Az Engelhardt név jól cseng a hazai diótermelő ágazatban, ami nem csoda, hiszen Engelhardt Lajosnak volt módja kivívni a szakma megbecsülését, ugyanis családjával immár 23. éve foglalkozik diótermeléssel. Informatikusként kezdte, de mivel már édesapja is diósgazda volt, lehetett számítani arra, hogy ami eltérült, az visszabillen. Lajos 1999-ben döntött úgy, hogy odahagyja az informatikusi munkát és ősei nyomdokán járva elkezd gazdálkodni.
Engelhardt Ádám és édesapja, Engelhardt Lajos – fotó: Kaszás Gergely
Ma már 50 hektáros az ültetvényük Lovasberényben, s a vállalkozásba beszállt fia, Ádám is, aki ugyancsak informatikusnak indult. Pedig nem könnyű dolog ma a dióval való foglalatosság: számos betegség és kártevő keseríti meg a gazda életét, lehet jégeső, aszály és özönvízszerű eső – mind-mind veszélyt jelentenek a termésbiztonságra. S ha mindezt sikerül elkerülni, érvényesülni kell a piacon, ami idén különösen nehéz.
– A dióbélpiacról azt tudom mondani, hogy botrány, tavaly december körül összeomlott és azóta is keresi magát – hallottuk Engelhardt Ádámtól. – Ez azt jelenti, hogy az elmúlt két év brutálisan elszálló inflációjával, az inputanyagok hihetetlen mértékű drágulásával együtt a diót csupán a tavalyelőtti áron tudtuk értékesíteni, vagy még úgy sem. Mindezt megfejelte, hogy a tavalyi aszály miatt sok helyen minőségi hibás lett a termés. A felvevő piacaink esetében, ahova mi értékesítünk, teljesen visszaesett a kereslet 2021-ben, mert burokfúrólégy-kár nem volt, így hozzá lehetett jutni a háztáji-, illetve szórványdióhoz, másrészt a válság miatt meggondolják az emberek, hogy mire költenek. A cukrászatok szintén kénytelenek voltak árat emelni, ezért a termékeik iránt visszaesett a kereslet, ami azt jelentette, hogy tőlünk, termelőktől is kevesebb alapanyagot vásároltak. S ha mindez még nem lenne elég, feleáron meg tudták venni az országba beérkező ukrán diót, ami megadta a kegyelemdöfést a diós szektornak. Aki novemberig el tudta adni a termését, az még nem járt nagyon rosszul, de aki nem, az most nehéz időszak előtt áll.
Stabilabb piaca van a héjas árunak, mert annál az ukrán termék nem tud versenyképes maradni, ugyanis gyengébb minőségű és ebben a szegmensben csak az egészséges, szép árut lehet eladni. A dióbél esetében az optikai érzékelők úgy válogatják a magvakat, hogy azok homogén színezetűek legyenek a csomagban, így el tudják "rejteni" a gyengébb minőségű, barna bélzetet, a héjas árunál ez nem működik – fotó: pixabay
Engelhardt Ádám hozzátette: nem látszik ugyanis, hogy lenne fék azon a vonaton, amin az ukrán, a kínai és a chilei dió jön be az országba.
– Ráadásul ezek az áruk a legtöbb esetben gyenge minőségűek is: egy cukrász, aki eddig nem tartozott a partnereim közé, megkeresett, hogy szállítsak neki is, mert vett kínai diót, de szotyola íze volt... – folytatta a diótermelő. – Sajnos, rólunk, diótermelőkről alig esik szó, amikor az ukrán dömping hatásairól beszélnek, pedig itt is nagy problémákat okozott a keleti import. Hogy a 2023-as piac milyen lesz, még nem tudom, ez az év számunkra egyelőre sötét ló. Sajnos, a termés közepesnek mondható, Franciaországban is gyenge a termés (ott tavaly kiugró volt), tehát lenne esély a kicsit magasabb árra, ha nem jön tovább az ukrán dió. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy a tavalyi évhez képest is tovább romlott a lakosság pénzügyi helyzete. Összességében úgy látom, támogatásokkal együtt is erősen mínuszos lesz ez az év.
Engelhardt Ádám a terveikről elmondta: szeretné bővíteni a héjastermék-szegmenst, mert most úgy tűnik, az lehet a biztosabb és stabilabb piac, ha tudunk minőséget termelni.
