Emellett stresszeli a tenyésztett halakat, és a veszélyeztetett fajokra való ragadozással veszélyezteti a biológiai sokféleséget. Az Európai Akvakultúra Termelők Szövetsége (FEAP) állásfoglalásában felvázolja a nagy kárókatona növekvő populációjának kezelésére szolgáló, összehangolt európai stratégia sürgető szükségességét – írja a pecaverzum.hu a Halászati Lapok januári száma alapján.
A 23 ország 24 nemzeti szövetségét képviselő FEAP hangsúlyozza a madarak súlyos ökológiai és gazdasági hatásait az európai akvakultúrára és biológiai sokféleségére. Közleményükben kiemelik, hogy az akvakultúra védelme nemcsak a termelőknek, hanem mindazoknak létfontosságú, akik e szektortól függenek az élelmezésbiztonság és a megélhetés terén. Ha most cselekszik, Európa megvédheti akvakultúra-iparát, megőrizheti a biológiai sokféleséget, emellett elősegítheti az emberek és a vadon élő állatok kiegyensúlyozott együttélését.
Az elmúlt évtizedekben a nagy kárókatona populációja ugrásszerűen megnőtt; a költőpárok száma meghaladja a 400 ezret, ami közel 2 millió egyedet jelent, ez pedig a valaha feljegyzett legmagasabb szint. Ez hatalmas kihívást jelent, beleértve a kárókatonák napi 1000 tonnát meghaladó halfogyasztását, ami jelentős veszteségeket okoz a haltenyésztő telepeken.
A közvetlen veszteségek, például a halfogyasztás, valamint a közvetett hatások, mint a stressz, a csökkent jóllét és a mérsékelt termelési hatékonyság, kockáztatják az európai akvakultúra életképességét. A veszélyeztetett fajok, például az angolna és a sebes pisztráng ragadozása súlyosbítja a vadon élő halállományok csökkenését, és akadályozza az EU vízkeretirányelve szerinti jó ökológiai állapot elérését.
A FEAP hangsúlyozza, hogy az EU Madárvédelmi Irányelve értelmében jelenleg végrehajtott helyi gazdálkodási intézkedések nem elégségesek e probléma mértékének kezelésére. Egységes európai stratégiára van szükség, olyan konkrét intézkedésekkel, amelyek garantálják az akvakultúra-termelőknek a jogot, hogy megvédjék magántulajdonban lévő halállományukat, és fenntartsák a halak jóllétét azáltal, hogy csökkentik az állandó ragadozást.
A FEAP szükségesnek tartja a bürokratikus akadályok csökkentését a gyors intézkedés biztosítása érdekében.
Azt javasolják, hogy az EU vidékfejlesztési alapjaiból különítsenek el forrásokat a kárókatona-szabályozási intézkedések finanszírozására, és kártalanítsák a gazdálkodókat az állományokban, valamint a létesítményekben keletkezett károkért.
Indexkép: Shutterstock
