A Brit Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB), a BirdLife International és a holland Naturalis Biodiversity Centre természetvédelmi szervezetek hétfőn közzétett közös elemzésükben megállapították: utoljára – minden kétséget kizáróan – 1995 februárjában látták egy példányát Marokkóban a vékonycsőrű pólingnak.
Azonban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján található információk szerint a madarat hazánkban 2001-ben látták utoljára, amely egyben utolsó bizonyított megfigyelése is a vékonycsőrű pólingnak. Ezt ugyanakkor hivatalosan nem ismerték el, ezért hivatkozott az 1995-ös adatra az RSPB.
A Szibériában a tajgán, tőzeglápokban, sásos-nyíres területeken költő, ősszel Észak-Afrikába vonuló vékonycsőrű póling lehet az első olyan ismert madárfaj, amelyet ebben a régióban kihaltnak nyilváníthatnak.
Évtizedeken keresztül kutattak valamiféle életjel után a madár szibériai költőhelyén, valamint a Földközi-tenger partvidékén, ahol telelni szokott, de nem jártak sikerrel. A szakemberek szerint a faj mára 99,6 százalékos bizonyossággal globálisan kihaltnak nyilvánítható.
Nicola Crockford, az RSPB egyik vezetője elmondta: elkeserítő a vékonycsőrű póling története, amely ráirányítja a figyelmet arra, hogy még nagyobb erőkkel kell dolgozni azért, hogy megóvjuk a kihalástól a többi veszélyeztetett európai madárfajt.
Hivatalosan a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) határoz arról, hogy mely fajok tekinthetők kihaltnak, a szervezet a vékonycsőrű póling ügyében még nem hozott ilyen döntést.
A madárról és hangjáról az egyetlen elérhető, viszonylag jó minőségű felvétel még 1994-ben készült Marokkóban:
A természetvédők nem tudják, mi vezethetett a vékonycsőrű póling kihalásához, de azt feltételezik, hogy a költőhelyük lecsapolása és bevonása a mezőgazdaságba, illetve a tengerparti vizenyős területek eltűnése járulhatott hozzá a populáció jelentős csökkenéséhez. Emellett a szennyezés, a betegségek és a klímaváltozás is felelős lehet.
Forrás: sokszinuvidek.24.hu
Indexkép: Shutterstock
