A vízmegtartó gazdálkodás olyan földművelési rendszer, amely csökkenti a vízveszteséget, növeli a vízhasznosítást, segít megőrizni a talaj termékenységét, javítja az ökoszisztémák egészségét és fenntarthatóbbá teszi a mezőgazdasági termelést.

Előnye, hogy több módon is javíthatja a talaj minőségét és szerkezetét, pl. csökkenti az eróziót, növeli a szervesanyag-tartalmat, javítja a tápanyag-ellátást és a vízvezető képességet – olvasható az Agrárminisztérium kiadványában, amelynek célja, hogy a mezőgazdasági vízhasználók figyelmét ráirányítsa a fenntartható vízgazdálkodás fontosságára.

csatorna

A vízmegtartó gazdálkodás olyan földművelési rendszer, amely csökkenti a vízveszteséget, növeli a vízhasznosítást – fotó: pixabay.com

Miért fontos a vízmegtartó gazdálkodás?

Magyarország is kiszolgáltatott az éghajlatváltozás szélsőséges hatásainak. A klímamodellek alapján 2050-re 1,5- 2°C fokkal tovább emelkedik az átlaghőmérséklet, megváltozik a csapadék éven belüli eloszlása és intenzitása, egyre gyakoribbá válnak a súlyosan vízhiányos periódusok, a jövőben várhatóan egyre gyakoribbá válik mind a szélsőséges, mint a közepes mértékű aszályos időszak. A jelentős árvizek és belvizek idején egy térségben egy évben lehet jelen árvíz, belvíz és aszály.

A vízmegtartó gazdálkodás hozzájárul az ökoszisztémák diverzitásához és stabilitásához is, mivel segít megőrizni a vizes élőhelyek állapotát, valamint az életközösségeket (talajlakó élőlények, növényzet). Ezen felül növeli a termelékenységet és a jövedelmezőséget is, mivel csökkenti a vízigényt, az öntözési költségeket és a terménykiesést.

Hogyan javítható a talaj vízmegtartó képessége?

A vízmegtartó gazdálkodásban számos olyan agrotechnikai eszközt és eljárást alkalmaznak, amelyek célja a vízveszteség minimalizálása és a vízhasznosítás maximalizálása.

A vízvisszatartás nemcsak a felszíni vízkészletek visszatartását, a vízfolyások feltorlaszolását jelenti, hanem olyan jó mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását, termőföld javítást, erdősítést és folyószabályozást, amelyek hozzájárulnak a talajok természetes visszatartó képességének javításához és a természetes módon tárolható vízmennyiség növekedéséhez.

A talajok és ökoszisztémák vízmegtartó képességének javítása elsősorban a földhasználat váltással, a felszínborítás mozaikossá tételével (szegélyélőhelyek, nem termelő területek), illetve a vízmegőrző agrotechnikák alkalmazásával érhető el, melyek csökkentik az aszályok negatív hatásait és ahol a vízpótlás elengedhetetlen, segítik a víztakarékos öntözéses gazdálkodásra történő átállást

Egy mezőgazdasági terület vízmegtartó képessége javítható:

  • a vízelvezető rendszerek fenntartásával,
  • a folyók morfológiai struktúráinak helyreállításával, rekonstrukciójával vagy átalakításával,
  • ad hoc vetésforgó és egyéb mezőgazdasági gyakorlatok bevezetésével,
  • valamint árvízvédelmi tározók létesítésével.
  • Síkvidéki területeken az állandó vízpótlásra mederduzzasztással van lehetőség. A mederben megemelt vízszint magas szintű vízpótlási lehetőségeket teremt, amely gravitációsan juttatható el a mezőgazdasági területekre, a hatásterületén megjelenő vízigények irányába, emellett a talajviszonyoktól függően akár 500 m távolságban emelhető a talajvíz szintje.

A növényekkel állandóan fedett talajon a lefolyás és az erózió kockázata kisebb, mint az időszakosan fedett vagy fedetlen talajon. A talajjellemzőktől függően a lefolyás csökkenthető a nagy gyökérsűrűségű és dús felszínborítású növényekkel kombinált talajművelési módszerekkel.

A megszokott talajművelési gyakorlatok (különösen a szántás) korlátozása, a különböző mulcsozási technikák, például a másodvetésű növények maradványainak talajon hagyása szintén hatékony megoldás lehet. A kontúrszántás a talajvédelem további módszere a gyors felszíni lefolyás lassítására vagy megakadályozására. A kontúrszántás az a gazdálkodási gyakorlat, amikor az eke által készített sorok a lejtőkre merőlegesen futnak, nem párhuzamosan velük, ezáltal csapadék esetén lelassítják a lefolyást, így a talaj nem mosódik ki, és lehetővé válik a víz beszivárgása – olvasható az Agrárminisztérium kiadványában.

