Az olajos növények (napraforgó, repce, szója) hazai vetésterülete 1 millió hektár, amelyből az elmúlt években a napraforgó ~700 ezer ha-ra emelkedett. A vetésforgót tekintve ez a nagyságrend elsősorban növényegészségügyi kockázatokat hordoz magában, ugyanis mindhárom kultúrnövény közös polifág kórokozója a fehérpenészes rothadásért felelős Sclerotinia sclerotiorum.
Az elmúlt évek termesztési és agrotechnikai tényezőinek (bikultúrás és sűrített vetésváltású termesztések; forgatás nélküli talajművelés elterjedése) hatására a talajok felső rétege a kórokozó szaporítóképletével (szklerócium) (1. kép) jelentősen fertőzött, így kedvező ökológiai körülmények között a fertőzés elindulása biztosan garantált.
.jpg)
Napraforgótányérból a talajra hullott szkleróciumrács a következő évek biztos fertőzési forrása – fotó: Dr. Varga Zsolt
A napraforgó eredményes termesztését a betegségek (levél és szár) elleni megelőző és hatékony védekezés döntően befolyásolja. Tény, hogy a klimatikus viszonyok változásával a napraforgót károsító kórokozó gombák dominanciaviszonyai is megváltoztak, ami azt jelenti, hogy a korábbi években jelentéktelen vagy egyáltalán meg nem jelent betegségek fokozatos és 'alattomos' előrehúzódása és ezáltal károsítása tapasztalható. Jelenleg azonban ezen betegségek direkt és indirekt károsításának mértékét nehéz meghatározni, azonban pontos nyomon követésük és esetleges járványszerű fellépésüknek a megakadályozása kihívást jelent a szakembereknek. Jelen összefoglalóban szeretnék rövid ismertetést adni a napraforgó-termesztőknek azon betegségekről, amelyek megjelenésére vagy erősödésére a közeljövőben számítani lehet.
A hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) a forró, aszályos időszakok növekedésével és a vetésforgó szűkülő átalakulásával a napraforgó meghatározó betegsége lett. Ez szoros összefüggést mutat a talajművelési móddal és a no-till, minimum-till művelési rendszerek erősödő elterjedésével. A kórokozó rendkívül polifág (~500 gazdanövény), és az elmúlt években szójában, kukoricában és cirokban is egyre növekvő károsítása tapasztalható. A betegség a talajban áttelelő mikroszkleróciumokkal fertőz, és kezdetben látens marad, a tünetek az érés előtt válnak láthatóvá, ilyenkor a növények gyorsan száradnak, a napraforgótányérok picik maradnak, és csökken az ezerkaszattömeg. Súlyos fertőzés esetén a terméscsökkenés meghaladhatja a 30-40%-ot.
.jpg)
A hamuszürke szárkorhadás tünete tömegesen képződött mikroszkleróciumokkal napraforgószár belsejében – fotó: Dr. Varga Zsolt
A napraforgórozsda (Puccinia helianthi) (3. kép) fokozottabb megjelenése szintén az elmúlt években vált szembetűnővé, amely az időjárás kedvező körülményeivel van összefüggésben. A kórokozó teljes fejlődésmenete a napraforgón történik (autoecikus), áttelelése a növényi maradványokkal biztosított. A betegség a vegetáció második felében léphet fel erőteljesebb mértékben, és az asszimilációs felület korai elvésztésén keresztül terméscsökkentést is okozhat.
.jpg)
kSúlyos napraforgórozsda-fertőzés az alsó leveleken – fotó: Dr. Varga Zsolt
Hasonlóan mutat felívelő tendenciát a szeptóriás levélfoltosság (Septoria helianthi) (4. kép), azonban a betegség érdekessége, hogy inkább a csapadékos és mérsékelten hűvös körülményeket kedveli, így a csapadékosabb május-júniusi időszakban a termesztett hibrid fogékonyságának függvényében az alsó levélemeletekről kiindulva jelentős levélkárosodást és idő előtti levélszáradást tud előidézni.
.jpg)
Erőteljes szeptóriás levélfoltosság megjelenése a napraforgó alsó levelein – fotó: Dr. Varga Zsolt
Ezek a tavasz végi – sokszor hektikus és kiadós – csapadékhullámok kedvező körülményeket teremtenek a fehérsömör (Albugo tragopogonis) fertőzésének is. A levelek felszínén hólyagos foltok alalkulnak ki, és a levélfonákon megjelenik a kórokozó gomba sporulációja (nagyon hasonlít a peronoszpóra-penészgyepre), ahol tömegével képezi a sporangiumait (5. kép). A fertőzés kialakulását a hibridek fogékonysága meghatározza. Az utóbbi években számos helyről jelezték a betegség megjelenését.
A fehérsömör tünete napraforgólevél fonákán – fotó: Dr. Varga Zsolt
Az érési periódusban szükséges kiemelnünk a rizópuszos tányérrothadás (Rhizopus spp.) károsítását, amely során a kártevők (főként poloskák) nyitotta fertőzési kapuk jelentősen elősegítik a kórokozó fertőzését. A betegség megjelenésének intenzitása természetesen évjáratfüggő, amelyben ismételten a meleg, száraz periódusok kiemelten fokozzák a betegség terjedését.
Az említett napraforgó-betegségekkel biztosan találkozni fogunk a következő években is; hogy melyik betegség milyen dominanciaszinttel jelentkezik, azt egyértelműen a termesztési környezet és a mikro- és makroklimatikus viszonyok határozzák meg. A napraforgóban ismert, alapvetően két kezeléses állományvédelemre épülő technológiával az említett betegségek ellen az alkalmazott hatóanyagtól függően érhetünk el eredményeket. A hamuszürke szárkorhadás ellen azonban az állománykezelés nem megoldás. Ebben az esetben az agrotechnikai tényezőkön (talajművelés, vetésforgó) túl a biológiai talajpreparátumok alkalmazásával enyhíthetjük a fertőzési nyomást.
Ez a cikk a Merre fordul a napraforgó? Agroinform TechMagban jelent meg. A TechMag az Agroinform új, interaktív magazinja, amit itt tudsz végiglapozni:
Indexkép: Shutterstock
