Palántázás
A palánta értékmérő tulajdonságait szabvány írja elő, vásárláskor ezt jó tudni. A jó palánta nagy és egészséges, dúsan elágazó, a tápkockát és a cserepet sűrűn átszövő gyökérzettel rendelkezik. Egészséges voltát a hófehér hajszálgyökerekről lehet megállapítani, továbbá arról, hogy mentes a gyökérgubacs-fonálféreg tüneteitől, az apró, gombostűfej nagyságú gyökérgumócskáktól.
Sokan annak alapján vásárolják a palántát, hogy milyen hosszú a szára. Nem a lombozat vagy a szár hosszúsága, hanem a gyökértömeg nagysága a mérvadó! A zömökebb, rövid ízközű, de vastagabb szárú növény jobban elviseli az ültetéssel járó megpróbáltatásokat, a kedvezőtlen környezeti hatásokat (1. kép). A bekötött, már terméskezdeményekkel rendelkező palánta kevésbé alkalmas az ültetésre, gyenge fejlődés esetén érdemes a terméskezdeményeket eltávolítani. Ideális a bimbós, maximum virágzó állapotú palánta.
Kiültetésre alkalmas paradicsompalánta – fotó: dr. Terbe István
Legkorábban a tápkockás vagy földlabdás palánták kezdenek teremni, általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a tápkocka vagy a palántanevelő cserép mérete, annál értékesebb a palánta, igaz ennek arányában a költségek is magasabbak. Jól beváltak az úgynevezett tálcás palánták, igaz, ezek gyökerén valamivel kevesebb a föld, de ha jól át van szőve gyökérzettel, kiválóan megfelel a szabadföldi támrendszeres termesztéshez (2. kép).
Gyökerekkel átszőtt tálcás (káposzta)palánta – fotó: dr. Terbe István
Ne tévesszen meg senkit az áprilisi meleg időjárás, a palánták korai kirakásával óvatosnak kell lenni! „A növény nem naptári napokat számol, hőösszeg alapján gondolkodik." Az egy-két nappal korábbi ültetés nem fog terméskoraiság tekintetében is egy-két napot jelenteni!
Még április végén, május legelején is gyakran hidegek a reggelek, a borús időben 20-25 0C-t, napos időben 28-30 0C-t igénylő paradicsom, ha nem is fagy el, de a meleg palántanevelőből kihozva megfázik, növekedése leáll. Ilyenkor az egy nap alatt képződő hőösszeg mindössze töredéke a júliusi napokénak, kora tavasszal egy-egy hét alatt legfeljebb csak egyetlen napnak megfelelő hőmennyiség gyűlik össze. Kérdés: érdemes-e egyetlen nap koraiságért felvállalni a palánták megfázásának, esetleg megfagyásának a kockázatát?
Korai, május elejei ültetésnél – még felkötözés előtt – a kiültetett palánták fóliával takarhatók, védhetők a hidegtől, a takarást csak a talajmenti fagyok elmúltával szabad levenni. A felkötözött növényeket is lehet vékony (0,05 mm-es) fóliával vagy úgynevezett fátyolfóliával védeni, ilyenkor a sorokat két oldalról takarjuk, a növények között a fóliát összecsíptetjük, külső szegélyét földdel rögzítjük. Az ilyen fagyvédelem csak néhány fokos hideg ellen hatásos, biztosabb a kiültetéssel a fagyos időszak elmúltát megvárni.
A májusi ültetést az utóbbi években nemcsak a talaj menti fagyok, sok esetben az ültetés idején és az azt követő nagy hőség, a tűző napsütés is károsította. A felmelegedett talajba (főleg homokba) ültetett palánták gyökerei szabályosan elégtek, a kirakott növény leveleit a tűző nap leperzselte.
Ültetési szempontból ideális a borús, meleg, esős idő!
Az erős napsütésnek csak a palántanevelés során jól edzett, fokozatosan a szabadföldi körülményekhez szoktatott növények állnak ellen. A meleggel, az átforrósodott talajjal szemben – akárcsak a fagyok ellen – nehéz védekezni.
Folyamatos öntözéssel lehetséges a talaj hűtése, raschel hálók kifeszítésével vagy a növényekre történő helyezésével pedig a levélzet napvédelme megoldható. Még nem tudjuk, melyikre lesz szükség, a hideg vagy a nagy meleg ellen kell majd a palántáinkat védeni, készüljünk, hogy se az egyik, se a másik ne érjen váratlanul.
Az ültetőágy talaja legyen laza, nedves, és amiről sokan megfeledkeznek, kellően ülepedett. Ezt leginkább úgy tudjuk elérni, ha a szántást (ásást) – az ún. ültetőágy-előkészítést – nem közvetlenül a palántázás előtt végezzük, hanem ősszel, de legalább két-három héttel korábban, mint a növények kirakását. Az ültetőágy alapos beöntözésével az ülepedés elősegíthető, az üregek megszüntethetők, amelyek akadályai a jó gyökeresedésnek.Függetlenül attól, hogy mennyire nedves vagy száraz a talaj, ütetést követően meg kell öntözni, be kell iszapolni a palántákat. Ilyenformán a levegőt kiszorítjuk a gyökerek mellől, így közvetlenül a nedves talajjal érintkeznek, ami feltétele a lendületes gyökeresedésnek. A műveletet a szakmában – utalva jellegére – gyakran nem is beöntözésnek, hanem beiszapolásnak nevezik.
