A többek között a Wageningen Egyetem felügyelete mellett megrendezett idei Autonomous Greenhouse Challenge verseny célkitűzése az volt, hogy a csapatok olyan mesterséges intelligencia által irányított algoritmusokat fejlesszenek ki, amelyekkel egy üvegházban folyó termesztés távolról irányítható – vagyis minden olyan döntést a számítógép hozzon meg, amit normál esetben a termesztő szokott meghozni – írja a FruitVeb a hortidaily.com cikke alapján.
A döntési körbe értendők például a klímakomputer beállításai; hogy mit és mikor termesszen a gazda; ehhez milyen erőforrásokra lesz szükség; valamint a fejszám beállítása, a levelezések és metszési munkák időpontjának meghatározása.A verseny időtartama hat hónap volt, ennyi időn át kellett a csapatok által kidolgozott algoritmusoknak irányítaniuk az üvegházban folyó termesztést. Az értékelés pontozásos alapon történt: a termés mennyiségén és minőségén kívül a bírálók figyelembe vették a termesztéstechnológia fenntarthatóságát.
A legfőbb érdekességet az jelentette, hogy ezeket az adatokat összehasonlították a gazdák által elért eredményekkel, azaz kiderült, hogy az algoritmusok képesek-e „legyőzni” a gazdákat. Arról még nincs szó, hogy az üvegházi termesztés teljesen automatizált legyen, de már most sikerült pár olyan részterületet meghatározni, amelyekben az algoritmusok jobban teljesítettek a gazdáknál.
Már most sikerült pár olyan részterületet meghatározni, amelyekben az algoritmusok jobban teljesítettek a gazdáknál – fotó: Pixabay
A versenyt a Van der Hoeven Horticultural Projects gyári csapata, az Automatoes nyerte, amely cég több mint egy évtizede foglalkozik üvegházi paradicsomtermesztéssel. A verseny során az Automatoes kizárólag az adott létesítményben mért számokra hagyatkozott, ezeket különböző csoportokba sorolta (világítás, öntözés), majd további részkategóriákra osztotta, és ezeket mesterséges intelligenciával elemezve hozta meg a szükségesnek vélt döntéseket.
A cég által alkalmazott növénytermesztési stratégia (Plant Empowerment) lényege, hogy nem optimálisnak tartott környezeti feltételeket próbálnak megteremteni, hanem a szenzorok magát a növényt nézik folyamatosan, és ennek megfelelően állítják be a klímaparamétereket.
Az Automatoes csapat vezetője, Leonard Baart de la Faille szerint mindenképpen az embermentes üvegházaké a jövő, ez a távlati cél. Ez azonban még messze van, sok-sok évre vagyunk megvalósításától. Ennek egyik legfőbb oka, hogy sokkal több szenzorra van szükség ahhoz, hogy a megfelelő adatok rendelkezésre álljanak a teljes robotizációhoz. Azonban már középtávon is elképzelhető az, hogy bizonyos részterületek vezérlését önműködő, autonóm rendszerek vegyék át az üvegházakban, ilyen például a klímavezérlés – Leonard szerint ez pár éven belül lehetséges lesz. A termesztők hasonló véleményen voltak, szerintük is óriási jelentősége lesz a növényszenzorok elterjedésének.
A termelők már régóta dolgoznak olyan érzékelőkkel, amelyek megkönnyítik a munkájukat, és segítik őket a döntéshozatalban. A közvetlenül a növényekről adatokat szolgáltató érzékelők, például a fotoszintézis-szenzorok használata teljesen új információkkal szolgálhatnak a termesztés számára. Az érzékelők által a központi számítógépre küldött óriási mennyiségű információ feldolgozása csak a megfelelő algoritmusokkal, mesterséges intelligenciával lehetséges – többek között ez a felismerés állt a verseny kiírásának hátterében.
