Tudj meg mindent a vízmegtartó gazdálkodásról!

A vízmegtartó gazdálkodás olyan földművelési rendszer, amely csökkenti a vízveszteséget, növeli a vízhasznosítást, segít megőrizni a talaj termékenységét, javítja az ökoszisztémák egészségét és fenntarthatóbbá teszi a mezőgazdasági termelést.

Előnye, hogy több módon is javíthatja a talaj minőségét és szerkezetét, pl. csökkenti az eróziót, növeli a szervesanyag-tartalmat, javítja a tápanyag-ellátást és a vízvezető képességet – olvasható az Agrárminisztérium kiadványában, amelynek célja, hogy a mezőgazdasági vízhasználók figyelmét ráirányítsa a fenntartható vízgazdálkodás fontosságára.

A vízmegtartó gazdálkodás olyan földművelési rendszer, amely csökkenti a vízveszteséget, növeli a vízhasznosítást – fotó: pixabay.com

Miért fontos a vízmegtartó gazdálkodás?

Magyarország is kiszolgáltatott az éghajlatváltozás szélsőséges hatásainak. A klímamodellek alapján 2050-re 1,5- 2^°C fokkal tovább emelkedik az átlaghőmérséklet, megváltozik a csapadék éven belüli eloszlása és intenzitása, egyre gyakoribbá válnak a súlyosan vízhiányos periódusok, a jövőben várhatóan egyre gyakoribbá válik mind a szélsőséges, mint a közepes mértékű aszályos időszak. A jelentős árvizek és belvizek idején egy térségben egy évben lehet jelen árvíz, belvíz és aszály.

A vízmegtartó gazdálkodás hozzájárul az ökoszisztémák diverzitásához és stabilitásához is, mivel segít megőrizni a vizes élőhelyek állapotát, valamint az életközösségeket (talajlakó élőlények, növényzet). Ezen felül növeli a termelékenységet és a jövedelmezőséget is, mivel csökkenti a vízigényt, az öntözési költségeket és a terménykiesést.

Hogyan javítható a talaj vízmegtartó képessége?

A vízmegtartó gazdálkodásban számos olyan agrotechnikai eszközt és eljárást alkalmaznak, amelyek célja a vízveszteség minimalizálása és a vízhasznosítás maximalizálása.

A vízvisszatartás nemcsak a felszíni vízkészletek visszatartását, a vízfolyások feltorlaszolását jelenti, hanem olyan jó mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását, termőföld javítást, erdősítést és folyószabályozást, amelyek hozzájárulnak a talajok természetes visszatartó képességének javításához és a természetes módon tárolható vízmennyiség növekedéséhez.

A talajok és ökoszisztémák vízmegtartó képességének javítása elsősorban a földhasználat váltással, a felszínborítás mozaikossá tételével (szegélyélőhelyek, nem termelő területek), illetve a vízmegőrző agrotechnikák alkalmazásával érhető el, melyek csökkentik az aszályok negatív hatásait és ahol a vízpótlás elengedhetetlen, segítik a víztakarékos öntözéses gazdálkodásra történő átállást

Egy mezőgazdasági terület vízmegtartó képessége javítható:

• a vízelvezető rendszerek fenntartásával,
• a folyók morfológiai struktúráinak helyreállításával, rekonstrukciójával vagy átalakításával,
• ad hoc vetésforgó és egyéb mezőgazdasági gyakorlatok bevezetésével,
• valamint árvízvédelmi tározók létesítésével.
• Síkvidéki területeken az állandó vízpótlásra mederduzzasztással van lehetőség. A mederben megemelt vízszint magas szintű vízpótlási lehetőségeket teremt, amely gravitációsan juttatható el a mezőgazdasági területekre, a hatásterületén megjelenő vízigények irányába, emellett a talajviszonyoktól függően akár 500 m távolságban emelhető a talajvíz szintje.

A növényekkel állandóan fedett talajon a lefolyás és az erózió kockázata kisebb, mint az időszakosan fedett vagy fedetlen talajon. A talajjellemzőktől függően a lefolyás csökkenthető a nagy gyökérsűrűségű és dús felszínborítású növényekkel kombinált talajművelési módszerekkel.