Ápolási munkák
• A felkötözést célszerű a kiültetéssel egy időben vagy az azt követő napokban elvégezni. A zsineghurkot közvetlen a föld felett kötjük lazán a szárra, de tápkockás és cserepes palánták esetén szokás a zsineg végét a fölbe, a tápkocka alá helyezni és a palántát ráültetni. Lazára, de ne túl hosszúra hagyjuk a zsineget, feszes kötésnél fennáll annak a veszélye, hogy a növény kihúzódik, túl laza kötés esetében pedig a szél rángatja a paradicsomot.
• Az oldalhajtások eltávolítása vagy más néven kacsozás fontos része a támrendszeres paradicsom ápolásának. Ezzel a művelettel akadályozzuk meg a növény túlburjánzását, a dzsungelszerű lombozat kialakulását, de feltétele a szép, darabos paradicsom kinevelésének is.
Mikor az oldalhajtások elérik a néhány cm-es hosszúságot (nem többet!), csípjük ki őket. Ha reggel végezzük, úgy a keletkezett sebfelületek gyorsabban beszáradnak, nem kell az elfertőződéstől tartani. Ezt a munkát egész nyáron legalább 7-10 napos gyakorisággal valósítsuk meg. Vigyázzunk, nehogy a főhajtást csípjük ki valamelyik mellékhajtás helyett, ugyanis egyes fajták intenzív növekedés esetén hajlamosak, hogy oldalra tolják a főhajtást.
• Szintén folyamatos munkát jelent a főszár zsineghez történő igazítása, azaz a tekergetés. Soha ne a zsineget a növényhez, hanem a növényt a zsineghez igazítsuk. Érdemes mindig azonos irányba végezni a szárrögzítést, amivel elkerülhető a szár lecsúszása, azaz letekeredése a zsinegről. A két művelet, a levelezés és tekergetés végezhető egy munkamenetben. Jó megoldás a kevesebb kézi munkát igénylő, műanyag klipszekkel történő szárrögzítés (3. kép).
A zsinórhoz műanyag klipszekkel rögzített paradicsomhajtás – fotó: dr. Terbe István
• Levelezés. Az alsó szinten már néhány héttel az ültetés után jelentkezhetnek sárga, barna, elszáradt, funkcióképtelen levelek. Ezeket a főszárnál törjük le, vigyázva arra, hogy a szár külső szövetét csak kis felületen sértsük meg. Idővel nemcsak a beteg leveleket kell eltávolítani, az érés kezdetén a bogyókat takaró levelek kitördelése is szükséges. A beteg és felesleges levelek leszedésével levegősebbé tehető a növényzet, ami könnyíti az ápolási munkát, javítja a növényvédő permetezés hatását. Egy-egy alkalommal 2-3 levélnél többet ne szedjünk le!
• Egy tő paradicsom kifejlett állapotban, június végén, júliusban képes naponta 2-2,5 liter vizet is elpárologtatni. Ha 2-3 növénnyel számolunk, akkor ez ~ 4-7 liter vizet jelent négyzetméterenként, és ebben nincs még beszámítva a talaj felületéről elpárolgó, a talajban elszivárgó víz mennyisége. Vagyis középkötött talajon heti 2-3 alkalommal alaposan, a gyökérzóna mélységéig meg kell öntözni a paradicsomot.
Az öntözést célszerű az esti vagy a kora reggeli órákban végezni, lehetőleg úgy, hogy a növény levelei szárazak maradjanak. Nagy szárazság esetén szükségessé válhat a párásító öntözés, azaz a talaj felületének napjában többszöri, 1-2 mm-es vízadaggal történő nedvesítése.
• Fejtrágyázás. Sok tápanyagot vesz fel a paradicsom, a tenyészidő kezdetén több foszfort, később, ugyan csökkenő mennyiségben, de sok káliumot és folyamatosan nitrogént is, valamint mikroelemeket igényel. Lehet az egy-egy tápelemet tartalmazó, úgynevezett monoműtrágyákat összekeverve adni, de tanácsosabb valamilyen 2:1:3 arányban nitrogént, foszfort és káliumot, valamint mikroelemeket is tartalmazó, vízben jól oldódó, komplex tápoldatozó műtrágyát használni. Ezt 1-2 dkg/m2 mennyiségben és legfeljebb 0,5%-os töménységben juttassuk ki kb. 10-14 naponként.• Beteg, hibás, piacképtelen termések eltávolítása. Törekedjünk a növényen csak egészséges bogyókat megtartani. Mindig van sérült, gomba- vagy baktériumfertőzött, kártevők által megrágott vagy jégvert és napégett termés, amelyet nem fogunk elfogyasztani. Ezek csak feleslegesen terhelik a növényt, lassítják a fejlődését, esetleg elősegítenek súlyosabb fertőzések kialakítását.
Általános tapasztalat, hogy a tenyészidő kezdetén nagy a lelkesedés, gondosan, a szabályokat betartva végzik a gazdák a növényápolást, de nyár közepére csökken a lendület, elhanyagolják a levelezést, a kacsok eltávolítását, és bizony egy-egy öntözés is gyakran kimarad. Ennek egyenes következménye a növényállomány leromlása, és július végére, augusztus közepére, már két hónappal a lehetséges tenyészidő vége előtt a termésérés leállása, ami nem a fajta hibája!
Korábbi cikkünket a témában itt találod.
