjük ki, amikor a levelek elkezdtek barnulni. A kiszedett fokhagymát szárítsuk egy hétig, mielőtt a főzéshez felhasználnánk.
A rengeteg konyhai maradékon kívül még némely konyhában használt anyagot is felhasználhatunk. Akár még a palántázáshoz is felhasználhatjuk például a papírhulladékokat. Az újrahasznosított papírból készült kéztörlők és vécépapírok gurigái ugyanis a palántákra helyezve kis korukban védelmet nyújtanak a palántáinknak a csigák és egyéb károkozók ellen. Ráadásul egy idő után maguktól elbomlanak, nem szennyezve így a talajt.
A komposztálás
A legtöbb konyhai hulladék alkalmas a komposztálásra, így például a citrusfélék héja, a tojáshéj, a kávézacc, a tealevelek, az olajos magvak héja, a húsok, a csontok, a tésztafélék, a kenyér, és még sorolhatnánk. Egyre több komposztáló berendezést lehet már vásárolni házi használatra, de tökéletes megoldás egy zárható komposztáló edény, amelyből hetente kiöntjük a benne lévő hulladékot a kinti komposzttárolóba.
A kertben válasszunk ki egy jól szellőző, kellően árnyékos helyet, és ide telepítsük a komposztálót. Ne legyen túl közel a házhoz, mert sok rovart fog vonzani, de túl távol se, hogy belátható időn belül el tudjunk jutni hozzá az újabb adag komposztálni valóval.
Ezután meg kell vásárolni, vagy el kell készíteni a komposztálót. Ennek a legfontosabb feladata, hogy egyben tartsa a halmot, de szellőznie is kell, ezért fontos hogy lyukacsos legyen az oldala. A legegyszerűbb megoldás, ha leverünk négy cölöpöt és kifeszítünk köré egy dróthálót. Pár raklap is kitűnő a feladat elvégzésére.
A komposztba nyugodtan belekerülhet a fűnyírás során keletkezett hulladék, az apróra vágott ágak, gallyak, lehullott levelek is a konyhai maradékokon kívül. A száraz gyomok és a fűrészpor is belekerülhet, a tetejét pedig zárjuk le földdel.
A komposzt akár már három hónap alatt is tökéletes lehet, de lehet, hogy egy egész évet kell rá várni. Ez csakis azon múlik, hogy mennyi időt szánunk a vele való foglalkozásra. A komposzt ugyanis igényli a törődést. Az ideális körülményekhez szüksége van oxigénre, tápanyagra és nedvességre. Pár naponta, vagy legalább hetente érdemes átlapátolni és nedvesen tartani a komposztot, így jóval hamarabb juthatunk hozzá a várva várt, jó minőségű termőföldhöz.
A komposzt úgy keletkezik, hogy a talajban található organizmusok lebontják a hulladékot. Minél vegyesebb a komposztba kerülő hulladék, annál jobb minőségű lesz a keletkező humusz. Ha nem győzzük kivárni, a gazdaboltokban beszerezhetünk komposzt gyorsítókat. Ezek nem mások, mint több milliárd organizmust tartalmazó porok, granulátumok, melyek besegítenek a már a komposztban lévőknek. A sikeres komposztálás során hő keletkezik, így könnyen le lehet ellenőrizni, hogy jó úton járunk, vagy sem.
Figyelni kell a szagára is, a hiedelmekkel szemben ugyanis a jó komposzt nem büdös! Ha kellemetlen szagok áradnak belőle, akkor valószínűleg nem kap elég oxigént, így gyakrabban kell megkeverni. Szintén nem kedvez neki, ha a konyhai hulladék már levet eresztve kerül bele. Ha a komposzt száraz, meg kell locsolni, ha pedig túlságosan nedves, keverjünk hozzá száraz hulladékot.
Ha nincs kerted, akkor sem kell lemondanod a komposztálás okozta örömökről. Szerezz be egy kis méretű házi komposztálót, dobálj bele minden szerves, növényi eredetű háztartási hulladékot, majd amikor már folyékonnyá vált, higítsd vízzel. A növényeid egészen biztosan hálásak lesznek ezért a fantasztikus locsolóvízért!
Konyhai hulladékok
A konyhában keletkező rengeteg konyhai hulladék nagy része bekerülhet a komposztba. Ezért nagyon fontos, hogy szelektíven gyűjtsük a szemetet. A legtisztább módszer, ha külön szemeteseink vannak, így nem kell a szemétben turkálni, hiszen rögtön külön tudjuk válogatni szelektíven a szemetet. A papír-, műanyag-, üveg- és fémhulladék tárolására alkalmas szemetes mellett tartsunk fenn egy komposztáló edényt, amelyben a konyhai hulladékokat gyűjtjük. Nem árt, ha az edény zárható, így a gyűjtés ideje alatt sem kell aggódnunk a szagok miatt.
Egy átlagos magyarországi lakos éves hulladéktermelése meghaladhatja akár a 430 kg-ot is, amelynek körülbelül 45%-át lehetne felhasználni komposztálási célokra. Egy átlagos háztartás konyhai hulladékának közel 30%-a komposztálható, így ha nekilátunk, jóval kevesebb valóban kidobandó hulladékunk lesz..
_fill_540x300_0.jpg)
