A XIX‒XX. század történelmi, gazdasági és társadalmi folyamatai kedveztek fennmaradásuk számára. Valószínűleg ez a sokszínűség egykor még gazdagabb volt. Ugyanakkor ezek a fajták kulturális értéket is képviselnek a genetikai anyagon túlmenően. Gazdálkodó nemzedékek keze alatt nemesedtek az adott természeti és gazdasági környezetben, a népi szelekció révén. Így a Székelyföld kulturális ujjlenyomataként is tekinthetünk rájuk.

A 'Fűzalma' régi tájfajtája Székelyföldnek. A Háromszéket alkotó egykori Kézdi-, Orbai- és Sepsiszéket tartották származási területének. Első szakirodalmi leírója, Bereczki Máté, Háromszékről kapta meg oltóvesszejét, és 'Orbai alma' név alatt ismertette. Emellett számos társneve ismert, mint 'Magotlan alma', 'Lápos alma', 'Olájalma' vagy 'Orbai-féle Fűzalma'. Ezek a fajtanevek mind beszélő nevek, ellentétben a ma divatos fajtáknak adott fantázia nevekkel. Különböző megnevezések mögött a fajta különleges ismertető jegyei vagy éppen történeti emlékek rejtőznek.

Orbai alma. A kép forrása elérhető ide kattintva.

Ezen elnevezések egyike, a Székelyföldön elterjedt 'Fűz alma' név a fajta hagyományos, vegetatív szaporításmódjára utal. Miszerint a fajta könnyen szaporítható dugványról is. Szakmai vitát követően ezt a kérdést Bereczki Máté is megvizsgálta és kertjében végzett kísérlettel is igazoltnak látta ezt a fajtatulajdonságot. A másik székelyföldi neve, a 'Magotlan alma' elnevezés a parthenokarp, azaz gyakran kifejlett mag nélküli termésére utal. Szikszai Fabriczius 1590-es szójegyzékében már említett 'Mag nélkül való' almát.

Erdély déli és keleti részein termett alma egészen Szegedig eljutott egykor a nagytáji munkamegosztás révén. Az Alföld gyümölcsben szegényebb vagy éppen a gabonatermelésre koncentráló tájai részére az almát egykor vízi úton, a Maros folyón tutajon továbbították a Tisza torkolatáig, a közutak gyenge minősége miatt. Dél-Erdélyben a XIX. század második felében 14 tutajos fuvarozásra szakosodott település volt található. Innen származik a 'Fűzalma' két társneve. Az 'Olájalma' a tutajosok nemzetiségére, a románra vezethető vissza. A 'Lápos alma' társnév a szállítóeszköz megnevezésére vezethető vissza, ugyanis a több, egybekapcsolva közlekedő tutaj neve láp volt. Tehát a fajta származási és termesztési körzetében a megnevezések a fajta egy-egy egyedi jellegzetességén alapultak. Míg a távolabbi felvásárlási, fogyasztási körzetekben a fajtanevek a szállítás módjára utaltak.

A 'Fűzalmá'-nak többféle felhasználási módja is ismert volt. Háromszéken egykor ételek savanyítására, vagyis ízesítésére használták. Amíg a só nehezen elérhető, drága árucikknek számított, addig a savanyú gyümölcs és a gyümölcsecet fontos volt a konyha számára. A kertekben idős fái bőségesen neveltek gyökérsarjakat, melyeket elegendő volt átültetni szaporításához. Bereczki Máté kísérletei szerint nedves termőhelyen dugványról is könnyen szaporítható. Ez alapján ő vegetatív szaporítású alanynak ajánlotta almafák oltásához.

Maga a fa közepes növekedési erélyű, elterülő koronájú. Vesszője a napos oldalon sötétbarna színű, az ízköze vastag és hosszú. A vessző szőrözöttsége közepes, a paraszemölcsök száma közepes. Levele a hajtáshoz viszonyítva felálló, rövid és közepes szélességű. A levéllemez hosszúságának és szélességének aránya kicsi, míg zöld színének intenzitása közepes. A levél széle fűrészes, fonákja erősen szőrözött. A levélnyél közepes hosszúságú, az antociános színeződésének kiterjedése az alaptól kicsi. Gyümölcse középkicsi méretű, tojásdad alakú, nem bordázott. A csészemélyedés szélén sem bordázott. A csésze kicsi méretű, a csészelevelek hosszúak. A héj közepesen zsíros és nem hamvas. A gyümölcshéj alapszíne sárgászöld. A fedőszín viszonylagos kicsi kiterjedésű, csíkozott, piros, világos intenzitású. Parásodás a kocsány körül, a gyümölcs oldalán és a csészemélyedés körül nincs vagy kicnem jellemző a gyümölcsön. A héjon kevés, kicsi méretű paraszemölcs látható. A kocsánymélyedés sekély és közepes. A kocsány közepes vastagságú és hosszúságú. A csészemélyedés sekély és keskenyen. A gyümölcshús sárgás színű és puha. Magrekesze nyitott. Korai érésű.

A tájfajták, így a 'Fűzalma' fennmaradása a megváltozott gazdálkodási módok keretei között nem magától értetődő. Így például míg az 1990-es évek végén még a háromszéki Esztelneken a település központjában is állt fája, ma már nehezen fellelhető szűkebb szülőföldjén is a fajta. Érdemes lenne megőrizni ezt a tájfajtát, nemcsak a papírra vette sorokon, hanem a kertekben is.