Más néven ezek az egyensúlyi talajok. Olyan füves puszták talajai, ahol a csapadékbevétel nem volt elegendő zárt fás szárú vegetáció eltartására. Leginkább a síkvidéki területeink talaja.
Szelvényére jellemző, hogy a felső, akár 100 cm vastag, humuszban gazdag „A” szint alatt egy csökkenő humusztartalmú átmeneti szintet találunk, melynek színe nagyon lassan fakul bele az alapüledékbe. Száraz időszakban az átmeneti szintben jellemzőek a szürkésfehér mészhártyák. (1. ábra)
1. ábra: Száraz időszakban az átmeneti szintben jellemzőek a szürkésfehér mészhártyák – fotó: Dr. Hupuczi Júlia
Az egyensúlyi elnevezés arra utal, hogy a talajoldat kétirányú mozgást végez: a csapadékos idényben a beszivárgó víz az oldott ionok egy részét a mélyebb talajrétegek irányába szállítja, ezt nevezzük kilúgzásnak. Viszont a száraz időszakokban ez megfordul: a feltalaj szárazsága a jó szerkezet miatt a kapilláris pórusokon keresztül a mélyebb rétegekből vizet emel fel.
Ebben a vízben oldott anyagok, ionok találhatóak, melyek így az „A” szintet gazdagítják. Vagyis a kétirányú vízmozgás okozta anyagáthelyeződés kiegyenlíti egymást, ennek köszönhetően a kilúgzás nem tud tápanyaghiányt okozni.
Másik fontos jellegzetessége a mésztartalom szelvényen belüli vándorlása, ami szintén a kétirányú talajoldat mozgásának köszönhető.
A többnyire meszes alapkőzet irányából, a száraz időszakokban a felemelt vízben oldott állapotban karbonátot találunk, amely kicsapódik a talajszerkezeti elemekre vékony mészhártya formájában, ezt nevezzük mészlepedéknek (2. ábra). Bár a karbonát mindig ott van a talajoldatban, ennek látható kristályos elemei a száraz nyári időszakban jelennek meg. Fontos szerepe van a savak ellensúlyozásában és a morzsás, vízállékony szerkezet kialakításában. A karbonátból felszabaduló Ca2+ ion összekapcsolódik a humuszanyagokkal, jó minőségű Ca-humátot kialakítva, ami igen kedvező hatással van a morzsaképződésre.
Mészlepedék – fotó: Dr. Hupuczi Júlia
Természetesen minden csernozjom kicsit más, hiszen nagyban függ a terület morfológiájától és vízháztartási viszonyaitól. Ennek megfelelően a magasabb csapadékbevételű területek felé egy átmenet figyelhető meg a barna erdőtalajok irányába, ezek lesznek a kilúgzott csernozjomok, a vizenyősebb területek felé haladva találjuk az öntés csernozjomokat. A felszínhez közelebbi talajvízállású vagy belvizes területeken réti csernozjom talaj lesz az uralkodó altípus.
Művelésbe vont csernozjom általános jellemzői:
- Humusztartalma a többi talajtípushoz képest magas, 3–5%
- Kémhatása semleges vagy nagyon enyhén lúgos – pH 6,8–7,5
- Kötöttsége: KA 40–50 között
|
A szántóföldi művelésű csernozjomok szelvénye jelentősen eltérhet a művelési gyakorlat függvényében. (3. ábra)
3. ábra: Szántott csernozjom talajok – fotó: Dr. Hupuczi Júlia
A rendszeresen forgatott talajok szelvényében a vastag „A” szint felére-harmadára csökkent, a mélyebb rétegek felé a szerves anyag lassú csökkenése és az ezzel járó fokozatos átmenet teljesen hiányzik, élesen elkülönül az „A” szint az átmeneti szinttől.
Ezeknél a talajoknál megfigyelhető, hogy a mélyítő művelés hatására egyre több karbonátos átmeneti szintet kevernek a gazdálkodók a humuszos „A” szint anyagához, ezzel folyamatosan rontva annak tulajdonságait.
A nem megfelelő szerhasználat vagy nem megfelelő minőségű öntözővíz – például lúgos hatású, magasabb sótartalmú felszín alatti vizek – könnyen okozhat másodlagos szikesedést, ami sófelhalmozódást és lúgosodást eredményez.
A mérsékelt égöv legjobb minőségű talaja is képes erősen degradálódni, és az erózió ezeket a talajokat sem kíméli.
- A fogyás-pusztulás megállítható
- Az erózió által leginkább sújtott felszínt védeni kell
- A szerves anyagot pótolni kell
- A talajbiológiát és a gyökérmunkát támogatni kell
- Az esetleges kémiai romlást javítani kell
Indexkép: Dr. Hupuczi Júlia
Ez a cikk a 10 pontos talajgyakorlatok Agroinform TechMag-ban jelent meg. A TechMag az Agroinform új, interaktív magazinja, amit itt tudsz végiglapozni, az előző számokat itt olvashatod el: