Szép, de veszélyes – érdemes ricinust tartani a kertben?

A Ricinus communis növény minden része – különösen a magok –  erős toxinokat és mérgező fehérjét tartalmaz – fotó: pixabay.com

Feltűnő a megjelenése

Az ipari célú termesztés mellett ebben a növényben más lehetőség is rejlik – ez a dísznövényként való alkalmazás, aminek nyomán már léteznek Magyarországon is ismert és nemesített fajtái is, ilyen például a ’Fáklya’ és az ’Auróra’. A feltűnő lombozata, a hatalmas, bokros habitusa és termete (1,5-2 m) szinte minden környezetben drámai hatást kelt és nagy díszítőértékkel rendelkezik.

Érdemes külön kiemelni a lombozatát: a levelei 20-50 cm hosszúak, kerekdedek és változatos formájúak, alapvetően tenyeresen osztottak, vastagok, bőrneműek. A levél színe a zöldtől a vöröses liláig változhat, amely szintén emeli az egzotikus megjelenését. Hazai viszonylatban fásodó szárú egynyári növényként termeszthető, mivel érzékeny a hidegre az első nagyobb őszi fagyok alkalmával elpusztul. Növekedése, fejlődése intenzív, így könnyen elérheti a végleges magasságát és a kertek struktúranövénye, vagy akár térhatároló növénye is lehet.

A kis, gömb alakú, tüskés toktermése három részre oszlik: mindegyik kamrában olajban gazdag magvak vannak. Amikor a tokok érettek, felrepedeznek, és a magok természetes módon is kihullhatnak. A habituson és a lombozaton túl a terméságazat díszítő értéke is nagy, melyek színe a nemesítés eredményeként lehet vörös, lila, sárga és bordó, valamint ezek különböző árnyalatai.

A ricinus magról szaporítható, kereskedelmi forgalomban is kapható. A nagyméretű fényes, kemény, mintázott magot a tavaszi fagyok elmúltával vethetjük, de fagyérzékenysége miatt a gyakorlatban a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen (MATE) a génbanki és nemesítési alapanyagainkat csupán május végén vagy június elején vetjük – olvasható a cikkben.

A ricinust (Ricinus communis) főként olajáért termesztik – fotó: pixabay.com

Ricinus, mint mérgező növény

A díszítő ereje mellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Ricinus communis növény minden része – különösen a magok –  erős toxinokat és mérgező fehérjét, például ricint és ricinint tartalmaznak, ezért az emberek és az állatok biztonsága érdekében a hozzáférhető területeken gondos elhelyezést és kezelést igényelnek. A ricin a növény magjában található. Ez az erősen mérgező fehérje (konkrétan egy II. típusú riboszóma-inaktiváló fehérje, vagy RIP) megzavarja a sejteken belüli fehérjeszintézist. A magok megrágása, lenyelése tehát veszélyes lehet.

A ricinmérgezés tünetei lehetnek a hasi fájdalom, a hányás, a hasmenés, a légzési nehézség, a görcsrohamok és a szervi elégtelenség, ami azonnali kezelés hiányában akár halálhoz is vezethet. Alapvetően a növény számára ez egy védekező mechanizmus, a magját károsító – ezzel a tovább szaporodását megakadályozó – állatok ellen. A ricinusolaj gyártása folyamán különböző eljárásokkal (például hidegsajtolás) kivonják a mérgező anyagokat az olajból, így a vásárlókhoz már teljesen biztonságos termék kerül.

Amennyiben dísznövényként ültetik, annak ismerete is fontos, hogy a magján kívül a ricinus levelei és hajtásai is mérgezőek lehetnek. Alacsonyabb koncentrációban, de szintén tartalmaznak ricinin nevű alkaloidot és más mérgező vegyületeket. Az ugyancsak az egész növényben jelen lévő ricinolsav pedig az erre érzékenyeknél súlyos irritációt és allergiás tüneteket válthat ki.

A ricinus levelei és hajtásai is mérgezőek lehetnek – fotó: pixabay.com

Körültekintően kell telepíteni

Mivel közterületen nehéz szavatolni a biztonságos elhelyezést, ezért ezeken a helyeken nem vagy csak elvétve láthatunk ricinus növényeket, a legtöbb önkormányzat – nagyon helyesen – nem kockáztatja a lakosság egészségét.

