1. Miért kell metszeni a gyümölcsfát?
A metszés lényege, hogy meghosszabbítsuk a fák termőkorát és fenntartsuk a termőegyensúlyt. Ezek miatt szükséges metszéssel kialakítani az ehhez megfelelő koronaformát. A koronaforma fajtánként és termesztéstechnológiánként eltérő, de a célja ugyanaz, mégpedig a kiegyensúlyozott termésmennyiség és a jó gyümölcsminőség biztosítása, mert minél kevesebb gyümölcs fejlődik a fán, a mérete annál nagyobb, az íze annál zamatosabb lesz.
A metszés során törekedjünk a szellős lombkorona kialakítására, hogy a vegetációs időszakban javuljon a fényállátás és megkönnyítsük a betakarítást.
A metszés során törekedjünk a szellős lombkorona kialakítására – A szerző felvétele
2. Hogyan alkalmazzuk a metszés és hajtásnövekedés elvét?
A metszés után megmaradt rügyekből annál intenzívebb a hajtásfejlődés, minél erősebben vágtuk vissza az adott hajtást. Az erős visszametszés következtében sok vízhajtás képződhet, amelyek kicsit sem hasznosak, termést nem hoznak, azonban sok értékes tápanyagot vonnak el a fától. Ezért is kerüljük el az erős visszametszést, alkalmazzunk gyenge (azaz a hajtás egyharmadát távolítjuk el) vagy középerős metszést (azaz a hajtás felét vágjuk vissza).
Ha a korábbi években a termőrész-berakódás megfelelően alakult, és kielégítő mennyiségű és minőségű volt a termés, csak mérsékelten metsszük vissza gyümölcsfáinkat.
Vízhajtásokkal teli almafa – a vízhajtások oka lehet az erős visszametszés és az erős növekedési erély – A szerző felvétele
3. Miért fontos ismernünk a csúcsdominancia elvét?
A csúcsdominancia elve azt jelenti, hogy egy hajtás pozíciója minél inkább a függőlegeshez közelít, annál erősebben a csúcshoz közeli rügyek hajtanak ki. Tehát minél közelebb esik a hajtás állása a vízszinteshez, annál inkább a tőhöz közeli rügyek hajtanak, amire azért kell ügyelnünk, mert a metszéssel, illetve az ágak lekötözésével ezt befolyásolhatjuk.
Ha eltávolítjuk a hajtás felső rügyeit, az alsóbb helyzetű rügyek jobban fejlődnek. Így az alvó rügyek is kifejlődhetnek. Ez segíthet a gyümölcsfák méretének, alakjának és termékenységének meghatározásában.
4. Mit jelent a termőre metszés?
A termőre metszés során a termőrügyek és a hajtórügyek arányát tudatosan szabályozhatjuk, azaz egyensúlyban tarthatjuk ezáltal a gyümölcshozamot és a hajtásfejlődést.
A termőrészek ideális mennyiségű és fejlettségű kialakulása alapfeltétele a fiatal fák termőre fordulásának és a termő korú fák évente egyenletes terméshozamának. Épp ezért nem tehetjük meg, hogy gyümölcsfáinkat túlterheljük, mert a túl nagyszámú gyümölcsnevelésben kimerült fák a következő évben kevés termőrügyet fognak fejleszteni, ami sajnos a fák felkopaszodásához vezet. Jó hír azonban, hogy a gyümölcsfák közül csak az őszibarack esetében van minden évben szükség a termőre metszésre.
5. Hogyan segíthet a metszés a növényvédelemben?
Az idős gyümölcsfák ritkító metszése hozzájárul a napsütötte, átlátható, szellős lombkorona kialakításához, így a gombabetegségek számára kevésbé kedvező körülményeket hozhatunk létre, illetve a permetezés is hatékonyabb lesz, mert a permetlé jobban bejut a lombkorona és a levelek közé.
Távolítsuk el a gyümölcsmúmiákat a fákról, majd vigyük el a területről, és semmisítsük meg, mert a tenyészidőszakban ezek fertőzési forrásként szolgálnak – A szerző felvétele
Ha nem tettük meg késő ősszel, ideje a fáinkat elcsúfító gyümölcsmúmiákat is eltávolítani a metszés során. Emellett a termés alatt letört gallyak és a jégverte miatt rosszul beérett hajtásoktól is szabaduljunk meg.
Érdemes megvizsgálnunk a fáinkat közelebbről is, hátha felismerjük a károsítók áttelelő képleteit. Az almafélék vesszőinek felszínén a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) jellegzetes tüneteket okoz (fehér micéliumbevonat). De főként a vesszők végein elhelyezkedő 4-6 rügyben telel át a gomba, micéliumokkal. Tavasszal az ezekből fejlődő az úgynevezett „gyertyás vesszők” eltávolítása elengedhetetlen. De a tavaszi fertőzést megelőzhetjük az ágvégek visszavágásával, azaz a fertőzött rügyek eltávolításával.
