Bárki belefoghat! – Így termesszünk zöldséget tenyészedényben

Előző cikkünkben termesztésben használható edények jellemzőiről és a megfelelő edény kiválasztásáról volt szó. Most a lehetséges termőközegeket ismerhetik meg.

Akkor is központi kérdés volt, és ma is az: mely anyagok a legalkalmasabbak ilyen célra – figyelembe véve a növény igényét, a gazdaságosság kérdését és nem utolsósorban a környezetvédelmi szempontokat?

Bár az egyes országok adottságaitól függően sokféle közeget használnak, de igazán csak 5-6 anyagról lehet elmondani, hogy a gyakorlatban jól beváltak, nagyobb felületen alkalmazzák őket a zöldséghajtatásban. Ennek ellenére jelenleg is számos anyaggal folynak kísérletek, üzemi próbálkozások.

A gyökérrögzítő (talajt helyettesítő) anyagokat leggyakrabban a származásuk alapján csoportosítják, ennek megfelelően megkülönböztetünk:

• szerves eredetű anyagokat (tőzeg, kókuszrost, fakéreg, faháncs, szalma, fűrészpor, faforgács stb.),

• ásványi eredetű anyagokat (homok, folyami kavics, kőzúzalék, zeolit, perlit, vermikulit, égetett agyaggranulátum, kőgyapot stb.) és

• mesterségesen előállított anyagokat (poliuretán hab, polisztirol golyók, habszivacsok stb.).

Nálunk árutermelő nagyüzemekben a kőgyapot (1. kép) és a kókuszrost terjedt el, kisüzemekben, saját célra termelő gazdaságokban leggyakoribbak a különféle tőzegek és azok keverékei.

Nagyüzemi talaj nélküli termesztésben nagy felületen használják a kőgyapotot.

Nagyobb pufferhatásuk, jó kezelhetőségük és könnyű beszerezhetőségük miatt

kisgazdaságokban a tőzegek és azok keverékeinek használatát javasoljuk zöldségfélék hajtatására!

A tőzegek kémiai és fizikai tulajdonságaikat figyelembe véve nagyon sokfélék lehetnek, ebből adódóan pontosan kell tudni, hogy honnan származnak, milyen tőzegfajtával van dolgunk, annak megfelelően kell a termesztést alakítanunk.

Alapvetően két típust különböztetünk meg:

• felláptőzegeket (szokás mondani: rostos tőzegek) és
• síkláptőzegeket (meszes vagy kotus tőzegeknek is nevezik őket).

A felláptőzegek, akárcsak a síkláptőzegek, levegőtlen körülmények között különböző mértékben humifikálódott növényi (moha) részek. Tőlünk északabbi országokból származnak, ahol sok a csapadék, gyakori a lápok kialakulása, amelyekben a bomlás levegő hiányában részben megtörténik.

A felláptőzegek sem egységesek, a bomlás mértékétől függően megkülönböztetünk fehér tőzegeket, ezek a tőzegtelepek felső rétegéből bányászhatók, és barna vagy fekete tőzegeket, amelyek az alsó rétegekben alakulnak ki. A világos tőzegek rostosabbak, szerkezet tekintetében tartósabbak, mint a sötét felláptőzegek, amelyeknek kétszer nagyobb a térfogattömege, és a kisebb pórustérfogatból adódóan rosszabb a levegőkapacitásuk is.

Fontosabb fizikai és kémiai tulajdonságaik az alábbiakban összegezhető:

• Kémhatásuk erősen savas (3-4 pH), ahhoz, hogy a növények jól tudjanak bennük fejlődni, meszezni kell őket.
• Szerkezetük laza, levegős, a vizet jól megtartják, lassan száradnak ki. Préselés után is visszanyerik laza szerkezetüket.
• Kiszáradás után könnyen és gyorsan újranedvesíthetők.
• Növényi tápanyagokat gyakorlatilag nem tartalmaznak.
• Mésztartalmuk minimális.
• Gyommagvaktól, kártevőktől mentesek.
• Külföldi származásukból adódóan, magas bányászati költségek és nagy távolságról történő szállításuk miatt drágák.

A hazai síkláptőzegek keletkezési helye és körülményei nagymértékben eltérnek a felláptőzegekétől. Ennek megfelelően több fontos fizikai és kémiai tulajdonságuk a fent említett felláptőzeg-csoporttól különbözik:

• Erősen humifikálódtak.
• Szerkezetük – mint gyökérrögzítő közeg – lényegesen kedvezőtlenebb növények termesztésére. Fajsúlyuk (térfogattömegük) kétszer-háromszor akkora, mint a felláptőzegeké.
• Préselés után nem vagy csak kis mértékben nyerik vissza eredeti szerkezetüket.
• Kiszáradás után nem nedvesíthetők újra, a nedvességet nem tartják meg.
• Növényi tápanyagokat kisebb mennyiségben tartalmaznak.
• Magas mésztartalmukból adódóan kémhatásuk enyhén lúgos.
• Szikes jellegű változataik is előfordulnak.
• A kinyerés helyétől függően jelentős mennyiségű gyommagot is tartalmaznak.
• Tekintettel arra, hogy itthon bányászhatók, a kisebb szállítási költségekből adódóan olcsóbbak.