A megszokott talajművelési gyakorlatok (különösen a szántás) korlátozása, a különböző mulcsozási technikák, például a másodvetésű növények maradványainak talajon hagyása szintén hatékony megoldás lehet. A kontúrszántás a talajvédelem további módszere a gyors felszíni lefolyás lassítására vagy megakadályozására. A kontúrszántás az a gazdálkodási gyakorlat, amikor az eke által készített sorok a lejtőkre merőlegesen futnak, nem párhuzamosan velük, ezáltal csapadék esetén lelassítják a lefolyást, így a talaj nem mosódik ki, és lehetővé válik a víz beszivárgása – olvasható az Agrárminisztérium kiadványában.

Az öntözés régóta bevett gyakorlat az európai mezőgazdaságban – fotó: pixabay.com

Vízvisszatartás természetes módszerekkel

A vízkészletek védelme integrált megközelítést igényel. A vízvisszatartás célozhatja akár egy teljes tájegység természetes vízmegtartó képességének növelését is. A tájegység vízmegtartó képessége fokozható a vízelvezető rendszerek karbantartásával, a vízáramlási rendszer és a folyók morfológiai jellemzőinek helyreállításával, illetve módosításával, valamint árvízvédelmi tározók felállításával.

A természetes vízvisszatartási módszerek ugyanakkor jóval kisebb költségekkel, és műszaki igényekkel, kisebb területen egyénenként is megvalósíthatók. Ezek az intézkedések szintén képesek javítani, valamint megőrizni a talaj, a víztartó rétegek és az ökoszisztémák vízmegtartó képességét.

Az agrárágazat természetes vízvisszatartási intézkedései lehetnek:

• rétek és legelők közbeékelése,
• puffersávok és sövények telepítése,
• vetésforgó,
• kontúrok mentén történő sávos növénytermesztés,
• közbevetés,
• talajművelés nélküli mezőgazdaság,
• alacsony művelésű mezőgazdaság,
• zöldtakaró,
• korai vetés,
• hagyományos teraszozás,
• talajtakarás.

A vízvisszatartás előnyei

A vízvisszatartási intézkedések alkalmazása sok előnnyel járhat:

• csökkenti az árvizek és aszályok kockázatát,
• támogatja a talajvíz utánpótlását, az élőhelyek minőségének javítását, valamint a zöld infrastruktúrát,
• javítja vagy megőrzi a felszíni és felszín alatti víztestek mennyiségi állapotát,
• pozitívan befolyásolhatja a víztestek kémiai és ökológiai állapotát az ökoszisztémák és az általuk nyújtott szolgáltatások természetes működésének helyreállításával vagy fokozásával

Öntözési technológiák fejlesztése

A vízvisszatartás javítása csökkentheti a mezőgazdaság vízigényét, ennek ellenére az öntözés régóta bevett gyakorlat az európai mezőgazdaságban. Az előrejelzések szerint – különösen Dél-Európában – az öntözés iránti kereslet növekedni fog a következő években, miközben a víz elérhetősége várhatóan csökkenni fog, részben az éghajlatváltozás miatt.

Az öntözési infrastruktúra és öntözési technológiák fejlesztésével, a korábbi gyakorlatok megváltoztatásával, a szárazságtűrő növények ültetésével jelentős, több mint 40%- os vízmegtakarítás érhető el.

Az öntözés hatékonyságának javítására, a vízfelhasználás optimalizálására és a vízigény csökkentésére irányuló technikák közé tartozik a gravitációs öntözésről a modern, nyomás alatt álló rendszerekre (pl. csepegtető és esőztető öntözés) való áttérés. A hagyományos öntözési rendszerben a gazdálkodók a szántóföld vízigényének figyelembevétele nélkül egyenletesen alkalmazzák az öntözést a gazdaság egész területén, ami akár túl- vagy alulöntözést is eredményezhet.

A mikro- vagy precíziós öntözés lehetővé teszi a gazdálkodók számára, hogy a hagyományos öntözési módszerekhez képest mintegy felére csökkentsék a vízfelhasználást.

