Valamennyi növényi szerv, így a levél, a szár és a termés is képes tápelemek felvételére, de a növény tápanyagellátása a zöldségfélék esetében is alapvetően a gyökérrendszeren keresztül történik. Vannak azonban esetek, amikor a lombon keresztüli tápanyagellátás előnyösebb vagy éppen egyetlen megoldás.
Lombon keresztüli tápanyagfelvétel, cink- és mangánlombtrágyázás
A levélen keresztüli tápanyagfelvétel kétféle módon történhet: diffúzióval és aktív transzport útján. A diffúziós tápanyag-hasznosulás egyszerű fizikai törvényen alapszik, a tápanyagok áramlása a nagyobb koncentráció felől a hígabb irányába tart. A mozgás intenzitása függ a koncentráció különbségétől és a hőmérséklettől. Ilyen módon az egész levélfelületen keresztül történhet tápanyagfelvétel, ami a gázcserenyílások közelében a nagyobb hidratáció és vékonyabb kutikula következtében intenzívebb.
Az energiabefektetéssel történő, aktív transzport útján megvalósuló tápanyagfelvétel – amihez az ATP molekulák biztosítják az energiát – a levél felületén található, úgynevezett kötőpontokon történik, melyek a gázcserenyílások közelében sűrűbben helyezkednek el. Ezeken a pontokon a felvétel ütemét alapvetően az asszimiláció intenzitása befolyásolja, kisebb mértékben a tápelem.
Talajvizsgálatok és termesztési tapasztalatok alapján elmondható, hogy a zöldségtermesztő üzemekben – részben a szerves trágyák használatának is tulajdoníthatóan – a talajok cink- és mangántartalma elegendő a növény egészséges fejlődéséhez.
Esetleges előfordulásuk a közvetkezőknek tulajdonítható:
• magas talaj-pH,
• savas talajon helytelenül végzett meszezés,
• 5% feletti talajmésztartalom,
• foszfortúltrágyázás,
• nehezen bomló, magas szervesanyag-tartalmú közeg (palántanevelésnél és cserepes dísznövénykultúrákban tőzeg-alapanyagú közeg használatakor), konténeres (vödrös) termesztés és
• rossz szerkezetű, rögös talaj.
A zöldségtermesztő üzemekben a talajok cink- és mangántartalma elegendő a növény egészséges fejlődéséhez – fotó: Shutterstock
A növény a tápanyagokat gyökerein keresztül veszi fel, tápanyag-utánpótlási technológiákban a mangán és a cink esetében is alapvetően a gyökéren keresztüli tápanyag-hasznosulással számolunk. Ugyanakkor vannak esetek (lásd a fent felsoroltakat), amikor a levélen keresztüli növénytáplálás hatékonyabbnak bizonyul vagy egyetlen megoldásnak tűnik a cink- és mangánhiány megelőzésére, illetve megszüntetésére, amikor a gyökérzet az említett két mikroelemet nem vagy csak nehezen tudja hasznosítani (relatív tápanyaghiány).
Cink és mangán levélen keresztüli pótlása, a hiánytünetek megszüntetése történhet egyszerű cink- és magnéziumsókkal, ezek közül általánosan használatosak jó keverhetőségükből és kedvező árukból adódó szulfátok (mangánszulfát, cinkszulfát). Célszerűbb gyakoribb, de kisebb koncentrációjú (0,5%) lombtrágyát használni, bár szaktanácsokban itt-ott töményebb oldatot (1-2%) is javasolnak.
A kelátok összetett vegyületek, a mangánt és a cinket mint a rák ollója (nevük is innen ered, „kelat") védik, ionos formában tartják. Előnyük, hogy megkönnyítik a tápelemek átjutását a levélszöveten, gyorsabbá teszik a felszívódásukat. Vízoldhatóságuk és stabilitásuk miatt talajon keresztül is adhatók. A kelatizált trágyák drágábbak, de előnyük, hogy lényegesen szélesebb pH-tartományban (pl. meszes talajokon) is hatásosak, mint az egyszerű sók. Jelölésük a kelátképző vegyületek betűszavas rövidítésével történik.
Különböző márkanévvel ellátott összetett (makroelemek+cink, illetve makroelem+mangán) és komplex, azaz valamennyi növényi tápanyagot tartalmazó készítmények is kaphatóak. Ezek használata elsősorban kondíciójavításra, általános tápanyag-utánpótlásra javasolható, ahol hiánytünet nem alakult ki. Beteg mangán- és cinkhiányos növények gyógyítására előnyösebbek a csak egy-egy (esetleg egy-két) tápelemet tartalmazó készítmények.
Lombtrágyázás hibaleltára
Előfordul, hogy a lombtrágyázás nem váltotta be a hozzá fűződő reményt, a várt hatásfok elmarad. Általában nem a készítmény rossz, a hiba többnyire a helytelen alkalmazásra vezethető vissza. Ezzel kapcsolatban a következő általános szabályok betartását javasoljuk:
• Jó hatás akkor érhető el, ha a lombtrágyázást az első, kezdeti tünetek megjelenésekor elkezdjük.
Kezdődő mangánhiány paradicsomon – fotó: Dr. Terbe István
• Minden esetben jó minőségű, lágy vizet használjunk, mert kemény vagy erősen szikes (magas EC-értékű) vízben oldhatatlan formában kicsapódhat a hatóanyag.
• Jobb hatásfok érhető el és kisebb a perzselési, illetve mérgezési veszély is (főleg mangán esetén), ha hígabb oldatot készítünk (0,3-0,5%) és gyakrabban ismételjük meg a permetezést.
• A lombtrágyaoldat EC-értéke – ami összetevődik a lombtrágya és a növényvédő szer sóértékéből (EC-jéből) és az öntözővíz sótartalmából – összesen ne haladja meg a 2,5-3 EC-t.
• A lombtrágyázás csak akkor hatásos, ha nagy, fejlődében lévő, egészséges lombozatara juttatjuk ki a permetszert.
• A lombtrágyát elsősorban a fiatalabb levelekre, hajtásokra juttassuk, ott gyorsabban a hasznosulás foka.
• Száraz időben, nagy melegben gyengébb a lombtrágya hatásfoka, mint párás időben, ezért inkább a reggeli és délutáni, esti órákban előnyösebb a permetezés.
• Lehetőség szerint 16-18 0C-os vízben oldjuk a lombtrágyakészítményt. 14-15 0C alatt csökken a lombtrágyák oldékonysága, ugyanakkor néhány komplex esetén 21-22 0C felett egyes vegyületek bomlása, gázosodása következhet be, és a lombtrágya már hígabb töménységben is perzsel.
• Egyszerre három szernél többet ne keverjünk össze.
• A lombtrágyák többsége növényvédő szerekkel is kijuttatható. A jó oldódás miatt fontos a bekeverési sorrend. Először a por alakú (WP) növényvédő szert oldjuk fel, ezt kövesse az oldat formájú növényvédő szer hozzáadása (EC), és csak ezután keverjük be a lombtrágyát.
A levéltrágyázás nem helyettesíti a talajon keresztüli trágyázást, annak csupán kiegészítője!
Eredményesen alkalmazható a relatív hiány megszüntetésére, de stratégiának a talaj feltöltését, a cink és mangán felvételét akadályozó talajtényezők megszüntetését kell tekinteni.
