Mi gazként kezeljük ezt a nagyon gyorsan növő kúszónövényt, amelynek nagyon nehéz megfékezni a terjedését, Nyugat-Európában viszont drága ínyencségnek számít a friss hajtása.
A vadkomló (Humulus lupulus) a 8. század óta egész Közép-Európában elterjedt. Nedvesebb helyeken, ártéri és ligeterdőkben olykor áthatolhatatlan bozótot képez. Kétlaki, évelő kúszónövény, termése a sörgyártás egyik legfontosabb alapanyaga. 10-40 m hosszú indáival bokrokra, fákra kapaszkodik, tavasszal a friss hajtások 20-50 centimétert nőnek hetente. Gyógynövényként nyugtató- és altatószerként, valamint máj- és epebetegségek, gyomorpanaszok ellen használják.
Hogyan lehet kiirtani a komlót?
A vadkomlón már kora tavasszal megjelennek a kis hajtások. Ha laza a talaj, akkor a gyökeréig le kell nyúlni és felhúzni a hosszan kanyargó növényrészt. Minél többet kiszedünk ilyenkor, annál ritkábban fog nőni, és ha több héten át kitartóak vagyunk, és háromnaponta megismételjük ezt a műveletet, teljesen el is tűnhet. Mindig használjunk kesztyűt, mert a komló szőrei komolyan irritálják a bőrt!
A másik módszer a folytonos nyírása a komlónak. Ha nincs módunk kihúzni a gyökereket, akkor újra és újra le kell vágni a friss hajtásokat. Valószínűleg így nem tudjuk teljesen kiirtani, de jelentősen ritkítható.
A komlónak nagyon nehéz megfékezni a terjedését – fotó: Shutterstock
A komló felhasználási módjai
De biztos ki kell irtani? Hiszen a komló ehető és gyógynövényként is használható. Gyógynövényként termős virágzatát már a rómaiak is használták.
A friss hajtása fogyasztható, melyet Nyugat-Európában igen ritka és drága ínyencségként kezelnek, a terméséből pedig sörélesztő készíthető. A szakértők szerint a vadkomló hajtásait a begyűjtésük után érdemes a lehető leghamarabb elfogyasztani, mert hamar elveszítik az ízüket és a frissességüket. Az ízviláguk a színüktől függően spárgára, dióra vagy kelkáposztára emlékeztethet. A csírákat fogyasztják nyersen vagy forrázva is. Franciaországban tejszínes mártással vagy buggyantott tojással tálalják, Erdélyben pedig régen a vadkomló fiatal hajtásából, a komlójövésekből levest, főzeléket készítettek. A komlóhegy salátát már a 16. századi erdélyi fejedelmi szakácskönyv is említi.
A komlónak kétféle hajtását fogyasztják: a nagyon korai fehér és a későbbi zöld hajtásait. A fehér komlóhajtások szüretelését tavasszal kell kezdeni, amikor a levél- és talajréteg alól kilógó első fényes, szinte fehér komlóhajtásokat találjuk. Ez a világ egyik legdrágább zöldségféléje (Németországban, Hollandiában és Belgiumban akár ezer eurót is kérhetnek kilójáért), amelynek szüretelése kemény és küzdelmes munkát igényel, de az ínyencek garantálják, hogy megéri a fáradságot és a borsos árat. A zöld komlóhajtások a növény fejlettebb hajtásai, amelyeket márciusban, áprilisban lehet a legjobban betakarítani, de néha még májusban is lehet szüretelni.
Fiatal, földből éppen kibújó hajtásai spárga- vagy zöldbabszerűen használhatók, levesben akár más zöldségekkel is főzhetők; párolt zöldségként, rakott zöldségként, tejszínes mártással, rizottóban, tojáslepényben is nagyon finom. Sós befőttként vagy ecetes savanyúságként is elrakható. A komlóvirágzat használata régen alapvető volt mint kenyérkovász-alapanyag Magyarország több táján, a tobozvirágokból kiszórható por pedig fűszerként használható.
Hajtásait, levélzetét, leszüretelt indáját zölden és besilózva háziállatokkal etethetjük; hulladékából, szárából, leveléből komposzt készíthető.
Források: sokszinuvidek.24.hu, eatgreen.hu
