A vértetű (Eriosoma lanigerum) a gubacstetvek csoportjába tartozó nehezen kezelhető kártevő, amelynek a kifejlett alakjai 1–2 mm nagyságúak, testfolyadékuk vörösbarna színű, innen ered a magyar elnevezésük. Kifejlett, ivarérett egyedei potrohának hátoldalát fehér színű, viaszszálak borítják, ezektől származik a tetűtelepek vattaszerű bevonata – írja dr. Némethy Zsuzsanna a novenydoktor.hu oldalán.
A vértetű fő gazdanövényének a termesztett alma számít, de mellette még számos más, botanikai rokonságban álló fás növényt is képes megfertőzni. Így gyakran megtalálható még a körte és a birs fákon is, de előfordul a galagonyán, a madárbirsen és különböző berkenyefajokon is. Könnyen megfertőzi az egyre népszerűbb díszalma-oltványokat is.
A felsorolt növényeken főként a sebzések mentén telepedik meg: nagyon kedveli a metszési felületek szélét vagy a jégverés utáni kisebb sebeket.
Tavasszal az időjárás függvényében már április végétől várható az aktivizálódása, a károsítása őszig folyamatos – fotó: flickr.com
A tetvek szívogatásának a következményeként a fiatal fásodó vesszőkön duzzanatok, daganatok fejlődnek, amelyek kezdetben kisebbek, sima felszínűek, majd később a fás résszel együtt nőnek, a felszínük berepedezik, egyenetlenné válik. A megfertőzött fás rész torzulni fog, a repedéseken keresztül pedig szabad az út a kártevők, kórokozók számára, behatolhatnak a faszövetbe. A fiatal fák gyökerein is hasonló duzzanatok képződését okozzák.
A vértetű fejlődése során évente több nemzedéke fejlődik, léteznek szárnyas és szárnyatlan alakjai is. Telelése főként a gyökereken és a gyökérnyak közelében történik, illetve a fatörzs, faágak sebeinél, kéregrepedésekben.
„Télálló”, azaz jól viseli a -15 °C alatti fagyokat is. Tavasszal az időjárás függvényében már április végétől várható az aktivizálódása, a károsítása őszig folyamatos. A növény laza szövete, a fokozott vízhajtások képződése kedvez a felszaporodásának.
Magyarországon az 1930-as években kezdték el betelepíteni természetes ellenségét a vértetű fürkészdarazsat, ami azóta meghonosodott hazánkban. Felszaporodásukat, védelmi funkciójukat azonban a túlzottan gyakori és indokolatlan rovarölő szeres permetezések jelentősen gyengítik, akadályozzák.
Hogyan védekezhetünk a vértetű ellen?
A vértetvek elleni védekezéshez a fák rendszeres szemlézése, ellenőrzése mellett javasolt az alábbi tanácsok megfogadása:
- folyamatosan ki kell vágni a fák tövében előtörő gyökér- és tősarjakat, a koronában fejlődő vízhajtásokat, mert azokon szokott megtelepedni a vértetű.
- kerülni kell az egyoldalú, magas nitrogéntartalmú trágyázást, ami növeli a fák fogékonyságát.
- a metszési munkák után a seb-felületeket fertőtleníteni kell, ezt követően pedig faseb kezelővel ajánlott befedni, ezzel megelőzhető a vértetvek megtelepedése
- télen a fák levél nélküli állapotában, könnyen észre lehet venni a fakoronában meghúzódó vértetű telepeket. Hatékonyan bevethetők lehetnek ellenük a rovarkártevők elleni téli lemosó permetezésére általánosan alkalmazott olaj tartalmú (paraffin, napraforgóolaj) szerek. Gyakran elegendő csak foltokban, a telepekre kijuttatva alkalmazni őket. A kezelés rügypattanásig többször ismételhető. A vértetű telepek káliszappanos kezelése a tetvek testéről leoldja a viaszt, így a rovarölő szerek könnyebben fejtik ki a kontakt hatásukat.
- rügypattanástól lombhullásig érdemes elkerülni az alma rovarkártevői elleni védekezésnél a széles hatásspektrumú, minden rovart elpusztító piretroidok (deltametrin, lamda-cihalotrin hatóanyagok stb.) használatát, amelyek a vértetvek természetes ellenségeit (vértetű fürkészek, fátyolkák, fülbemászók stb.) is megölik. Helyettük használjunk lombos állapotban a vértetűvel fertőzött fák esetében Pirimor, Neemazal vagy Mospilan-os permetezést, ami segít a vértetű telepek csökkentésében. Permetezéseknél érdemes az egyéb károsítók jelenlétét is ellenőrizni, és több kártevő ellen együttes kezelést alkalmazni, csökkentve ezzel a mérgező anyagok kijuttatásának számát.