öntözés

Az öntözés régóta bevett gyakorlat az európai mezőgazdaságban – fotó: pixabay.com

Vízvisszatartás természetes módszerekkel

A vízkészletek védelme integrált megközelítést igényel. A vízvisszatartás célozhatja akár egy teljes tájegység természetes vízmegtartó képességének növelését is. A tájegység vízmegtartó képessége fokozható a vízelvezető rendszerek karbantartásával, a vízáramlási rendszer és a folyók morfológiai jellemzőinek helyreállításával, illetve módosításával, valamint árvízvédelmi tározók felállításával.

A természetes vízvisszatartási módszerek ugyanakkor jóval kisebb költségekkel, és műszaki igényekkel, kisebb területen egyénenként is megvalósíthatók. Ezek az intézkedések szintén képesek javítani, valamint megőrizni a talaj, a víztartó rétegek és az ökoszisztémák vízmegtartó képességét.

Az agrárágazat természetes vízvisszatartási intézkedései lehetnek:

  • rétek és legelők közbeékelése,
  • puffersávok és sövények telepítése,
  • vetésforgó,
  • kontúrok mentén történő sávos növénytermesztés,
  • közbevetés,
  • talajművelés nélküli mezőgazdaság,
  • alacsony művelésű mezőgazdaság,
  • zöldtakaró,
  • korai vetés,
  • hagyományos teraszozás,
  • talajtakarás.

A vízvisszatartás előnyei

A vízvisszatartási intézkedések alkalmazása sok előnnyel járhat:

  • csökkenti az árvizek és aszályok kockázatát,
  • támogatja a talajvíz utánpótlását, az élőhelyek minőségének javítását, valamint a zöld infrastruktúrát,
  • javítja vagy megőrzi a felszíni és felszín alatti víztestek mennyiségi állapotát,
  • pozitívan befolyásolhatja a víztestek kémiai és ökológiai állapotát az ökoszisztémák és az általuk nyújtott szolgáltatások természetes működésének helyreállításával vagy fokozásával

Öntözési technológiák fejlesztése

A vízvisszatartás javítása csökkentheti a mezőgazdaság vízigényét, ennek ellenére az öntözés régóta bevett gyakorlat az európai mezőgazdaságban. Az előrejelzések szerint – különösen Dél-Európában – az öntözés iránti kereslet növekedni fog a következő években, miközben a víz elérhetősége várhatóan csökkenni fog, részben az éghajlatváltozás miatt.

Az öntözési infrastruktúra és öntözési technológiák fejlesztésével, a korábbi gyakorlatok megváltoztatásával, a szárazságtűrő növények ültetésével jelentős, több mint 40%- os vízmegtakarítás érhető el.

Az öntözés hatékonyságának javítására, a vízfelhasználás optimalizálására és a vízigény csökkentésére irányuló technikák közé tartozik a gravitációs öntözésről a modern, nyomás alatt álló rendszerekre (pl. csepegtető és esőztető öntözés) való áttérés. A hagyományos öntözési rendszerben a gazdálkodók a szántóföld vízigényének figyelembevétele nélkül egyenletesen alkalmazzák az öntözést a gazdaság egész területén, ami akár túl- vagy alulöntözést is eredményezhet.

A mikro- vagy precíziós öntözés lehetővé teszi a gazdálkodók számára, hogy a hagyományos öntözési módszerekhez képest mintegy felére csökkentsék a vízfelhasználást.

Hazánkban az öntözött terület több mint 85%-át felszíni vízzel öntözik a gazdálkodók. A legelterjedtebb kiadagolási mód hazánkban az esőztető, ezen belül a lineár öntözőberendezés. 2022. évi adatok szerint a kiöntözött vízmennyiség 75%-át esőztető öntözőberendezéssel, ezen belül a teljes vízmennyiség 56,5%-át lineár öntözőberendezéssel, 13,0%-át csévélődobos öntözőberendezéssel és 10,2% körforgó rendszerű öntözőberendezéssel juttatták ki a gazdálkodók az öntözött területe – írja az Agrárminisztérium.

