A kapor (Anethum graveolens L.) széles körben kedvelt fűszernövényünk, ami lényegesen értékesebb annál, semhogy csak konyhai fűszerként tartsuk számon. Érdekes a története is, ahogy a házipatikában betöltött szerepéről sem érdemes elfeledkezni – írja az egy.hu szerzője Amrein Tamásné Miskolczi Boglárka, kertészmérnök és szociológus.

kapor

A kapor sokféleképpen tartósítható – fotó: pixabay.com

A kapornak sok helyi változata ismert

A népnyelv által kertiköménynek vagy uborkafűnek nevezett növényt már az ókorban is használták, ami később a római legionáriusok által kerülhetett be Európába. Őshazáját a mai napig viták övezik.

A kapor egyéves növény, sok helyi változata ismert, köztük több tájfajta is: nagyon kedvelt a Szentesi aroma, vagy a minősített fajta Budakalászi is. Kései, bőtermő fajta az Aneto, de  a Chrestensen vagy Mammuth 4553 fajtákat is érdemes kipróbálni.

Közepesen melegigényes növény aminek a fejlődése során nem egyenletes a hőigénye: kezdetben kedvező számára az alacsonyabb hőmérséklet, de bimbós állapotában már a melegebbet szereti – a hőigénye 10 fokkal is megnő: csak 20 fok felett biztos a terméskötése és az érés lefutása.

A hidegre kevésbé érzékeny: korai vetés esetén sem tesznek kárt benne a kései tavaszi fagyok. Bár kezdetben félárnyékban is jól növekszik, viszont virágzásakor sok napfényt kíván, ezért inkább a kertünk naposabb felére ültessük!

kapor

A kapor a bimbós állapotában már a melegebbet szereti – fotó: pixabay.com

Kapor a kertben

A kapor öntözés nélkül is termeszthető, de egy dologra figyelni kell: míg a magok csírázásához elég a talaj nyirkossága, addig az ernyők megjelenése előtt sok vízre van szüksége, egészen a virágzás végéig. Nincs gond, ha ebben az időszakban elegendő a természetes csapadék – ennek hiányában viszont érdemes kicsit megöntöznünk.

A kapor vetése történhet másodnövényként is  júliusban és augusztusban, ekkor azonban biztonságosan már csak öntözéssel termeszthető. Vethetjük köztesként is: gyökérzöldségek, burgonya vagy bab közé.

A kapor számára a könnyen melegedő, jó vízgazdálkodású középkötött vályogtalaj az ideális, de a szélsőséges talajtípusok kivételével mindenhol termeszthető. Március elejétől apró-morzsalékos, kissé tömörített magágyba érdemes vetni. Senkinek sem kell lemondania a friss kapor nyújtotta ízekről, mert akár cserépben, városi lakások balkonjain is megél.

Ha levelét fűszerként szeretnénk használni, akkor a 30–35 cm-es magasság elérésekor célszerű szednünk belőle, mert ilyenkor a hajtások még zsengék, zöldek, dúsak. A levágott leveles hajtásokat terítsük ki vékonyan és száraz, fedett helyen szárítsuk meg – így egész télen főzhetünk belőlük.

kapor

A kapor a kovászos uborka nélkülözhetetlen fűszere – fotó: pixabay.com

Kapor a konyhában

A kapor a magyar konyha régi, kedvelt fűszernövénye. Felhasználhatjuk a levelét, a fiatal virágát és beérett termését is. Zöld virágos része (Anethi folium) nyersen és szárazon morzsolva, magja (Anethi fructus) egészben és darálva is fogyasztható.

A mag íze erősebb, őrölve egyes tájakon a véres hurkába is használták. Megőrölt ernyővirágzatát salátákhoz, savanyúságokhoz adták. Sokan alkalmaznak borecetes tartósítást, amihez felforrósított borecetbe kell mártani a kaprokat, és mikor lankadni kezdenek, lecsöpögtetve steril üvegekbe kell tenni. Amikor a kaprok megtöltik az üveget, felöntik borecettel. Felhasználáskor folyamatosan szedhetünk ki az ecetes kaporból csak egy dologra kell figyelni: az üvegben maradt kaprokat az ecet mindig lepje el! Van ahol ugyanezt mézzel készítik el, a mézes kaprokat édes tésztákhoz felhasználva.

Kiválóan tartósítható zsírban eltevéssel is: ehhez az apróra vágott kaprot zsírban meg kell pirítani,  tiszta üvegekbe tölteni, és a tetejére egy ujjnyi zsírt tenni. Ez szinte bármihez felhasználható: levesekhez, mártásokhoz, húsokhoz, főzelékekhez. Ha a kapron kívül más fűszernövényeket is teszünk hozzá, akkor saját ételízesítőt  varázsolhatunk belőle.

Sós kapros alaphoz juthatunk akkor, ha a zöld kaprot kilónként 10 dkg sóval összekeverjük, majd leturmixoljuk, és kis üvegekbe töltjük. Ha ugyanezt szárított kaporral tesszük, akkor  egy kapros fűszersó lesz a végeredmény. Ha intenzív aromákat szeretnénk elérni a téli hónapokban is, akkor szárítás helyett inkább fagyasszuk le, mert ilyen formában jobban megőrzi az aromáit.

Kapor a házipatikában

A kaprot egészségmegőrző, gyógyító hatásai miatt már évszázadok óta alkalmazzák:

  • az ókorban fejfájás és gyomorpanaszok ellen használták,
  • teája vízhajtó, de felhasználható emésztési zavarok, hányinger, álmatlanság vagy étvágytalanság esetén is,
  • antimikrobális hatása vetekszik a fokhagymáéval
  • A-, B- és E-vitaminokban gazdag és sok ásványi anyagot tartalmaz: kalciumot, vasat, rezet, magnéziumot, cinket, foszfort és folsavat,
  • magas a  rosttartalma,
  • alacsony a kalóriatartalma,
  • kiváló antioxidáns,
  • erősíti a szervezetet,
  • tágítja az ereket, ezáltal növeli a testi és szellemi teljesítőképességet  és segít küzdeni a fáradtság ellen,
  • csökkenti a fogínygyulladás tüneteit,
  • használható sebgyógyításra is,
  • főzete borogatásként gyógyítja a szemgyulladást,
  • arcvizeket és bőrgyulladás elleni lemosókat is készítenek belőle,
  • összemorzsolt magjából körömerősítő folyadék készíthető

A legújabb kutatások eredményei szerint a kapor hasznos lehet a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek kezelésében is. A szakemberek szerint a kapornak hipolipidémiás és hipoglikémiás hatásai vannak,  csökkenti a diabéteszes szövődmények előfordulását, mert pozitívan befolyásolja az antioxidáns kapacitást és a glükóz- és lipidpályák egyes génjeinek változásait.

A kapor egészséges, finom, te se hagyd ki a menütervezésből!