"A tölgyfa csipkés poloska jelentős károkat okoz, de az túlzás, hogy emiatt néhány éven belül elveszíthetjük tölgyerdeink nagy részét" – mondta érdeklődésünkre dr. Csóka György, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet Erdővédelmi Osztály tudományos osztályvezetője, aki már évek óta kutatja az invazív, azaz hazánkban idegenhonos kártevő biológiáját. A szakember jelezte: az is tévhit, hogy feromoncsapdákkal gyéríthető, olyan ez, mint ha azt állítanánk, hogy a rák ráolvasással gyógyítható. Sok fél-, vagy inkább fals információ kapott tehát lábra a médiában, ezért dr. Csóka György az Országos Erdészeti Egyesület honlapján március 12-én "Az Északi-középhegységben is rohamosan terjed a tölgy-csipkéspoloska fertőzés" címmel megjelent, illetve a Növényvédelem című szakfolyóiratban tavaly novemberben publikált, "Mit tudtunk meg 10 év alatt a tölgy-csipkéspoloskáról?" című tanulmányt ajánlotta figyelmünkbe. Ez utóbbit népes szerzőgárda (Paulin Márton, Hirka Anikó, Fürjes-Mikó Ágnes, Gáspár Csaba, Eötvös Csaba Béla, Melika George és Csóka György) jegyzi.
Az OEE honlapján megjelent írásból kiderül: öt év alatt mintegy harmincszorosára nőtt a tölgy-csipkéspoloska által fertőzött erdőterületek nagysága az Északerdő Zrt. illetékességi területén. Az Észak-Amerikából Európába behurcolt kártevő rohamosan terjed a kontinensen. Európában 20, hazánkban körülbelül 10 éve bukkant fel, azóta az egész országban elszaporodott. Elsősorban a tölgyeket támadja a pár milliméteres rovar, mely a tölgyfa leveléből kiszívja a nedvességet, a károsodás pedig olyan fontos életfolyamatokat gátol, mint a fotoszintézis. Ennek legszembetűnőbb jele a lombozat idő előtti – már akár júniusban bekövetkező – fakulása.
Elsősorban a tölgyeket támadja a pár milliméteres rovar, mely a tölgyfa leveléből kiszívja a nedvességet – fotó: Dr. Csóka György
Az Északerdő Zrt. erdőművelési vezetője, Bányai Péter a cikkben elmondta: a tölgy-csipkéspoloska szaporodására jellemző, hogy míg 2019-ben 1100 hektár volt az erősen fertőzött terület nagysága, 2022-ben már 30 ezer, 2023-ban pedig ettől valamivel kevesebb, de még mindig óriási, 28 ezer hektár. Azt is jelezte: egyelőre komolyabb erdőpusztulást nem okozott a károsítás, de az aszállyal együtt jelentősen hozzájárul a faállományok legyengüléséhez. Ráadásul a károsított erdőkben a makktermés évek óta elmarad, ezért azok természetes úton történő felújítása nehézséget jelent majd a szakembereknek. Rámutatott arra is: a tölgy-csipkéspoloska terjedése országos jelentőségű ügy, ennek kapcsán a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézet folytat vizsgálatokat.
A károsítás legszembetűnőbb jele a lombozat idő előtti – már akár júniusban bekövetkező – fakulása – fotó: Dr. Csóka György
A Dr. Csóka György, az intézet tudományos osztályvezetője által is jegyzett tanulmány szerint a poloskák esetenként olyan tömegesek, hogy augusztusra teljes egészében kimerítik saját táplálékforrásaikat. Így kevés imágó fejlődhet ki a telelés kezdetéig (október közepe/vége), illetve a kifejlődöttek sem tudnak elegendő tartalékot felhalmozni, ami a telelés során túlélési esélyeiket negatívan befolyásolja. Ezt a jelenséget számos helyen észlelték 2022-ben és 2023-ban is. Ezek a hatások azonban valószínűleg csak lokálisan és ideiglenesen csökkentik a faj népességét és károsításának mértékét. Bár a tölgyek vastagsági növekedésének nagy része a nyár közepére már lezajlik, feltételezhető, hogy hosszabb távon az éves növedékre is hatni fog az ismétlődő erős fertőzés.
A poloskának idehaza természetes ellensége gyakorlatilag nincs, a nagy területű vegyszeres védekezés kizárása miatt pedig egyedül a klasszikus biológiai védekezés (hatékony természetes ellenség betelepítése az eredeti elterjedési területről) látszik alkalmasnak az ellene való küzdelemhez.