öntözés

Hazánkban az öntözött terület több mint 85%-át felszíni vízzel öntözik a gazdálkodók – fotó: pixabay.com

A vízmegtartást segítő támogatási formák

A 2023-tól indult támogatási időszakra nézve az Agrárminisztérium több és hatékonyabb eszközt hozott létre a gazdálkodók ösztönzésére a vízvisszatartás, vízmegtartás, talajnedvesség megőrzés és a talaj termőképesség-megtartás területén. A támogatások érdekeltté teszik a gazdálkodókat abban, hogy akár bizonyos területeik földhasználatának megváltoztatásával javítsák többi termőföldjük vízháztartását, minél hosszabb ideig őrizzék meg a vizeket, hozzanak létre vizes élőhelyeket és alakítsanak ki területi vízvisszatartást szolgáló kisléptékű vízi létesítményeket.

A vízmegtartás ösztönzésének új eszköze a belvizes foltoknak, vizes területeknek, kialakulóban lévő vizes élőhelyeknek területalapú támogatások keretében történő támogathatóvá tétele anélkül, hogy a gazdálkodók művelésbe vonnák ezeket a földeket. Ezzel a lehetőséggel 2023-tól szántóterületen, 2024-től pedig a szántóterület mellet a gyepterületen levő vagy ott időszakosan jelen levő kis vizes élőhelyek területe is támogathatóvá vált.

A környező termőföldek vízháztartását javító, állandó vagy időszakos vízborítással rendelkező területek támogatásba vonásának lehetőségével az eddigi két igénylési év adatai alapján szántón 2023-ban mindösszesen 4 gazdálkodó 5,01 hektár területet, 2024-ben pedig 12 gazdálkodó 19,74 hektár területet hasznosított. 2024-ben már gyepen is lehetőség nyílt a bejelentésre, ezzel 8 gazdálkodó élt, akik összesen 63,61 hektár területet jelentettek be – írja az Agrárminisztérium.

  • Agro-ökológiai Program – Az Agro-ökológiai Programban (továbbiakban: AÖP) való részvétellel a gazdálkodók számos, területeik vízmegtartását segítő gazdálkodási gyakorlatok alkalmazásához kapnak hektáralapú kompenzációs ösztönzést. A gazdálkodói részvétel és a bevont területek nagysága alapján – 2024-ben összesen 3.579.144 hektár szántóterületre és 96.905 hektár állandó kultúrára (ültetvény) érkezett támogatási igény – az AÖP vált a legfontosabb segítő új eszközzé ezen a területen az agrártámogatási rendszerben. Az AÖP választható előírásai közül a téli talajtakarás, a forgatás nélküli talajművelés, a talajkondicionálók, mikrobiológiai készítmények alkalmazása, az ültetvények sorközének takarása egyszerre segítik elő a talajok vízmegtartó képességének növelését, valamint az erózió elleni védelmet, így a talajerózióból és/vagy felszíni lefolyásból származó hordalék- és szennyezőanyag terhelés csökkentését. Az öntözésre berendezett ültetvényekben a mikroöntözés ösztönzése segíti a fenntartható vízhasználatot (beavatkozás kódja: DP17_G01_ECOS_16).
  • Agrár-környezetgazdálkodási kifizetések – Az AKG általános előírásai kiterjednek pl. a talajvédő gazdálkodásra (forgatás nélküli talajművelés, erózióvédelmi intézkedések, talajvédő vetésszerkezet stb.), ezen felül terület specifikus előíráscsomagok is összeállításra kerültek az erózió-, a belvíz-, illetve az aszályérzékeny területekre. Míg az erózió elleni előíráscsomagnak a talajerózióból és/vagy felszíni lefolyásból származó hordalék- és szennyezőanyag terhelés csökkentése az elsődleges célja, addig a belvíz-érzékeny területeken a vízvisszatartás, az aszály-érzékeny területeken pedig a vízmegtartó talajművelés az támogatott jó gyakorlat (beavatkozás kódja: RD19_G01_AEC_70). A mezőgazdasági termelés uniós szabályrendszerének talajerózióra vonatkozó előírásai (HMKÁ 5) szerinti erózióvédelmi sávok szintén hozzájárulnak a vízmegtartáshoz azzal, hogy a lejtős területeken elősegítik a lefolyó csapadékvíz beszivárgását ahelyett, hogy az lezúdulna a lejtőn. 2023-ban mindösszesen 7 gazdálkodó 10,72 hektár területű, 2024-ben 13 gazdálkodó 22,08 hektár területű erózióvédelmi sávként hasznosított terület után igényelt támogatást.
  • Ökológiai gazdálkodás támogatása (ÖKO) –Az ökológiai gazdálkodás támogatása a gazdálkodási mód során alkalmazott, az ökológiai termelésre vonatkozó uniós jogszabályokban megfogalmazott elvek és szabályok következtében közvetlenül hozzájárul a mezőgazdasági eredetű tápanyag-, illetve peszticid szennyezés csökkentéséhez. Mind a vonatkozó ágazati (DP), mind a vidékfejlesztési (RDP) beavatkozás hatékonyan szolgálja ezt a kiemelt célt (beavatkozások kódja: RD20_G02_ORT_70; SC13_G01_FVO_47).
  • Az agro-ökológiai nem termelő beruházások és az azok fenntartását szolgáló agro-ökológiai földhasználat-váltást ösztönző kifizetés célja egyrészről a felesleges vizek minél hosszabb ideig történő megőrzésének ösztönzése adott területen a földhasználat megváltoztatásával, vizes élőhelyek létrehozásával és területi vízvisszatartást szolgáló kisléptékű vízi létesítmények kialakításával, másrészről a vizeinket érintő tápanyagterhelések és szennyezések csökkentése bizonyos erózióvédelmi létesítmények kialakításával, illetve a vízfolyásokat szegélyező mezőgazdaságilag nem művelt pufferzónák kialakításával (beavatkozások kódja: RD21_G04_LCI_73, RD22_ G05_LCP_70).
  • A vízfelhasználás hatékonyságát javító beruházásokat és a közösségeket támogató beavatkozás keretében egyrészről támogatni kívánjuk a vízfelhasználás hatékonyságát javító öntözésfejlesztési beruházásokat, másrészről a vízvisszatartás létesítményeinek kialakítását a fenntartható vízkészlet-gazdálkodás biztosításával. Bizonyos meliorációs tevékenységek támogatásával pedig a talaj vízhasznosítási képességeinek javítását kívánjuk elérni (beavatkozások kódja: RD12_W01_WTO_74, RD15_W04_ COP_77).
  • A mezőgazdasági üzemek fenntartható és digitális fejlesztése, valamint a zöldség-gyümölcs ágazati beavatkozások közül az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedések mind lehetőséget adnak olyan beruházások támogatására, amelyek hatékonyan járulnak hozzá a mezőgazdasági termelők víztakarékossági intézkedéseinek bevezetéséhez az üzemek és állattartó telepek területén. Továbbá elősegíthetik olyan talajkímélő technológiák bevezetését, amelyek a talaj vízmegtartó képességének növelésével elősegítik a víztakarékos gazdálkodást (beavatkozások kódja: SC18_G02_ FVL_47, RD01_E01_FRM_73, RD02_D01_FRM_73)

