A havi középhőmérséklet az ország nagy részén a sokévi átlag alatt vagy annak közelében maradt, bár az eltérés legtöbb helyen nem érte el az 1 °C-ot. Átlagosnál enyhébb területek főleg az északkeleti vármegyékben fordultak elő, ahogy az alábbi térképen látható.
A februári középhőmérséklet eltérése a sokévi (1990-2020) átlagtól 2025-ben – forrás: HungaroMet
A meglehetősen hideg februárral együtt összességében az egész tél az ország nagy részén 1 °C, északkeleten 2 °C mértékben enyhébb volt az átlagosnál.
Január utolsó hetének időnként szélsőségesen enyhe, tavaszias időjárását február első napjaiban néhány fokos lehűlés követte. A korábban fagymentes területeken is visszatértek az éjszakai fagyok, de -10 °C alá kevés helyen csökkent a hőmérséklet, a nappalok ugyanakkor legtöbb helyen az átlagosnál kissé enyhébbek maradtak.
A hónap közepén átvonult hidegfront után sarkvidéki eredetű, igen hideg levegő érkezett a Kárpát-medencébe, a tél leghidegebb időszaka kezdődött: 15-e és 23-a között az átlagnál lényegesen hidegebb idő volt, igen kemény éjszakai fagyokkal, és sokfelé napközben is fagypont alatti hőmérséklettel. Ezt követően ismét erőteljes melegedés zajlott, az éjszakai fagyok szelídültek, sőt voltak hajnalban is fagymentes helyek, napközben legtöbb helyen 10 °C fölé emelkedett a hőmérséklet, ahogy a mellékelt grafikon is mutatja.
A februári napi minimum- és maximum-hőmérsékletek változása 2025-ben, valamint a hőmérsékleti minimumok, maximumok és napi középértékek sokévi országos területi átlagainak alakulása (1901-2020) – forrás: MeteoPlaza
A februárban regisztrált legmagasabb hőmérséklet a 27-én a Békés vármegyei Mezőgyánon mért 17,7 °C volt, ami több mint 4 °C-kal alacsonyabb az adott naphoz tartozó hőmérsékleti rekordnál, a 2024. február 27-én, Körösszakálon rögzített 22,0 °C-nál. Ezen a napon ugyanakkor 10 °C-ot meghaladó hőmérséklet-különbség alakult ki az ország területén, míg a délkeleti határ közelében néhol 18 °C közelében alakult a napi maximum, addig a Dunántúlon nem egy helyen 7 °C alatt maradt.
A hőmérséklet legmagasabb értékei 2025. február 27-én – forrás: MeteoPlaza
A hónap legalacsonyabb hőmérsékletét 19-én mérték a Nógrád vármegyei Zabarban. Az akkor és ott regisztrált -15,6 °C ugyanakkor közel 17 °C-kal magasabb az ehhez a naphoz tartozó hidegrekordnál, az 1940. február 19-én, Putnokon mért -32,4 °C-nál. Az ország nagy részén -10 °C alá hűlt a levegő ezen a napon, pár fokkal kevésbé erős fagyot nagyobb területen a Dunántúl déli részén regisztráltak, ahogy a 4. ábrán is látható.
A hőmérséklet legalacsonyabb értékei 2025. február 19-én – forrás: MeteoPlaza
Az előzőekhez hasonlóan az utolsó téli hónap is igen csapadékszegény volt. Mindenütt kevesebb esett az átlagosnál, az ország több mint háromnegyed részén csupán 10–20 mm között alakult a havi csapadékösszeg, csak a legcsapadékosabb területeken, a Dráva mentén és az Alföld déli részén haladta meg néhol a 30 mm-t, ahogy a mellékelt térképen is látható.
A februári csapadékösszeg 2025-ben – forrás: MeteoPlaza
A februárral együtt az egész tél folyamán az ország túlnyomó részén 20–70 mm-rel kevesebb csapadékot regisztráltak az átlagosnál, ennél kisebb deficit csak a Duna–Tisza köze déli vidékein volt.
