Az 1950-es és 60-as években zöld forradalma a növényfajták nagy változatosságát hozta az olyan alapvető élelmiszerek esetében, mint a rizs vagy a búza. A burgonya esetében viszont a nagyobb hozamú vagy betegségekkel szemben ellenállóbb új fajták nemesítésére tett erőfeszítések eddig nagyrészt sikertelenek maradtak, írja a Zmescience.com.

A Max Planck Növénynemesítési Kutatóintézet szakemberei most a gumó teljes genomjának feltérképezésével megalapozták új burgonyafajták kialakítását, amelynek köszönhetően lehetőség nyílik arra, hogy olyan új burgonyafajták nemesítése kerüljön napirendre, amelyek termékenyebbek és ellenállóbbak lesznek a klímaváltozással szemben is. Ez óriási hatással lehet az következő évtizedekben az élelmezésbiztonság megteremtésére annál is inkább, a burgonya egyre inkább beépül az étrendbe világszerte, még az olyan ázsiai országokban is, mint Kína, ahol a rizs számít a legfontosabb alapélelmiszernek.

Miért is fontos a genetikai változatosság?

Egy fajon belüli alacsony genetikai diverzitás (jó példa erre a burgonya) azt jelenti, hogy bizonyos körülmények között "védtelenné" válik a betegségekkel szemben. Jól példázza az alacsony genetikai változatosság kockázatát az 1840-es évek írországi éhínsége. Európában ebben az időszakban egyetlen burgonyafajtát termesztettek, amely kifejezetten sebezhető volt a fertőzések által, így a burgonya termesztése szinte az egész kontinensen kudarcba fulladt.

Az éhínségnek és a nyomában fellépő epidémiás betegségeknek 1 millió áldozata volt. A tragédia azért is kiemelkedik más szörnyűségek közül, mivel a burgonyavész a szokásos egy-két szezonnál tovább pusztított és a népesség sokkal nagyobb hányadát veszélyeztette, mint egy „átlagos" éhínség. A burgonya ráadásul – amelyet igen korán, már 1590 körül kezdtek termelni –, hárommillió földműves megélhetését biztosította, írja a Múlt-kor-hu.

Indexkép: Pixabay