öntözés

A támogatások érdekeltté teszik a gazdálkodókat abban, hogy akár bizonyos területeik földhasználatának megváltoztatásával javítsák többi termőföldjük vízháztartását – fotó: pixabay.com

A területen történő vízmegtartáshoz kapcsolódó lehetőségek és kötelezettségek tovább bővülnek 2025-től, szakmai előkészítés alatt az új agrár-környezetgazdálkodási program, a vízvédelmi célú, nem termelő beruházások és azok fenntartásának pályázati felhívása, valamint jövőre életben lépnek a mezőgazdasági termelés uniós szabályozásának feltételességi előírásai között szereplő, a vizenyős területek és tőzeglápok védelmére vonatkozó szabályok (HMKÁ2) – olvasható a kiadványban.

Számos új elemmel ösztönzi a víz megtartását az uniós keretek között kialakított hazai agrártámogatási rendszer, a Közös Agrárpolitika 2023-tól induló új időszakában. Ezek közül egyes konstrukciókban magasabb, másokban alacsonyabb a gazdálkodói részvétel. A lehetőség minden termelő számára adott és további növekedésükkel számolunk a megváltozott klimatikus viszonyok tükrében.

Minden gazdálkodónak saját jól felfogott érdekében érdemes foglalkoznia a vízmegtartással, az ezt szolgáló gazdálkodási gyakorlatok elterjesztésében pedig fontos szerepe van az Agrárminisztérium által biztosított pénzügyi ösztönzőknek is. A különböző támogatási programok úgy kerültek kialakításra, hogy azok egymásra épülnek, a gazdálkodó a maga lehetőségei és elképzelései alapján egyszerre többen is részt vehet, nem zárja ki az egyikben való részvétel a másikat.

Az Agrárminisztérium érdemesnek tartja részletesen bemutatni, hogyan alakul a tavalyi évben újonnan elindult egyes támogatási konstrukciókban a gazdálkodói részvétel.

