A decemberhez hasonlóan a második téli hónap is enyhébb volt az átlagosnál, ha nem is olyan jelentősen, mint az előző évben. A havi középhőmérséklet a Dunántúl nagy részén 1 °C, a Dunától keletre jellemzően 2 °C körüli mértékben haladta meg a sokévi átlagot, sőt az északkeleti határszélen néhol 3 °C körüli anomália is előfordult, ahogy az alábbi térképen látható.
A januári középhőmérséklet eltérése a sokévi átlagtól 2024-ben – forrás: HungaroMet
Január első hetében folytatódott a december végét is jellemző enyhe időjárás, majd egy erős lehűlést követően a hónap közepéig az évszaknak megfelelő, igazi téli idő volt. A hónap második felében gyors és erőteljes hőmérséklet-változásokat okozó frontok követték egymást.
A felmelegedések idején néha közel 10 fokkal enyhébb idő volt az átlagosnál, több napi hőmérsékleti rekord is megdőlt, a lehűlésekkor azonban csak rövid ideig és csak kevéssel volt annál hidegebb idő, amit a mellékelt grafikon is mutat.
A januári napi minimum- és maximum-hőmérsékletek változása 2024-ben, valamint a hőmérsékleti minimumok, maximumok és napi középértékek sokévi átlagainak (országos területi átlagok) alakulása – forrás: MeteoPlaza
Bár az ország nagy részén 3-a és 4-e volt a legenyhébb nap, mégis 18-án mérték a legmagasabb hőmérsékletet a hónap folyamán. Akkor a Bács-Kiskun vármegyei Hercegszántóhoz tartozó Karapancsa területén 17,7 °C-ot regisztráltak kora délután, ami napi rekordot is jelent, mivel közel 1 fokkal magasabb az eddig ezen a napon mért legmagasabb értéknél, az 1918. január 18-án, Kaposváron rögzített 17,0 °C-nál.
Ugyanakkor ezen a napon korántsem volt az egész országban szélsőségesen enyhe idő. Az Északi-középhegység környezetében sokfelé +5 fok közelében maradt a hőmérséklet maximuma, míg a Dunántúl és a Duna–Tisza köze déli részein többfelé a 15 fokot is meghaladta.
A hőmérséklet legmagasabb értékei 2024. január 18-án – forrás: MeteoPlaza
A meteorológiai állomásokon mért legalacsonyabb hőmérséklet januárban -14,1 °C volt, ami három napon is előfordult: 10-én, 11-én a Nógrád vármegyei Zabarban, 20-án a Pest vármegyei Kakucson. Ez az érték azonban több mint 10 °C-kal elmarad az ezekhez a napokhoz tartozó hidegrekordoktól.
Mivel a decemberhez hasonlóan ebben a hónapban sem volt tartós, szélsőségesen hideg idő, ami komolyabb mértékben veszélyeztette volna a növényeket, komolyabb fagykárok nagy területen valószínűleg nem keletkeztek. Legtöbb helyen 10-én hajnalban volt a legerősebb lehűlés, de az ország nagy részén ekkor sem fordult elő -10 foknál erősebb fagy, ahogy a 4. ábrán is látható.
A hőmérséklet legalacsonyabb értékei 2024. január 10-én – forrás: MeteoPlaza
A rendkívül csapadékos decembert követően, januárban az ország több mint kétharmadán kevesebb esett az átlagosnál. 30 mm-t meghaladó mennyiséget nagyobb területen csak a Dunántúl északnyugati tájain – főleg az Alpokalján és a Kisalföldön –, valamint az északkeleti vármegyékben regisztráltak, a legszárazabb vidékeken – a Dunántúl déli, illetve az Alföld középső részein – többfelé a 20 mm-t sem érte el a csapadékösszeg, ahogy a mellékelt térképen is látható.
A januári csapadékösszeg 2024-ben – forrás: MeteoPlaza
A csapadék jelentős része az első héten – főként 6-a körül – esett le, egy mediterrán ciklon hatására. Ezután egy hosszabb száraz időszak következett: az ország nagy részén több mint 10 napig sem eső, sem hó nem volt. A 17-e,18-a körül átvonult frontrendszer hozott ismét számottevő mennyiségű csapadékot az ország túlnyomó részén. 26-án is sokfelé esett, de már csak kis területen – főleg a Kisalföldön és a keleti határ mentén – fordult elő 5 mm-nél nagyobb mennyiség. Ezt követően – a hónap végéig – említésre érdemes mennyiségű csapadék már nem esett, a havi csapadékmennyiség területi átlaga a sokévi átlag alatt maradt, ahogy a mellékelt grafikon is mutatja.
A januári napi csapadékmennyiség területi átlagai és ezek, valamint a sokévi értékek összegződése a hónap folyamán 2024-ben – forrás: MeteoPlaza
A havi csapadék nagy része ugyan eső formájában esett, de kisebb-nagyobb havazás többször is előfordult. 8-a után a Dunántúl délkeleti részein fedte 2-5 cm-es hótakaró a földeket egy-két napig, 20-a után a főváros környékén (főleg attól keletre), a Tiszántúl északi, illetve a Dunántúl déli részein voltak 2-5 napig hóval borított területek, az ország nagyobb részén azonban egész januárban vastagabb hó nélkül maradtak az őszi vetések.
Az átlagosnál kevesebb csapadék ellenére a talaj nedvességtartalma nem változott jelentősen, mivel a párolgás – a télre jellemző módon – nem volt számottevő. A felső 50 cm-es rétegben az ország túlnyomó részén 90% fölött maradt a növények számára hasznosítható víztartalom aránya, még a legszárazabb területeken is meghaladta a 80%-ot.
A felső 50 cm-es talajréteg nedvességtartalma 2024. január végén – forrás: HungaroMet
A leszivárgás következtében a mélyebb rétegekben növekedett a nedvességtartalom. Az 50-100 cm-es mélységben legtöbb helyen telített vagy ahhoz közeli állapotú a talaj, még a szárazabb vidékeken, az Alföld déli területein is meghaladta a 70%-ot a növények számára hasznosítható víztartalom aránya.
Az 50-100 cm-es talajréteg nedvességtartalma 2024. január végén – forrás: HungaroMet
Ennek megfelelően a felső 1 m-es talajréteg vízhiánya továbbra is igen alacsony. Az ország északi felén jellemzően még a 10 mm-t sem éri el, délen többnyire 10 és 30 mm között alakul, csak a legszárazabb vidékeken, az Alföld délkeleti részén éri el néhol az 50 mm-t, ahogy az alábbi térképen is látható.
A felső 1 m-es talajréteg vízhiánya 2024. január végén mm-ben – forrás: HungaroMet
Az átlagosnál szárazabb januári időjárás kedvező volt a belvízhelyzet alakulása szempontjából. A párolgás ugyan nem volt jelentős, a talajba szivárgás, illetve a lefolyás következtében azonban sokfelé – ha lassan is – csökkent az elöntött terület nagysága. A kedvező változást jelzi, hogy a hónap végére az Alföldön és a Kisalföldön is több helyen csökkent a belvízvédelmi fokozat az egy hónappal korábbi állapothoz képest.
Belvízvédelmi fokozatok 2024. január végén – forrás: www.vizugy.hu
A decemberhez hasonlóan a második téli hónap időjárása sem okozott komolyabb megpróbáltatásokat az áttelelő növényeknek. Bár az őszi vetések ebben a hónapban is tartós hótakaró nélkül maradtak, olyan erős lehűlés nem volt, ami nagy területen kifagyást okozott volna. Feltehetően a gyümölcsösökben, szőlőkben sem keletkeztek jelentősebb fagykárok. Ugyanakkor a gyakran enyhe időjárás segítette a növényi kórokozók, kártevők áttelelését.
Az átlagosnál kissé kevesebb csapadék ellenére a talaj nedvességviszonyai kedvezően alakultak a hónap végén, reális esély van rá, hogy a vegetációs időszak elején vízhiány ne akadályozza a növényfejlődést. A decemberben nagy területen kialakult belvíz azonban sokfelé meglehetősen lassan csökken, a tartós vízborítás súlyosan károsíthatja az őszi vetéseket.
Indexkép: Pixabay