Hazánkban az öntözött terület több mint 85%-át felszíni vízzel öntözik a gazdálkodók. A legelterjedtebb kiadagolási mód hazánkban az esőztető, ezen belül a lineár öntözőberendezés. 2022. évi adatok szerint a kiöntözött vízmennyiség 75%-át esőztető öntözőberendezéssel, ezen belül a teljes vízmennyiség 56,5%-át lineár öntözőberendezéssel, 13,0%-át csévélődobos öntözőberendezéssel és 10,2% körforgó rendszerű öntözőberendezéssel juttatták ki a gazdálkodók az öntözött területe – írja az Agrárminisztérium.

Hazánkban az öntözött terület több mint 85%-át felszíni vízzel öntözik a gazdálkodók – fotó: pixabay.com

A vízmegtartást segítő támogatási formák

A 2023-tól indult támogatási időszakra nézve az Agrárminisztérium több és hatékonyabb eszközt hozott létre a gazdálkodók ösztönzésére a vízvisszatartás, vízmegtartás, talajnedvesség megőrzés és a talaj termőképesség-megtartás területén. A támogatások érdekeltté teszik a gazdálkodókat abban, hogy akár bizonyos területeik földhasználatának megváltoztatásával javítsák többi termőföldjük vízháztartását, minél hosszabb ideig őrizzék meg a vizeket, hozzanak létre vizes élőhelyeket és alakítsanak ki területi vízvisszatartást szolgáló kisléptékű vízi létesítményeket.

A vízmegtartás ösztönzésének új eszköze a belvizes foltoknak, vizes területeknek, kialakulóban lévő vizes élőhelyeknek területalapú támogatások keretében történő támogathatóvá tétele anélkül, hogy a gazdálkodók művelésbe vonnák ezeket a földeket. Ezzel a lehetőséggel 2023-tól szántóterületen, 2024-től pedig a szántóterület mellet a gyepterületen levő vagy ott időszakosan jelen levő kis vizes élőhelyek területe is támogathatóvá vált.

A környező termőföldek vízháztartását javító, állandó vagy időszakos vízborítással rendelkező területek támogatásba vonásának lehetőségével az eddigi két igénylési év adatai alapján szántón 2023-ban mindösszesen 4 gazdálkodó 5,01 hektár területet, 2024-ben pedig 12 gazdálkodó 19,74 hektár területet hasznosított. 2024-ben már gyepen is lehetőség nyílt a bejelentésre, ezzel 8 gazdálkodó élt, akik összesen 63,61 hektár területet jelentettek be – írja az Agrárminisztérium.