1. 2023-tól a vízmegtartás ösztönzésének új eszköze a belvizes foltoknak, vizes területeknek, kialakulóban lévő vizes élőhelyeknek területalapú támogatások keretében történő támogathatóvá tétele anélkül, hogy a gazdálkodók művelésbe vonnák ezeket a földeket. Ezzel a lehetőséggel 2023-tól szántóterületen, 2024-től pedig a szántóterület mellet a gyepterületen levő vagy ott időszakosan jelen levő kis vizes élőhelyek területe is támogathatóvá vált. A környező termőföldek vízháztartását javító, állandó vagy időszakos vízborítással rendelkező területek támogatásba vonásának lehetőségével az eddigi két igénylési év adatai alapján szántón 2023-ban mindösszesen 4 gazdálkodó 5,01 hektár területet, 2024-ben pedig 12 gazdálkodó 19,74 hektár területet hasznosított. 2024-ben már gyepen is lehetőség nyílt a bejelentésre, ezzel 8 gazdálkodó élt, akik összesen 63,61 hektár területet jelentettek be.

2. A mezőgazdasági termelés uniós szabályrendszerének talajerózióra vonatkozó előírásai (HMKÁ 5) szerinti erózióvédelmi sávok szintén hozzájárulnak a vízmegtartáshoz azzal, hogy a lejtős területeken elősegítik a lefolyó csapadékvíz beszivárgását ahelyett, hogy az lezúdulna a lejtőn. 2023-ban mindösszesen 7 gazdálkodó 10,72 hektár területű, 2024-ben 13 gazdálkodó 22,08 hektár területű erózióvédelmi sávként hasznosított terület után igényelt támogatást.

3. Az Agro-ökológiai Programban (továbbiakban: AÖP) való részvétellel a gazdálkodók számos, területeik vízmegtartását segítő gazdálkodási gyakorlatok alkalmazásához kapnak hektáralapú kompenzációs ösztönzést. A gazdálkodói részvétel és a bevont területek nagysága alapján - 2024-ben összesen 3.579.144 hektár szántóterületre és 96.905 hektár állandó kultúrára (ültetvény) érkezett támogatási igény – az AÖP vált a legfontosabb segítő új eszközzé ezen a területen az agrártámogatási rendszerben.

szántóterületekre választható gyakorlatok közül a téli talajtakarás, a nem termelő területek kijelölése, a mikrobiológiai és talajkondicionáló készítmények alkalmazása, valamint a forgatás nélküli talajművelés mind elősegítik a víz megőrzését a talajban. Az ültetvények (egyéb állandó kultúrák) esetében pedig leginkább a mikroöntözési technológiák alkalmazása járul hozzá a vízkészletek fenntartható használatához, továbbá a mikrobiológiai és talajkondicionáló készítmények és különféle talajtakarási lehetőségek alkalmazása jelenti ennek eszközrendszerét. A különleges állandó kultúrák kategória idén jelent meg, elsősorban a rövid vágásfordulójú energetikai ültetvényeket, ipari faültetvényeket takarja. Az igénylések mértékének változása mögött az első év gazdálkodói tapasztalatai alapján történő módosítások, gyakorlatok közötti váltások húzódnak meg.

A vízmegtartás szempontjából fontos gyakorlatok igénylési adatai 2023-ban és 2024-ben a következőképpen alakultak:


Forrás: MÁK adatszolgáltatás 2024.06.12.

* 2024 derogációs év volt, az AÖP kötelezettség 2023-hoz képest 5+5 %-ról 1+9%-ra módosult átmenetileg

A területen történő vízmegtartáshoz kapcsolódó lehetőségek és kötelezettségek tovább bővülnek 2025-től, szakmai előkészítés alatt az új agrár-környezetgazdálkodási program, a vízvédelmi célú, nem termelő beruházások és azok fenntartásának pályázati felhívása, valamint jövőre életben lépnek a mezőgazdasági termelés uniós szabályozásának feltételességi előírásai között szereplő, a vizenyős területek és tőzeglápok védelmére vonatkozó szabályok (HMKÁ2).

A területalapú vízvédelmi célú, nem termelő beruházások megvalósítása keretében támogatható lesz partmenti vízvédelmi pufferzóna kialakítása, valamint Vizes élőhelyek létrehozása. Projektalapú vízvédelmi célú, nem termelő beruházások megvalósítása során támogatott módon kialakíthatók lesznek területi vízvisszatartást szolgáló vízi létesítmények és létrehozhatóak erózióvédelmet biztosító műszaki létesítmények.