Ez történt májusban
A havi középhőmérséklet az ország nagy részén 1 – 3 fokkal alacsonyabb az utolsó 30 év átlagánál. A hónap ugyan nyárias időjárással kezdődött, de utána az egymást követő hidegfrontok hatására általában az átlag alatt maradt a hőmérséklet, csak rövid időszakokra emelkedett az fölé. A legmelegebb idő 11-én volt, akkor 31,9 °C fokot mértek Adonyban, de a „fagyosszentek” idejére a 12-én átvonult hidegfront 10 °C fokot meghaladó lehűlést hozott, május további részében már az átlagosnál hidegebb idő volt a jellemző, ahogy az alábbi ábra is mutatja.
Ugyanakkor nagy területen, komolyabb károkat okozó fagyok nem voltak a hónap folyamán, a „fagyosszentek” idején, 13-a körül a sok felhő miatt kifejezetten enyhék voltak a hajnalok. A leghidegebb éjszakán, 4-én a mélyebben fekvő fagyzugos helyeken néhol előfordult ugyan gyenge fagy, főként a Duna–Tisza közén, a Nyírségben és az Északi középhegység völgyeiben, akkor a Nógrád megyei Zabarban -3,5 °C fokot mértek. Ugyanakkor legtöbb helyen fagypont felett maradt a hőmérséklet, ahogy az alábbi térképen is láthatjuk.
Bár az ország túlnyomó részén fagykárok nem keletkeztek májusban, a hűvös idő nem kedvezett a frissen kikelt kapás növények, az őszi vetések, a tavaszi kalászosok, a gyümölcsösök, szőlő fejlődésének, legtöbb növény esetében nem csökkent, esetenként inkább nőtt a több hetes elmaradás az átlagos viszonyokhoz képest.
A növényfejlődést nemcsak az átlag alatti hőmérséklet, hanem sokfelé az eső hiánya is hátráltatta a hónap elején. Az egymást követő frontok azonban fokozatosan mérsékelték a vízhiányt. Az első dekádban még csak a nyugati és déli területekre jutott bőségesebben a májusi esőből, a hónap közepén azonban országszerte kiadós mennyiség esett. A május 8-a és 18-a közötti időszakban az ország túlnyomó részén 20 mm-nél többet regisztráltak, az Alpok alján és Zemplénben nagy területen a 60 mm-t is meghaladta a csapadékösszeg, ahogy a mellékelt térkép is mutatja.
Az alábbi grafikonon is láthatjuk, hogy már a hónap közepén a sokévi átlag fölé emelkedett a csapadékösszeg, de a harmadik héten is többször volt kiadós eső az ország jelentős részén. Az utolsó hét sem volt eseménytelen, de akkor nagy területen már nem regisztráltak jelentős mennyiséget. A hónap végén a csapadék összeg területi átlaga megközelítette a 80 mm-t.
Mivel a csapadék döntő része lassú, áztató esők formájában érkezett, ez valóban aranyat ért, mert túlnyomó része a talajba szivárgott, növelve annak vízkészleteit. A hónap utolsó napjaira a felső fél méteres talajréteg nedvességtartalma az ország több mint háromnegyed részén meghaladta a 60, a nyugati és északi megyékben sokfelé a 80 %-ot. A mellékelt térkép tanúsága szerint 50 % alatti értékkel jellemezhető területek csak a Tiszántúlon és a déli határ közelében maradtak. A talaj mélyebb rétegeiben szinte országszerte telítettséghez közeli a nedvességtartalom. 
De nemcsak lassú esők voltak májusban. Ez az év sem telt el a késő tavasszal már szinte törvényszerűen több helyen előforduló hevesebb zivatarok nélkül. A hónap második felében több front átvonulását kísérte helyenként felhőszakadás, jégeső, viharos szél. Legtöbb helyen 23-án voltak heves zivatarok, akkor az Alföld középső részein egy szupercellákat is „kitermelő” zóna vonult végig.
Ebben tornádó, dió nagyságú jég is előfordult, kisebb körzetekben komoly pusztítást okozva. A kiadós csapadék hatására az Alföld egyes részein belvíz foltok alakultak ki, néhány kisebb folyónkon (Hernád, Fekete-, Kettős- és Hármas-Körös) jelentős árhullám vonult le.
A csapadékos, hűvös május napfényben is visszafogottabb volt a megszokottnál és ez – a Tiszántúl kivételével – az egész tavaszról elmondható. Ettől függetlenül egyre zöldebb a táj. Az őszi kalászosok közül az árpa és a búza kalászai már megjelentek, néhány területen már a virágzásuk is megkezdődött. A repce a becő- és magképződés fenológiai fázisában jár, ám az áprilisi hideg hatásai még érezhetők. A napraforgó többnyire 6-8, a kukorica pedig 5-7 leveles és fejlődésüket a hűvös idő lassítja. A táblákon megjelenő gyomok viszont jól érzik magukat, a sok csapadék ideális számukra. Az akác virágzása a korábbi évekhez képest bő két héttel később kezdődött.
