Ezek fajtáiról, technológiai megoldásaikról, előnyeikről kérdeztük a téma szakértőjét, a nagykanizsai Vért Lajost.
– Többféle megoldás létezik, de nyilván, mindegyik az elképzelésekhez igazodik – bocsátotta előre Vért Lajos. – Először tehát alaposan át kell gondolni, mit szeretnénk, utána lehet nekiállni a tervezésnek. Ha csak egy kis veteményest akarunk öntözni, akkor nyilván, kisebb rendszerre lesz szükség, ha az egész kertet, beleillesztve mondjuk, a kerítés melletti tujasort is, akkor többkörös rendszer kialakítására is lehetőség nyílik. De kanyarodjunk vissza a kiindulási ponthoz, a legkisebb rendszerhez, amikor csak egy kis veteményest akarunk csepegtető technológiával öntözni. A legegyszerűbb megoldás, ha van egy esővízgyűjtő ejtőtartályunk egy csappal és arra csatlakoztatjuk a csepegtetőt.
Vért Lajos egy kedvezőbb árfekvésű vezérlő-berendezést mutat – fotó: Horváth Attila
Ennél arra kell ügyelni, hogy kellő magasságban helyezzük el, a 0,8-1 bar nyomás meglegyen a csepegtető csőben, másként nem fog működni a dolog. A másik alternatíva egy kút szivattyúval, a harmadik pedig a hálózati víz, de ez nemigen "játszik" a magas költségek miatt. További technológiai megoldás, amikor felszerelünk egy vezérlőautomatát is, ami lehet egy- és többkörös. Ennek a legegyszerűbb változata a kerti csapra csatlakoztatható időkapcsolós technika, de léteznek már nagyon komoly berendezések is, amelyek akár több kört is tudnak vezérelni időbeni eltolással. Arra gondolok, ha van egy nagy veteményesünk, amit a szivattyú egyszerre nem bír el, akkor kiépítünk mondjuk 4 kört, és szépen beprogramozzuk, hogy melyik kört hány órakor, mennyi ideig öntözze. Erre rá tudunk még építeni egy esőérzékelőt is, ami csapadék esetén leállítja az öntözést. A legújabb verzió pedig az úgynevezett időjárásközpont, ami a szélerősséget, a páratartalmat, a hullott csapadék mennyiségét is érzékeli és ahhoz igazítja a kijuttatott víz mennyiségét.
A csepegtetőszalagok esetében nagy valószínűséggel szükségünk lesz nyomáscsökkentőre is – fotó: Horváth Attila
Vért Lajos arról is beszélt: a csepegtetéshez kétféle csővezeték használható, az egyik a kemény, PE vezeték, a másik pedig a sokkal lágyabb, gyűrhető, hajlítható, ennek okán meglehetősen sérülékeny csepegtető szalag. A szakember az előbbit ajánlja, mely igaz, hogy drágább, viszont 4-5 évig ugyanazon a helyen maradhat, míg a szalagot normál esetben évente cserélni kell.
– PE-csőben bizonyos távolságokra – alapból 33 és 50 centiméterre – csepegtető testeket találunk, melyekhez belül úgynevezett labirintrendszer kapcsolódik – folytatta a szakember. – Ezek a csövek lehetnek nyomáskompenzáltak és nem nyomáskompenzáltak, előbbi azt jelenti, hogy teljesen mindegy, milyen hosszú a rendszer, hány csepegtetőtest van rajta, mindegyiken ugyanakkora mennyiségű víz jut ki a növényhez. Ez a drágább változat, de én ezt ajánlom, mert a másiknál kiszámíthatatlan, hogy mennyi víz jut egyik, vagy másik növényhez.
A PE-cső a csepegtetőtestekkel. A cső belsejében úgynevezett labirintok találhatók – fotó: Horváth Attila
A rendszerek fontos eleme még – főleg a csepegtetőszalagnál – a nyomáscsökkentő, ami 1 bar-ban maximalizálja a nyomást, ugyanis ha az ennél nagyobb, akkor a szalag nagyon hamar szétrobban és már cserélhetjük is ki. Ezeket a szalagokat akkor éri meg beszerezni, ha nagy, akár többszáz méteres kiszerelésben vásároljuk meg. A szalaggal akár 4-500 méter is öntözhető, de az üzembiztonsághoz több helyen kell megtáplálni.
Vért Lajos kérdésünkre jelezte: az ár a rendszer méretétől és az alkalmazott technológiától függ, ezért még nagyságrendileg sincs értelme költségekről beszélni. Minden rendszer más és más.