A február elején térségünket érintő hidegfront csak az északkeleti vármegyékben okozott havazást, helyenként esőt, havas esőt, ott nagyobb területen néhány cm-es friss hótakaró is kialakult átmenetileg. Ezt követően több mint egy héten keresztül sem hó, sem eső nem esett az ország területén. 12-e és 14-e között egy ciklon okozott borús csapadékos időjárást. Sokfelé ekkor esett a havi csapadékmennyiség jelentős része. A kezdeti havazást, hószállingózást több helyen ónos eső, havas eső, eső, váltotta fel. Tartós hótakaró továbbra sem alakult ki az ország túlnyomó részén, csak Bács-kiskun és Tolna vármegyékben került nagyobb területen egy-két napra néhány centi hó a földekre.
A déli határ közelében helyenként 20 mm meghaladó mennyiséget mértek ebben az időszakban, a Dunántúl északi területein és az Északi-középhegység területén ugyanakkor 5 mm-nél kevesebbet regisztráltak, sőt a Kisalföld és az Alpokalja egyes részein még 1 mm sem esett. 8–10 napos száraz időszak után ismét egy ciklonrendszer hozott országszerte esőket. 26-27-én a nyugati és északi területeken jellemzően 10 mm-nél több esett, a Balatontól nyugatra sokfelé a 20 mm-t is meghaladta a csapadékösszeg, míg az Alföld nagy részén 5 mm alatt maradt. Ezzel együtt a havi csapadékmennyiség területi átlaga a sokévi átlag kétharmadát sem érte el, ahogy a mellékelt grafikon is mutatja.
A februári napi csapadékmennyiség területi átlagai és ezek, valamint a sokévi értékek összegződése a hónap folyamán 2025-ben – forrás: MeteoPlaza
Bár a száraz időszakokban sokfelé erősen kiszáradtak a legfelsőbb talajrétegek, a hónap közepe és vége felé érkezett csapadék hatására nem csökkent jelentősen a talaj nedvességtartalma. A hónap végén a lágyszárú növények szempontjából meghatározó, felső 50 cm-es rétegben a hasznosítható víztartalom aránya az ország nagy részén továbbra is meghaladta a 80%-ot, csak a Tiszántúl egyes részein maradt 70% alatt.
A felső 50 cm-es talajréteg nedvességtartalma 2025. február végén – forrás: HungaroMet
Februárban – ahogy a tél korábbi részében is – a csapadék gyenge intenzitású eső, havas eső, hó formájában esett, a lefolyással járó veszteség kicsi volt, így az átlagosnál kevesebb csapadék ellenére sokfelé valamelyest csökkent a talaj vízhiánya, bár korántsem a kívánatos mértékben. Az ország több mint háromnegyed részén 35–70 mm csapadékra lenne szükség, hogy a felső 1 m-es rétegben telített legyen a föld, a legszárazabb tiszántúli területeken még ennél is nagyobb – az átlagos márciusi csapadékmennyiség kétszeresét is meghaladó – a vízhiány. A legkedvezőbb vízellátottságú területek a Dunántúl délnyugati részén, főként a Dráva mentén vannak, ahogy a 8. ábrán látható.
A felső 1 m-es talajréteg számított vízhiánya 2025. február végén mm-ben – forrás: HungaroMet
A korábbiaknál több fokkal és összességében az átlagosnál is kissé hidegebb februári időjárás az ország nagy részén feltehetően nem okozott komolyabb károkat az áttelelő növényekben. Az őszi vetések – a tél addigi részéhez hasonlóan – legtöbb helyen ebben a hónapban is tartós hótakaró nélkül maradtak, kifagyást okozó, -10 °C-nál pár fokkal erősebb fagyok hosszabban főként az északkeleti vármegyékben fordultak elő, de itt is csak 4 -5 napig.
A tél korábbi részének enyhe időszakai megzavarhatták a kisebb hőigényű növények mélynyugalmi állapotát, a februári hideg idő kedvező hatása volt ennek a folyamatnak a leállítása. Emellett a kemény fagyok jelentősebben gyéríthették a növényi kórokozókat, kártevőket. Bár az utolsó napok esőinek hatására az őszi vetések fejlődését a tavasz elején nem akadályozza vízhiány, az összességében meglehetősen száraz téli időjárás, az átlagosnál kevesebb csapadék miatt az ország nagy részén a mélyebb rétegek nem telítődtek megfelelően, ezért az esetleges hosszabb tavaszi és nyári száraz időszakok nagyobb megpróbáltatásokat okozhatnak a növények számára.
Indexkép: Shutterstock
_fill_540x300_0.jpg)
