A következő hét évben az EU agrártermelői hektáronként maximálisan 28, átlagosan azonban csak 4 kg tiszta rezet használhatnak, míg az ötvenes években a szőlő- és komlóültetvényekben több mint 50 kg-ot használtak. A biotermesztésben ennél szigorúbb normák vannak érvényben.
A nemesfém elsősorban a gombás és bakteriális betegségek megelőzésére szolgál, a biotermesztés jelenleg nem tudna meglenni a rézvegyületek használata nélkül. Az ökológiai termesztésben való nélkülözhetetlenségük mellett, a rézvegyületek előnye, hogy kezelésük egyszerű, nem ismert ellenük kialakult rezisztencia, és a belőlük készült permetléből csak ritkán alakul ki veszélyes koncentráció.
A rézvegyületek ma is fontos részei a gombák elleni védekezésnek, főleg a biotermesztésben – fotó: Shutterstock
Azonban a réz a talaj élő szervezeteire mérgező. Miután jól kötődik a szerves anyagokhoz, így mezőgazdasági kijuttatás következtében a talaj felső, néhány tíz centiméteres rétegében halmozódik fel. Mélyebbre is kerülhet, ha elsavanyodik a talaj vagy mély talajművelést végeznek. A talajainkat érő erózió hatására más területeken is szennyezőként jelentkezhet, akár a felszíni vagy a felszín alatti vizekbe is kerülhet, ezzel pedig az emberre is hatással lehet. Hozzá kell tenni, hogy a hazai értékek a talajban a maximumot figyelembe véve is határérték alattiak, míg Nyugat-Európa egyes vidékein ezeknek az értékeknek sokszorosa is előfordulhat.
A réz nagyobb mennyiségben már toxikus nehézfém, minden biológiai szervezetet mérgez – fotó: Pixabay
Ugyanakkor a növényvédők – különösen a szőlő-, gyümölcs- és komlóültetvényekben – még nem találták meg a rézvegyületeket helyettesítő, hasonló hatásfokú és költségszintű szereket.
