"Egy újabb nap a (fél)sivatagban... Sokszor hallani, hogy nem akkora baj az ha melegszünk, legfeljebb mediterrán ország leszünk. Csodás gondolat, apró szépséghiba, hogy jelenleg 5-8°C-ot kellene hűlni hozzá. A helyzet az, hogy nálunk a képletből hiányzik a klímaszabályzó tenger, amivel mi sajnos nem rendelkezünk – bocs Balaton, szeretünk, de azért mégiscsak. Szóval Magyarország jelentős részén az éghajlat sokkal inkább a félsivatagi irányba tolódik el, ahol jellemzőek a tartós, forró, aszályos periódusok, mint amilyen a mostani is.
Szóval ki kellene mászni a tagadás klimatizált barlangjából és újragondolni a jövőnket. Kidobni mindkét eddigi klímastratégiánkat a kukába és csinálni egy rendeset. Belátni, hogy a kézenfogva, együtt énekelve csökkentjük a széndioxid-kibocsátásunkat legfeljebb csak másodlagos cél lehet és az adaptációra, a rezilienciánk növelésére kell fókuszálni. Mostanra kellett volna kész legyünk.
El sem kezdtük."
A sommás kijelentések Goda Zoltántól, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kar egyetemi adjunktusától származnak, aki ezeket egy "kellemes" félsivatagi nap végén vetette papírra – pontosabban posztolta a legnagyobb közösségi oldalra. Meglehetősen ijesztő mindaz, amit ír – a világ és benne Magyarország jelenéről, illetve jövőjéről ejtettünk szót a szakemberrel.
Goda Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának egyetemi adjunktusa – forrás: Facebook
– Negyven évvel ezelőtt még csak Szeged környékére volt jellemző a meleg, száraz éghajlat, ma már gyakorlatilag az Alföld egészén ez az uralkodó – bocsátotta előre Goda Zoltán. – A Homokhátság pedig már félsivatagi jelleget öltött, ez Magyarország 10 százalékát teszi ki, a területet az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) hivatalosan is a félsivatagos területek közé sorolta. Zala és a nyugati rész pedig már mediterrán jellegű, enyhébb, csapadékosabb telekkel és az Alföldhöz képest csapadékosabb nyarakkal. Habár az utóbbi évekre már ez sem igaz. Azt azonban fontos hangsúlyozni: ha megnézzük az éves átlagos csapadékmennyiséget, akkor azt látjuk, hogy az nem csökkent számottevően (sőt, van, ahol nőtt), az eloszlása viszont nagyot változott. A mezőgazdaság szempontjából nagyon nem mindegy, hogy az eső mikor hull, például a kukorica kap-e csapadékot a virágzáskor, néhány napon, 1-2 héten is rengeteg múlik. Sajnos, Magyarországon ma radikális mértékben csökken a csapadékos napok száma (120 év alatt közel 16%-kal). Ez azt is jelenti, hogy egyre kevésbé találkozunk több napon át hulló, tartós esővel. Pedig ennek és a hótakarónak van a legjobb hasznosulása, de utóbbihoz se volt szerencsénk mostanában, ezért nő a hosszabb aszályos időszakok száma.
A csapadékos napok (R≥1mm) számának országos átlaga a tízéves mozgó átlag görbéjével
és a becsült lineáris trenddel az 1901–2020 időszakban.
(Homogenizált, interpolált rácsponti értékek országos átlaga alapján.) – forrás: HungaroMet
A szakember jelezte: túlzásnak érzi, amikor időnként felröppen egy-egy hír, ami Magyarország teljes elsivatagosodását vetíti előre, az viszont biztos, hogy éghajlatunk nem az ideális irányba mozdult el. Rámutatott: a felmelegedés és a bolygó lehűlése ciklikus, jelenleg, immár 15 ezer éve éppen egy jégkorszakból tartunk kifelé. Amíg a glóbusz sarkpontjain van jég, ami olvadhat, addig még tart a jégkorszak.
– A klímaváltozás a Föld történetében ciklikus, a klíma sosem volt állandó, hideg és meleg időszakok váltják egymást, ez nem kérdés, a kérdés az, hogy ezeknek a ciklusoknak a hosszát és a jellemzőit, a mértékét mennyire befolyásolja az emberi tevékenység – magyarázta Goda Zoltán. – Százhúsz év alatt közel másfél fokkal nőtt az évi középhőmérséklet, ami azért meglehetősen gyors tendencia. Ezt már megszenvedik a növények is, gondoljunk csak a Sopron környékén pusztuló fenyvesekre – sajnos, látványos hatása van a klímaváltozásnak, amit eltagadni már nem lehet. A kutatások szerint a felmelegedés hatvan százalékáért felelős az ember.
Maximum hőmérsékleti anomália, azaz átlagostól való eltérés Európában 2024 július 12. és 19. között – forrás: Facebook
Goda Zoltán arról is beszélt: az északi féltekén, különösen a mi régiónkban sokkal gyorsabb a felmelegedés – hogy mi lesz ennek a kimenetele, azt nehéz megjósolni, mert többféle változat is lehetséges. Az szinte kizárható, hogy hirtelen elkezdjen hűlni a Föld éghajlata, de a felmelegedés lassulhat. Közel sem biztos, hogy exponenciálisan nő majd és 2030-ra mindannyian megsülünk – habár vannak ilyen forgatókönyvek is.
– Sok tudós azt mondja, hogy drasztikusan csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását és ez bár biztosan hatékony megoldás lenne, nem igazán látszik megvalósulni. Sajnos fogyasztói társadalom vagyunk, túl sokat fogyasztunk, ezen nem tudunk egyik napról a másikra változtatni – jelentette ki a szakember. – Egyedül a Covid és a termelés visszaesése tudta egy kicsit megtörni a szén-dioxid kibocsátás emelkedő trendjét. Így viszont nem marad más, mint az alkalmazkodás, akár életmódváltással, akár más módon.
Magyarország éghajlati körzetei az 1961-1990 időszakban Péczely osztályozása alapján – forrás: HungaroMet
– Elképzelésem szerint ez azonban csak kormányzati szintről, felülről indulhat, zöld városok megteremtésével, épületek klímabarát átalakításával, őshonos, a szárazságot tűrő és a betegségeknek ellenálló fák telepítésével, öntözőrendszerek építésével és így tovább. Magyarországnak van egyébként klímastratégiája, kettő is: az egyikkel még odáig se jutottunk el, hogy megfogalmazzuk, mit kéne tennünk, a másikkal már igen, de régen hozzá kellett volna látnunk a megvalósításhoz. Persze, sohase késő... – mondta.
Gyakran éri az a vád a mezőgazdaságot, hogy a legnagyobb károsanyag-kibocsátó. Goda Zoltán szerint ez is viszonylagos: ha a peszticid-felhasználást nézzük, akkor biztos így van, de ha az üvegházhatású gázkibocsátást, akkor már egyáltalán nem igaz ez a megállapítás, ott az energiaipar és a közlekedés a legnagyobb kibocsátó. Ráadásul mezőgazdaságra szükség van, a növekvő népességet etetni kell, szóval ezt a dolgot nem érdemes forszírozni.
Magyarország éghajlati körzetei az 1991-2020 időszakban Péczely osztályozása alapján – forrás: HungaroMet
Az viszont tagadhatatlan, hogy a termeléstechnológiákat át kell alakítani, növelni szükséges az öntözött területek méretét, javítani az öntözés hatékonyságát, de ezt sem feltétlenül technokrata megoldásokkal, hatalmas gátakkal, víztározókkal. Elég lenne az is, ha a természetesen vizes területeket, belvizes foltokat visszaadnánk a természetnek és nem akarnánk mindenáron bevetni. A talaj nagyon jó víztározó, vissza lehetne belé tölteni például a tisztított szennyvizet, növelve ezzel a talajvíz-készletet. Ma sok helyen ezt inkább elvezetik. A szakértők szerint ha egy Tolna vármegyényi területet visszaadnánk a természetnek vízmegőrzés céljából, már azzal sokat segítenénk magunkon.
_fill_540x300_0.jpg)