Többek között ezt is megtudhattuk a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatósága által szervezett szelídgesztenye fajtaismereti és fajtahasználati bemutatónk, melyre nemrég került sor a Pölöskei Fajtakísérleti Állomáson. A nagyszámú érdeklődőt Szili Ferenc állomásvezető köszöntötte, aki a későbbiekben bemutatta a fajtagyűjteményt is, különös tekintettel a szelídgesztenyékre.
Maga a rendezvény egyébként a hazai és más EU tagállamok fajtajegyzékben szereplő fajták kóstolásával és értékelésével indult, melyen kiderült: nehéz megtalálni a minden vonatkozásban megfelelő fajtát, ami amellett, hogy tűri a klimatikus viszontagságokat, megbízhatóan terem, termése megfelelő méretű és kielégíti a frissfogyasztók és a feldolgozóipar igényeit is. A Dr. Szani Zsolt, a Mezőgazdasági Genetikai Erőforrások Igazgatóság munkatársa által vezetett értékelésen egyebek közt az is elhangzott, hogy az utóbbi években nagy volumenben telepített, francia eredetű Bouche de Bétizac fajtáról lassan-lassan kiderül, hogy nem minden szempontból váltja be a reményeket.
Az elmúlt években sokat telepítettek ebből a fajtából – kár volt?
Egyrészt bár termése korai érésű és nagyméretű, ízvilága nem a legoptimálisabb, másrészt nem teljes mértékben ellenálló a gombás betegségekkel szemben – megesik, hogy már termő fa pusztul el viharos gyorsasággal és semmit sem tehetünk ellene. Szintén nagy veszélyt jelent az alany és a nemes inkompatibilitása is, ami akár 6-8 éves korig is előfordulhat bármelyik fajta esetében. S egyre nagyobb gondokat okoz a fitoftóra terjedése is.
A rendezvény elején a hazai nyilvántartásba vett fajták értékelésére került sor – fotó: Horváth Attila
Szó esett az ázsiai fajtákról is, melyeket a nemesítésben használnak egyre nagyobb arányban interspecifikus hibridek előállításánál a szülőpár egyik tagjaként. Ezek ugyan jól tűzik az éghajlatváltozást és ellenállnak a kéregráknak, de terméshúsuk sárgás színű, ami például a gesztenyepüré-gyártás esetében nem túl szerencsés. Az ígéretes, nagyobb figyelemre érdemes fajták közt említette a szakember a Nemeshetési korai nevű tájfajtát, melyet érdekes módon nem támad a már a gesztenyénél is egyre nagyobb problémákat okozó gubacsdarázs. A bemutatón jelenlévő Egyed Károly, a hazai gesztenyefeldolgozás legfontosabb szereplője, a kadarkúti Sarkpont Zrt. tulajdonos-elnök vezérigazgatója egyik saját szelekcióját mutatta be. A Vóta 21-et a nemesítő úgy jellemezte: késői érésű, a termés héja barna színű, kiváló püréalapanyag.
Van megoldás a kéregrákra
Érdekességként azt is elmondta: nemrég Görögországban járt, ahol már létezik megoldás a kéregrákra, ami már bizonyította is a hatékonyságát. A kéregnekrózist okozó gombát legyengítő, úgynevezett hipovirulens gombatörzset terjesztettek el a gesztenyeültetvényekben, aminek köszönhetően mára gyakorlatilag megszűnt létezni a kéregrák, pontosabban nem okozza a fák pusztulását.
A Vóta 21 fajta rendkívül ígéretes, késő érésű szelekció, ezért a most még világos héjszín – fotó: Horváth Attila
Egyed Károly nem mellesleg arra is rámutatott: fajtajelleg, hogy a termés belseje főzés után milyen állagú lesz. Ha túl lisztes, morzsalékos, akkor az nyilván, a gesztenyepüré-gyártás számára nem optimális – szemben a krémes állaggal, ami úgyszintén az adott fajta sajátossága. Ugyanakkor például a gesztenyesütéshez olyan fajta ajánlott, amelynek hő hatására felnyílik a héja. Ezért nagyon fontos, hogy az értékesítési célnak megfelelően válasszunk fajtát.
Kitölthetnénk mi is a piacot
A bemutatón számos új fajtáról esett még szó, így például a Belleferről, Porosuke-ról, a Marsolról, a Maravalról, a Vignolsról és a Tanzawa-ról.
A kóstoló és az értékelés után az állomás épületében folytatódott a program, ahol elsőként Dr. Szani Zsolt előadásában elmondta: ma Magyarországon körülbelül 250 hektáron termelnek szelídgesztenyét, amiből éves szinten olyan 400-500 tonnát takarítanak be és dolgoznak fel – ezzel szemben 2000-2500 tonnányi nyersgesztenye-import realizálódik. A hazai feldolgozóipar 4000 tonnányi élelmiszert állít elő gesztenyéből 11-12 millió euro értékben, amiből jól érzékelhető, mekkora potenciál és piaci lehetőség rejtőzik a gesztenyetermelésben.
