A napokban számos zöldségfélének kezdődik a vetése, és néhány hét múlva már a fejes saláta és káposztafélék palántáit is ültetjük a szabadföldre. Nagyon fontos a jó vető- és ültetőágy előkészítése, amihez hozzátartozik a létfontosságú növényi tápelemekkel, így a foszforral történő feltöltés is.
De miért szükséges a foszfort kiemelni?
A többi tápanyagra, mint a nitrogénre, a káliumra, a magnéziumra, és sorolhatnánk a többit is, nincs szüksége a fiatal növénynek?
A foszfornak mint létfontosságú növényi makroelem kiemelésének három oka van:
• a foszfor felvételének és növénybe épülésének üteme,
• viselkedése és mozgása a talajban és
• a foszfor felvételét tavasszal különösen akadályozó környezeti tényezők.
A zöldségfélék esetében a foszforfelvétel üteme eltér a nitrogénétől és a káliumétól, a szárazanyag 25%-ának felhalmozásakor már a foszforigény közel 75%-a felvételre kerül. Vagyis a termesztett lágyszárú növényeknél, így a zöldségfélék esetében is a foszforigény a tenyészidő elején jelentősnek mondható, a fejlődő lomb tömegéhez képest viszonylag (!) nagyobb, mint később, a termésképzés idején. Hatására a gyökerek intenzívebben fejlődnek, főleg a tápanyagfelvételben meghatározó szerepet játszó hajszálgyökerek száma és elágazása növekszik meg a foszforral jól ellátott talajban, aminek köszönhetően döntő mértékben elősegíti a többi tápanyag felvételét.
A nitrogénét különösen, de még a kálium hiányát is viszonylag hamar, jól megkülönböztethető tünetekkel jelzi a növény, ám a foszforé később és nehezebben felismerhető módon, a levelek fonákán haragos zöld, majd lilás zöld elszíneződés formájában mutatkozik. A súlyos foszforhiány egyik jellegzetes tünete a levélhullásból adódó erős felkopaszodás, ami már palántakorban vagy a kiültetést követően elkezdődhet.
A talajban található foszfor nagyobb része (talaj ásványi összetételétől függően 60-70%-a) ásványokhoz, növények által nehezen hozzáférhető módon van kötve, de lényegesen kevesebb a növények számára könnyen és gyorsan felvehető foszforhoz képest a szerves anyagok összes foszforkészlete is. A talajban lejátszódó foszforkörforgalom következtében a foszfor egy kisebb része a foszfortartalmú ásványok bomlásával és oldódásával, valamint a szerves anyagok mineralizációja következtében a növények számára felvehető formává alakul át.
A talajban található foszfor nagyobb része ásványokhoz, növények által nehezen hozzáférhető módon van kötve – fotó: Shutterstock
Ezek a folyamatok dinamikus egyensúlyi állapotot teremtenek a talajoldat foszfortartalma, azaz a növények által könnyen hasznosítható és a szerves, valamint szervetlen részekhez (ásványokhoz) kötődő, a növények számára nem vagy csak nehezen hasznosítható foszfor között. Ebből következik, hogy a még fejletlen gyökérzettel rendelkező kelő vagy palántázott növény a talaj természetes foszforfeltáródása útján kellő foszformennyiséghez nem vagy csak nehezen jut.
Ismert a foszfor esetében is az úgynevezett relatív tápanyaghiány, amikor a talajban megfelelő a tápanyagkészlet, de annak felvételét bizonyos környezeti tényezők gátolják. Tavaszi primőrök esetében gyakran találkozhatunk ezzel a jelenséggel, amikor a hideg talaj akadályozza a tápanyagok növénybe jutását. A tápelemek közül a foszfor felvételére van leginkább hatással a hőmérséklet, hideg talajban nemcsak általában a gyökértevékenység mérsékelt, de a foszfor oldódása is lassúbb, aminek következménye az átmeneti vagy tartósabb foszforhiány akkor, amikor leginkább igényelné a növény.
A foszfor a talajban más tápelemektől (pl. kálium, nitrogén stb.) eltérő módon viselkedik, ebből adódóan a foszfor pótlása is más technológiával, más módszerekkel és eltérő ütemezéssel történik. Erősen kötődik a talajrészecskék felületéhez, mozgása még kellően nedves talajban is minimális, évente, kimosódás útján, a talaj kötöttségétől függően csak néhány centimétert halad lefelé. Ebből adódóan a téli csapadék következtében jelentkező kimosódástól nem kell tartani, így a foszfort ősszel, a szántással és ásással a gyökerek mélységébe forgatjuk le a szerves trágyával és a kálium nagyobb részével együtt annak érdekében, hogy később a gyökérzet könnyen hozzáférhessen.
Ebből adódóan – ha mélyre helyezzük a foszfortrágyát – a fejlődés kezdetén, kelés, palántázás, begyökeresedés idején kell a hiányával számolnunk. Ennek elkerülésére javasolt az indítótrágyázás alkalmazása vagy közismertebb nevén starterezés. Kis adagú trágyázásról, foszforból 1-2 dkg/m2 szuperfoszfát, azaz 20-40 kg/ha P2O5 és hasonló mennyiségű nitrogén sekély, a palánta vagy a mag (kelő növény) közelében, egyszeri tápanyag-kijuttatásról van szó.
A startertrágya hatékonyága palántázott zöldségfélék esetében (pl. paradicsom, paprika, kabakosok, fejes saláta, káposztafélék) jelentősen növelhető, ha oldott formában 0,5-1%-os töménységben juttatjuk ki. Gyökérperzseléssel a foszfor esetében nem kell számolni, és a jelzett mennyiségű és töménységű nitrogén sem okozhat kárt.
Fontos:
A zöldségfélék foszforigénye a tenyészidő elején – lombtömegükhöz képest – jelentős, a mélyre szántott foszfort nem tudják hasznosítani. Ebből adódóan szükséges a foszfortrágya megosztása, nagyobb részét ősszel juttassuk ki (80-90%), kisebb mennyiséget (10-20%) az ültetés vagy a vetés alkalmával sekélyen, a gyökerek közelébe, starter formájában dolgozzunk a talajba!
Palántázás idején adott foszfortartalmú tápoldat elősegíti a gyökérképződést és azon keresztül a többi tápanyag hasznosulását is – fotó: Agroinform.hu
