A klímaváltozás okozta kihívások évről évre fokozódnak, és jelenleg hazai viszonyok között minden olyan beavatkozást, szemléletmódváltást, technológiai újítást alkalmazni szükséges, amellyel mérsékelni tudjuk az időjárási szélsőségek okozta károsodásokat. Az utóbbi években a klimatikus és gazdasági tényezők drasztikus változásának egyértelmű hatása volt a hazai kukorica-termőterület csökkenése.
A terméscsökkenésből és a felvásárlási árak visszaeséséből elszenvedett profitveszteség és a kultúrához köthető növényvédelmi és technológiai kihívások változtatásra kényszerítették a termelőket. A kukorica újszerű növényvédelmi problémáin (károsítók dominanciaviszonyainak megváltozása, rezisztenciális folyamatok kialakulása, toxinproblémák fokozódása) túl a hatékony gyomirtás megvalósítása jelenti a legnagyobb kihívást a szakembereknek.
A gyomirtás eredményességét számos biotikus és abiotikus tényező együttes hatása befolyásolja, amelyeket a technológiai alkalmazás során a megfelelő hatékonyság érdekében kötelező figyelembe venni. Összefoglalónk célja, hogy felhívjuk a kukoricatermesztők figyelmét azokra a klimatikus hatásokkal direkt és indirekt kapcsolatban álló tényezőkre, amelyek nagymértékben befolyásolják a kukorica-gyomirtás hatékonyságát.
Szélsőséges csapadékeloszlás
Az utóbbi időszakok kiszámíthatatlan csapadékeloszlása (idő-, tér- és mennyiségbeli) jelentősen meghatározza a gyomirtások sikerét. 2024 tavasza korai melegedéssel és száraz körülményekkel indult, majd májusban főként az ország nyugati részén nagy intenzitású csapadékhullámok érkeztek és helyenként a havi összeg meghaladta a 150 mm-t.
Ez több ponton érintette a kukorica-gyomirtásokat: a korai vetések (április) preemergens kezelései nem voltak megfelelően eredményesek, és a több hullámban csírázott (főként egyszikű) gyomok ellen nem tudtak megfelelő hatékonyságot biztosítani. A második körben csírázásnak indult gyomok ellen – sok helyen „tűzoltásszerű" – alkalmazott posztemergens kezelések esetében gondot okozott, hogy a szűkre szabott hatóanyag-lehetőségek miatt a talajon keresztüli tartamhatások is elmaradtak.
További problémát okoz, hogy a nagy intenzitással érkező csapadék jelentős mértékben károsítja a levélzet viaszrétegét, így a korán elvégzett posztemergens kezelések fitotoxikus tüneteket okozhatnak. Az ilyen jellegű tüneti kialakulásban a hőmérsékleti ingadozások (lehűlések) is jelentős szerepet játszanak.
Az agrotechnika és vetés gyomirtást befolyásoló klimatikus összefüggései
A talajkímélő és a vízmegőrzést elősegítő agrotechnikai megoldásokkal terjedtek el a forgatás nélküli (min-till; no-till) talajművelési rendszerek.
A technológia növényvédelmi szemszögből nem előnyös, és a gyomosodási folyamatokra és a gyomirtás eredményességére is számos hatása van. A sekély műveléssel a gyommagok a talaj felső rétegében maradnak, így kedvező túlélési lehető-séget biztosítva emelkedik a talaj gyommagkészlete.
A sekély forgatással gyarapodik az évelő gyomnövények szaporítóképleteinek száma, így az évelő egy- és kétszikűek felszaporodása további gondot okoz a kukorica gyomirtásában (1. kép). Ehhez párosul az utóbbi időszakban tapasztalt vetésidő korábbi időpontra történő előre húzódása.
Az alacsonyabb talajhőmérséklet és a léghőmérséklet ingadozása kiszélesíti a kelés és gyomcsírázás (T4-esek) közötti intervallumot, amely meghatározza az alkalmazott gyomirtási technológia módját és annak hatékonyságát.
.jpg)
1. kép: Súlyos mezeiacat-fertőzés kukoricában – fotó: Dr. Varga Zsolt
Gyomfajok dominanciaviszonyainak változása és a rezisztencia kérdése
Az elmúlt években a kukorica gyomirtásában az egyszikű gyomfajok kiemelkedő és fokozódó megjelenésén túl a rezisztenciális kérdések erősödése is kihívást jelent a termesztőknek.
A mikroklimatikus környezethez alkalmazkodva a kakaslábfű (Echinochloacrus-galli) mellett a muhar (Setaria spp.) és kölesfajok (Panicum spp.) egyre nagyobb területen történő terjedése okoz
a gyomirtásban kihívást. A termesztett köles (Panicum miliaceum) (2. kép) mellett megjelentek a kései köles (P. dichotomiflorum) (3. kép), parti köles (P. riparium), cérnaköles (P. capillare) gyomfajok, amelyek teljesen eltérő módon és érzékenységgel reagálnak az eddig bevált módon alkalmazott herbicid hatóanyagokra.
|
.jpg)
.jpg)
Fotók: Dr. Varga Zsolt
Az évelő egyszikűek esetében a fenyércirok (Sorghum halepense) szulfonil-karbamidokkal szemben kialakult rezisztens biotípusán túl az invazív gyomfajok, mint a mandulapalka (Cyperus esculentus) terjedése is nehezíti a megfelelő hatékonyságú gyomirtási technológia kiválasztását.
További problémát jelent a helyes szerrotáció alkalmazásának hiánya, amelynek következménye lett az azonos hatóanyagcsoportba tartozó hatóanyagok váltogatása során kialakult keresztrezisztencia.
Dr. Varga Zsolt
Plant-Treat Kft.
_fill_540x300_0.jpg)