Dr. Szani Zsolt témavezető előadás közben – fotó: Horváth Attila
– A gesztenye mészkerülő, ezért érthetően ott találhatók a hazai ültetvények, ahol a talaj mésztartalma alacsony, kémhatása pedig savanyú: Vas, Zala és Somogy vármegyékben, valamint a Duna-kanyarban – szögezte le a szakember. – Az ötvenes években indult egy magyar gesztenyenemesítési program, a magyar gesztenyefajta-kínálatot a mai napig az ennek kapcsán szelektált fajták adják. Hatvan évvel ezelőtt egyszerű volt a stratégia: a magyar élelmiszeripart lássuk el magyar gesztenyével! Négyezerhatszáz hektár új gesztenyetelepítés volt a cél, azt hiszem, ha ma ennyi lenne, nagyon örülnének neki a hazai feldolgozók, mert az tudná fedezni az egyre növekvő keresletet. Természetesen, eddig nem ért el a telepítési program, s a rendszerváltás előtt megjelent a kéregrák az országban, ami óriási pusztítást vitt végbe a meglévő ültetvényekben – így jutottunk el a mostani állapotig, azaz hogy a feldolgozók szükségletét bőven nem vagyunk képesek kielégíteni. Pedig az élelmiszeripar az európai szegmensben a pozitív példa: az egész Európából felvásárolt termésből magas hozzáadott értékkel ellátja a közép-kelet európai régiót gesztenyemasszával, illetve pürével. Ezt az óriási kapacitást el lehetne látni hazai alapanyaggal is.
Hibák, amiket jobb, ha nem követ el senki
A következő előadó Sztankovszky Péter zalai gesztenytermelő, növényvédelmi mérnök volt, aki saját tapasztalatai alapján arról beszélt, hogy mit lehet elrontani a gesztenyeültetvény telepítése kapcsán. A leggyakoribb hibák között a szükséges indítótápanyag elhagyását, a fák kelleténél kisebb térállását, szűkebb sor-és tőtávolság használatát, porzófajták ültetésének hiányát és az elhibázott fajtaválasztást említette. Ültetéskor ajánlja a mikorrhiza gombák használatát, de abból is csak a jó minőséget. Fontosnak tartja továbbá a sorközök füvesítését és a megfelelő kerítés megépítését a "kétlábú és a négylábú" károkozókkal szembeni védelem érdekében. Javasolja az ültetvény talajának időközönkénti lazítását is.
Sztankovszky Péter arról beszélt, hogyan ne telepítsünk szelídgesztenyét – fotó: Horváth Attila
A Ljubljanai Egyetem Agrártudományi Tanszékének oktatója, dr. Aljaž Medič nemesítő arról beszélt egyebek közt, hogy húsz évvel ezelőtt még az erdőkben gyűjtötték az emberek a gesztenyék, a kéregrák azonban rengeteg fát elpusztított. Ezért Szlovénia-szerte nagy lendületet vett az ültetvénytelepítés. Ebben az egyetem úgy segít, hogy a világ különböző pontjairól gyűjtenek fajtákat és vizsgálják ezeket a saját körülményeik közt. A legjobbakat pedig telepítésre ajánlják a szlovén termelőknek. Lényeges tapasztalatuk, hogy az egyébként a növényfajnál jelentős károkat okozó fitoftóra-fertőzést sikeresen előzik meg azzal, hogy az öntözővizet nem közvetlenül a fák tövéhez juttatják ki, hanem a gyökérzónába. Az is elhangzott: a Bouche de Bétizac fajtát Szlovéniában például már egyáltalán nem telepítik, egyebek közt azért, mert a sok csapadék hatására erősen reped a terméshéj, ami a tárolhatóságot igencsak rontja.
Szlovéniában a Bouche de Bétizac-ot már nem is telepítik számos előnytelen tulajdonsága miatt – fotó: Horváth Attila
Amikor az ültetvény nemcsak gesztenyét, hanem vargányát is ad
Távolról, online kapcsolaton keresztül csatlakozott az eseményhez Andreia Afonso, a portugál Deifil cég kereskedelmi igazgatója. A vállalkozás mikroszaporítással állít elő gesztenyecsemetéket, illetve mikorrhiza-technológiát kínálnak többhasznú gesztenyeültetvények létrehozásához. Ez azt jelenti, hogy a gesztenye szaporítóanyagok gyökérzetét különféle, a magyar erdőkben is fellelhető, ismert gombafajok (például ízletes vargánya, császárgomba, stb.) csíráival oltják be. Ezek szimbiózisban élnek a gesztenyefákkal, javítva nemcsak a stressztűrésüket, hanem lehetőséget nyújtva az ültetvény többcélú hasznosításához, hiszen a területről akár az említett gombafajok is gyűjthetők a későbbiekben.
