A terméseredmények sem mondhatók kiugrónak, és sok a minőséggel kapcsolatos kifogás is, amely részben a szakszerűtlen talajművelésre és a pontatlan tápanyag-utánpótlásra vezethető vissza.
A gyökérzöldségfélék csoportját (sárgarépa, petrezselyem, paszternák, zeller, cékla, téli retek) mint nagy tápanyagigényű növényeket szokták jellemezni.
Noha a fajlagos igény tekintetében (1 tonna termés előállításához szükséges NPK tápanyag/kg-ban) jelentős különbség van (1. táblázat), a hosszú tenyészidejű, őszi, tárolási és ipari fajtákra az átlagosnál magasabb nitrogén- és káliumigény a jellemző. (A fajon belül – azaz fajták között – sok esetben nagyobb különbség van, mint az egyes zöldségfélék között, ami a tenyészidő hosszából és ebből következően a jelentős termésmennyiség-különbségből adódik.)A gyökérzöldségfélék fajlagos tápanyagigénye (kg/t)
|
Rossz kelés
A rosszul előkészített termőtalaj, a pontatlan tápanyagellátás számos fejlődési rendellenességet, torz, értéktelen termés kialakulásához vezet. Az apró olajos magvak, mint a petrezselyemé vagy a sárgarépáé, optimális feltételek mellett is vontatottan kelnek, aminek alapvető oka, hogy lassan veszik fel a vizet, hosszú idő alatt duzzadnak meg.
A rossz minőségű magágy, a cserepesedésre hajlamos talajfelület, nemegyszer a mély vetés tovább rontja a kelési esélyüket. Szántóföldi növényekkel kombinált vetésforgókban ritkábban, zöldséges forgóban gyakrabban előfordul, hogy a magas induló tápanyagtartalom is – pl. nagy adagú starter trágya – hozzájárul az elhúzódó, esetenként gyenge, hiányos keléshez.
Deformálódott sárgarépa és petrezselyemgyökér
A gyökérzöldségféléket – ellentétben a burgonya-, a kabakosok- és a káposztafélékkel – nem soroljuk a talaj minőségével szemben különös igényeket támasztó fajok közé, amelyeket minden esetben az öntözött és a szerves-trágyázott vetésforgószakaszban célszerű elhelyezni. Mégis számos fejlődési rendellenesség vezethető vissza a rossz szerkezetű termesztőközegre, mindenekelőtt a felületesen, sekélyen elvégzett őszi talajművelésre.
A petrezselyem esetében gyakrabban (1. kép), de a sárgarépánál is tapasztalható termőtesttorzulás – amit okozhat helytelenül alkalmazott gyomirtó szer, valamint fonálféreg-fertőzés is –, de döntően a rögös, sekélyművelésű talajnak tulajdonítható.
Rossz talaj-előkészítés és a betömörödött talaj eredménye a deformálódott termés
Az olcsóbb sekélyművelést, különösen a mélyen gyökeresedő növényeknél, így az ipari és tárolási sárgarépánál, valamint a petrezselyemgyökérnél nem lehet alkalmazni!
Öntözetlen területeken, száraz évjárt esetén, 45-50 KA értéknél kötöttebb talajokon ugrásszerűen megnő az úgynevezett "szegletes termések" aránya, ilyen esetben a répatest keresztmetszete nem kerek, hanem lapos, „szegletes” lesz, ami ipari répák esetében nem, de friss fogyasztásra szánt árunál jelentős értékcsökkenést okoz.
Feldolgozáskor derül ki a szívrothadás-betegség
A gyökérzöldségfélék ismert betegsége a szívrothadás, amelyet a bórnak mint fontos mikroelemnek a hiánya vált ki. Zellernél és sárgarépánál gyakrabban, petrezselyemnél és reteknél ritkábban fordul elő a jelenség, a gyökértermés közepének barnás üregesedése. Főleg meszes, lúgos talajon alakul ki, ahol nem is annyira a bór hiánya, sokkal inkább a felvétel (növénybejutás) nehézsége a betegség oka.
Ha már a bórhiány észlelhető, egyértelmű tünetei vannak, a lombtrágyázás nem segít! Ott, ahol a kialakulása várható, megelőző védekezést célszerű alkalmazni, a növényvédelmi permetezések alkalmával, vagy külön is, bórtartalmú lombtrágyát (pl. bóraxot, bórsavat, bórtartalmú komplex lombtrágyákat) használjunk, amit ismételten, több alkalommal juttassunk a növényre.
Csavarodott termések
Gyakran előfordul, hogy a több répa- vagy petrezselyemtermés összecsavarodik (2. kép), aminek következtében a termések erősen deformálódnak. Oka az optimálisnál sűrűbb vetés, a soron belüli egyenlőtlen tőtávolság-megosztás vagy az egyelés elmaradása. A várható kár már a kelést követő hetekben látható, és meg is előzhető azzal, ha a fajtának szükséges tőtávolságra kiritkítjuk az állományt.
A túl sűrű vetés és az egyelés elmaradásának következménye az összecsavarodott répatestek
Repedt termések
Az elmúlt évben tömegesen jelentkezett a répa repedése (3. kép), ami a sok, későn érkező csapadéknak volt betudható, de hasonló tünetek alakulhatnak ki egy átlagosan csapadékos évben is, ha a nitrogén-fejtrágyázásra nagy adagban, későn kerül sor.
A kései csapadék a termések repedését okozza
Ez ellentmondani látszik annak a szabálynak, mely szerint a répának fokozatosan kell növelni a talajban a tápanyagszintet, ugyanis kezdetben – 2-3 hónapon keresztül – alig van tápanyagfelvétel, nyár közepétől pedig igen intenzíven növekszik a tápanyag-hasznosítás. Szeptember közepére, végére be kell fejezni a N-fejtrágyázást annak érdekében, hogy ne legyen nagy a romlásból adódó tárolási veszteség, és fokozatosan mérsékelni kell az öntözést is a termésrepedés elkerülése miatt.
A fotók a szerző felvételei.