• Agro-ökológiai Program – Az Agro-ökológiai Programban (továbbiakban: AÖP) való részvétellel a gazdálkodók számos, területeik vízmegtartását segítő gazdálkodási gyakorlatok alkalmazásához kapnak hektáralapú kompenzációs ösztönzést. A gazdálkodói részvétel és a bevont területek nagysága alapján – 2024-ben összesen 3.579.144 hektár szántóterületre és 96.905 hektár állandó kultúrára (ültetvény) érkezett támogatási igény – az AÖP vált a legfontosabb segítő új eszközzé ezen a területen az agrártámogatási rendszerben. Az AÖP választható előírásai közül a téli talajtakarás, a forgatás nélküli talajművelés, a talajkondicionálók, mikrobiológiai készítmények alkalmazása, az ültetvények sorközének takarása egyszerre segítik elő a talajok vízmegtartó képességének növelését, valamint az erózió elleni védelmet, így a talajerózióból és/vagy felszíni lefolyásból származó hordalék- és szennyezőanyag terhelés csökkentését. Az öntözésre berendezett ültetvényekben a mikroöntözés ösztönzése segíti a fenntartható vízhasználatot (beavatkozás kódja: DP17_G01_ECOS_16).
• Agrár-környezetgazdálkodási kifizetések – Az AKG általános előírásai kiterjednek pl. a talajvédő gazdálkodásra (forgatás nélküli talajművelés, erózióvédelmi intézkedések, talajvédő vetésszerkezet stb.), ezen felül terület specifikus előíráscsomagok is összeállításra kerültek az erózió-, a belvíz-, illetve az aszályérzékeny területekre. Míg az erózió elleni előíráscsomagnak a talajerózióból és/vagy felszíni lefolyásból származó hordalék- és szennyezőanyag terhelés csökkentése az elsődleges célja, addig a belvíz-érzékeny területeken a vízvisszatartás, az aszály-érzékeny területeken pedig a vízmegtartó talajművelés az támogatott jó gyakorlat (beavatkozás kódja: RD19_G01_AEC_70). A mezőgazdasági termelés uniós szabályrendszerének talajerózióra vonatkozó előírásai (HMKÁ 5) szerinti erózióvédelmi sávok szintén hozzájárulnak a vízmegtartáshoz azzal, hogy a lejtős területeken elősegítik a lefolyó csapadékvíz beszivárgását ahelyett, hogy az lezúdulna a lejtőn. 2023-ban mindösszesen 7 gazdálkodó 10,72 hektár területű, 2024-ben 13 gazdálkodó 22,08 hektár területű erózióvédelmi sávként hasznosított terület után igényelt támogatást.
• Ökológiai gazdálkodás támogatása (ÖKO) –Az ökológiai gazdálkodás támogatása a gazdálkodási mód során alkalmazott, az ökológiai termelésre vonatkozó uniós jogszabályokban megfogalmazott elvek és szabályok következtében közvetlenül hozzájárul a mezőgazdasági eredetű tápanyag-, illetve peszticid szennyezés csökkentéséhez. Mind a vonatkozó ágazati (DP), mind a vidékfejlesztési (RDP) beavatkozás hatékonyan szolgálja ezt a kiemelt célt (beavatkozások kódja: RD20_G02_ORT_70; SC13_G01_FVO_47).
• Az agro-ökológiai nem termelő beruházások és az azok fenntartását szolgáló agro-ökológiai földhasználat-váltást ösztönző kifizetés célja egyrészről a felesleges vizek minél hosszabb ideig történő megőrzésének ösztönzése adott területen a földhasználat megváltoztatásával, vizes élőhelyek létrehozásával és területi vízvisszatartást szolgáló kisléptékű vízi létesítmények kialakításával, másrészről a vizeinket érintő tápanyagterhelések és szennyezések csökkentése bizonyos erózióvédelmi létesítmények kialakításával, illetve a vízfolyásokat szegélyező mezőgazdaságilag nem művelt pufferzónák kialakításával (beavatkozások kódja: RD21_G04_LCI_73, RD22_ G05_LCP_70).
• A vízfelhasználás hatékonyságát javító beruházásokat és a közösségeket támogató beavatkozás keretében egyrészről támogatni kívánjuk a vízfelhasználás hatékonyságát javító öntözésfejlesztési beruházásokat, másrészről a vízvisszatartás létesítményeinek kialakítását a fenntartható vízkészlet-gazdálkodás biztosításával. Bizonyos meliorációs tevékenységek támogatásával pedig a talaj vízhasznosítási képességeinek javítását kívánjuk elérni (beavatkozások kódja: RD12_W01_WTO_74, RD15_W04_ COP_77).
• A mezőgazdasági üzemek fenntartható és digitális fejlesztése, valamint a zöldség-gyümölcs ágazati beavatkozások közül az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló intézkedések mind lehetőséget adnak olyan beruházások támogatására, amelyek hatékonyan járulnak hozzá a mezőgazdasági termelők víztakarékossági intézkedéseinek bevezetéséhez az üzemek és állattartó telepek területén. Továbbá elősegíthetik olyan talajkímélő technológiák bevezetését, amelyek a talaj vízmegtartó képességének növelésével elősegítik a víztakarékos gazdálkodást (beavatkozások kódja: SC18_G02_ FVL_47, RD01_E01_FRM_73, RD02_D01_FRM_73)

A támogatások érdekeltté teszik a gazdálkodókat abban, hogy akár bizonyos területeik földhasználatának megváltoztatásával javítsák többi termőföldjük vízháztartását – fotó: pixabay.com

A területen történő vízmegtartáshoz kapcsolódó lehetőségek és kötelezettségek tovább bővülnek 2025-től, szakmai előkészítés alatt az új agrár-környezetgazdálkodási program, a vízvédelmi célú, nem termelő beruházások és azok fenntartásának pályázati felhívása, valamint jövőre életben lépnek a mezőgazdasági termelés uniós szabályozásának feltételességi előírásai között szereplő, a vizenyős területek és tőzeglápok védelmére vonatkozó szabályok (HMKÁ2) – olvasható a kiadványban.