A kókuszrost vagy kókuszháncs a kókuszdió termesztésének mellékterméke. Az utóbbi néhány évtizedben mint talajt helyettesítő anyagot is felfedezték, és egyre nagyobb felületen alkalmazzák a termesztésben, nálunk is könnyen beszerezhető. A kókuszdiótermést körbevevő, 10-25 µm vastagságú nyers fonalakat több hónapos komposztálás után vízzel átmossák, így növényi kártevőktől és betegségektől, valamint gyommagvaktól mentes anyagot kapnak. Kiváló és tartós szerkezeti tulajdonságokkal bír. Képes a saját tömegénél nyolcszor nagyobb mennyiségű vizet felvenni és tartósan tárolni, mindemellett biztosítja a gyökerek számára szükséges levegőt is.

Porozitást tekintve a kókuszrost minősége megegyezik a legjobb felláptőzegekével, sőt vízmegtartó képessége még jobb, száradás után könnyen újranedvesíthető. Termesztés után a hajtatóházból kikerülő kókuszrost – szemben sok más, talajt helyettesíthető anyaggal, pl. kőgyapot – szabadföldi kertészetekben talajok javítására kiválóan alkalmas. Tekintettel arra, hogy messziről szállítják, drága. 20x10x7 cm-es nagyságú, 650 grammos téglákra préselve elsősorban kisüzemi és hobbicélra, vödrös termesztéshez javasolhatók, kb. 4 liter tápoldattal (vízzel) feltöltve egy 10-12 literes vödör feltöltéséhez elegendők.

A tőzegekhez vagy a kókuszrosthoz egyéb ásványi eredetű komponenseket is lehet adni a szerkezeti tulajdonságok javítása és a költségek csökkentése céljából. Például homokkal és perlittel javítható a síkláptőzegek újranedvesíthetősége.

A finom szemcseméretű perlit (2-500 μm) a könnyen felvehető víztartalmat növeli, a durva szemcséjű (2000-3000 μm) a levegőkapacitását javítja. A tenyészedényes termesztéshez alkalmas homok durva (nagy) szemcséjű legyen, agyagot ne tartalmazzon, mert öntözéskor összecementálódik, levegőtlenné válik. Ezért – szemben az agyagot rendszerint tartalmazó bányahomokkal – a folyami homokot célszerű előnyben részesíteni.

Gyakori kérdés az arány, azaz mennyi tőzeghez mennyi homokot kell keverni. Amennyiben gyengébb minőségű síkláptőzeget használunk, a homok aránya ne legyen több 20-25, maximum 30%-nál. Jó szerkezetű felláptőzegek esetében akár az 50-50 térfogatszázalék tőzeg-homok is elképzelhető.

A fentiekben csak a termesztőközeg szerkezetéről volt szó, a szükséges növényi tápanyagokról nem. Bár sokan azt gondolják, hogy a növény számára szükséges tápanyagtartalom biztosítása a nehezebb – pedig fordítva van –, ha már van egy jó szerkezetű közeg, annak a tápanyagfeltöltése műtrágyákkal egyszerűbb.

Ültetés előtt, a tenyészedény gyökérközeggel történő feltöltésekor a következőkre kell ügyelni:

• Amennyiben savanyú, azaz felláptőzeget használunk, a pH-tól és a meszezőanyagtól függően 2-5 kg/m³, egyes esetekben még ezt is meghaladó mennyiségű mészkőport, Futort, dolomitőrleményt, égetett meszet stb. kell egyenletesen a tőzeghez keverni.

• A tőzeg hajlamos a foszfor megkötésére (kókuszrost kevésbé), amire az induló növénynek különösen nagy szüksége van. Ezért 2-3 kg/m³ szuperfoszfát műtrágya bekeverése a jobb gyökeresedés, a kezdeti virágzás és terméskötés miatt szintén ajánlott.

• Mint a korábbiakban is elhangzott, a tőzegek és a kókuszrost, valamint a javasolt kiegészítő ásványi anyagok tápanyagokat nem vagy csak minimális mennyiségben tartalmaznak, ebből adódóan a közeg tápanyagokkal való feltöltése elengedhetetlen feltétele a sikeres hajtatásnak (2. kép). Ezért valamilyen lassított hatású (cserepes termesztésnél és palántanevelésnél is használatos), komplex műtrágyából 1-2 kg/m3 mennyiséget kell az ültetés előtt a közeghez keverni.

• Az így táp- és meszező anyagokkal feltöltött, adalékanyagokkal bekevert földet ültetés előtt alaposan nedvesítsük be! Tartsuk meleg helyen, hogy a palántázás idejére kellően, azaz 18-20 0C-ra átmelegedjen.

Műtrágyák nélkül a tőzegbe ültetett paradicsom súlyos tápanyaghiány-tüneteket mutat.