Emiatt inkább a magánkerteket díszítő növényként tekinthetünk rá, hiszen aki tisztában van a tulajdonságaival és biztosítja, hogy családtagjai, állatai ne egyék meg a növény semmilyen részét, az szívesen ülteti a kertjében, hiszen dekoratív és még árnyékot is ad. Hozzá kell tennünk, hogy bár a ricinus esetében köztudott a mérgező tulajdonság és néhányan kerülik a növényt, az inváziós fajnak számító, kínai alkörmös (Phytolacca acinosa) szederre emlékeztető bogyóival számos kertben megtalálható mérgező jellege ellenére.

A levél és a szár fogyasztásának kevesebb lehet az esélye, mint a feltűnő, fényes, gyakran cirmos színezetű magoknak, amely vonzók lehet a gyerekek számára. Megoldás lehetne a fejlődő virágokat kitörése, ez működhet a házikertekben, a településeken azonban az alapvetően munkaerő- és időhiánnyal küzdő zöldfelületfenntartó szakemberekre újabb nagy és felelősségteljes feladatot róna.

A fejlődő virágzatok kitörésekor ráadásul a növény sérül, amely fertőzések melegágya lehet. Ráadásul több, ricinus növénykezelési tanácsadó is óvintézkedéseket ajánl a növénnyel való fizikai kapcsolatoknál, úgy, mint védőruházat viselése (kesztyű, hosszú ujjú ruha), az arc és a szem érintésének kerülése, valamint a lemetszett részek megfelelő ártalmatlanítása – komposztálni nem ajánlott, mivel a mérgező vegyületek a komposztban maradva nem vagy lassan bomlanak le – olvasható a cikkben.

A magyar díszricinusok

Bár a ricinus nem őshonos Magyarországon, dísznövényként jól használható, a fentebb leírtaknak megfelelően kellő körültekintés mellett. Külföldön városi zöldterületeken is alkalmazzák, mivel telepítése többféle előnyt biztosít, melyek többek között a következők lehetnek:

• feltűnő lombozatával és formájával drámai látványt nyújthat a városi kertekben, parkokban vagy közterületeken.
• gyorsan növekszik, lehetővé téve a zöldterületek gyors létrehozását és buja növényzettel való kitöltését.
• melegtűrő képességének köszönhetően képes megbirkózni a városi hőszigetekkel.
• gyors növekedése és nagy levelei olyan mikroélőhelyeket teremtenek, amelyek menedéket és fészkelőhelyeket kínálnak bizonyos madárfajok és hasznos rovarok számára.

Az 1990-es években a MATE jogelődjeként a Kertészettudományi Kutatóintézetben dr. Kováts Zoltán és kollégái több díszítő értékű ricinusfajtát nemesítettek. Ezek közül az 1990-ben nemesített ’Fáklya’ és az ’Auróra’ még ma is népszerűek. A már több évtizede szünetelő magyar díszricinus nemesítést a MATE Dísznövénytermesztési és Zöldfelületgazdálkodási Kutatócsoportja több éve újrakezdte. A meglévő magyar és nemzetközi fajták keresztezésével, valamint a régi fajták besugárzásos nemesítésével új törzseket állítottunk elő, majd szelektáltuk őket. A gamma-sugárkezelés kiváló módszer dísznövények esetében a genetikai variabilitás növelésére, ennek az első eredményei pedig 4 év folyamatos nemesítési munka után kezd kikristályosodni.

Számos különleges fenotipusos tulajdonságú törzs közül jelenleg két fajtajelöltünk van Közösségi Növényfajta-hivatal (CPVO) vizsgálat alatt, amennyiben a CPVO oltalom alá helyezi a jelölteket, akkor két díszricinusfajtával gazdagítottuk a dísznövény-kínálatot. Ezek a fajták számunkra azonban még csak a kezdetet jelentik, hiszen a következő lépés a géncsendesítés lesz, amely során a mérgező toxinok génjeit próbáljuk inaktiválni. Ezzel a módszerrel a városi közterületekre alkalmas, méreganyagoktól mentes vagy azokat nem kockázatos mértékben tartalmazó kiváló fajták jöhetnek létre viszonylag rövid időn belül – írják a cikk szerzői.