A növényházi és fólia alatti termesztés a téli hónapokban különösen nagy kihívás a zöldséghajtató kertészeknek. A hosszan tartó fényszegény időszakban a páratartalom és a hőmérséklet szabályozása is komoly nehézségekbe ütközik, olyan stresszhatások érik a növényeket, amelyek következtében leromlik a kondíció, ami a termőképesség mellett kihat a termések minőségére is. Télen különösen nehéz a növény igényének megfelelő környezeti tényezőket összehangolni, az ideális növénykondíciót fenntartani.
Pontosan mit jelent a növénykondíció? Ezt egyetlen szóval nehéz meghatározni. Használjuk az erőnlétre, a habitusra, az egészségi állapotra, az állóképességre, az ellenálló képesség jellemzésére, de számokkal jól kifejezhető értéke igazán nincs. A jó kondíció nem azonos a nagy lombtömeggel, a vastag növényszárral vagy a sok terméskezdeménnyel berakódott növénnyel (1. kép). A jó növénykondíció a kövér (buja) és a sovány (satnya) növényhabitus között van!
Stressz hatására bekövetkezett terméstúlterhelés uborkán – fotó: Agroinform.hu
A növény környezeti igénye a fejlődése folyamán változik, ebből adódóan a jó kondíció eléréséhez és megtartásához szükséges feltételek is módosulnak, nem tekinthetők statikus értékeknek. Ha a környezeti feltételeket és a termesztési technológiát az igénynek megfelelően nem tudjuk változtatni, a kondíció leromlik.
Primőröknél, a gyakran extrém környezeti viszonyok miatt, alapvető feltétele a jó növénykondíció kialakításának a termesztési célnak megfelelő és az adott környezeti feltételekhez jól alkalmazkodó fajta használata. A hibás fajtamegválasztást az ökotechnikai tényezők szabályozásával vagy fitotechnikai beavatkozással majdnem lehetetlen korrigálni.
A környezeti tényezők szabályozásával a stresszhatásokon keresztül be tudunk avatkozni úgy a növény fejlődésébe, hogy annak kondíciója kedvező (kedvezőbb) legyen. Bár ezzel kapcsolatos egy-egy technológiai eljárás már régóta ismert a zöldségtermesztésben, de ezek stresszélettani összefüggései többnyire ismeretlennek voltak.
A növényi ingert kiváltó tényezők kondíció szempontjából elindíthatnak kedvezőtlen folyamatokat, ilyen értelemben beszélünk gátlóhatású stresszről, és vannak stimulatív hatású tényezők, amelyek a növényben kedvező folyamatokat generálnak.
Milyen lehetőségei vannak a kritikusnak számító késő őszi, téli és kora tavaszi hónapokban a zöldséghajtatóknak a stresszhatások gyakorlati alkalmazására a vegetatív-generatív egyensúly és a jó növénykondíció fenntartásában?
A növénykondíció szabályozásakor nemcsak a faj, de a fajta igényének pontos ismerete is alapvető feltételnek számít. Kizárólag ennek birtokában lehetséges olyan fejlődési egyensúlyt befolyásoló környezeti tényezőket választani, amelyekkel kedvező stresszhatás érhető el. Csoportosításuk általában az alábbiak szerint történik:
• klímaszabályozással kapcsolatos,
• öntözéshez és vízellátáshoz köthető,
• tápanyagellátással összefüggő,
• fitotechnikai,
• agrotechnikához és
• vegyszeres kezelésekhez köthetők.
A klímaszabályozással történő stresszhatások alkalmazásának előnye – természetesen a hajtatóház, illetve fóliasátor technikai színvonalától függően – a gyorsaság, a pontosság és a hatékonyság.
A paradicsom esetében – kedvező fényviszonyok mellett – a kiegyenlített, 24 órás, magas, 22 0C feletti léghőmérséklet a lombnövekedést segíti elő, az ennél alacsonyabb értékek (20 0C alatt) egy határig jobban generálják a virágzást. Márciusban és októberben ~20-22 0C, a fényszegényebb hónapokban (november, december, illetve január és február) 16-19 0C tekinthető optimálisnak. A paprika esetében ezek az értékek – fajtától is függően – 2-4 0C-kal magasabbak.
A nappali és az éjszakai hőmérséklet-ingadozás szintén hatással van a növény vegetatív-generatív egyensúlyára. A nagyobb eltérések a vegetatív növekedést lassítják, és a virágzást serkentik, míg kisebb hődifferenciával, azaz a kiegyenlített léghőmérséklet tartásával olyan stresszhatást érhetünk el, ami a lombozat növekedését fokozza. Optimális az 5-7 0C-os különbség, az ennél lényegesen nagyobb napi hőingadozás a lombtömeg gyarapodását gátolja, de a virágok, illetve a terméskezdemények elrúgását is eredményezheti.
Őszi, de tavaszi ültetésű paradicsomnál, főleg kisebb légterű (egyhajós) fóliasátraknál fordul elő, hogy az alacsony hajnali léghőmérsékletet magas déli, kora délutáni követi. Ilyenkor a fajtára nem jellemző óriásfürtök képződnek (2. kép), amelyeken nem képes a növény a fajtára jellemző nagyságú bogyókat kinevelni. A paprika és az uborka esetében is ismert hasonló okokra visszavezethető termésdeformáltság és káros (lilás-barna) elszíneződés.
Nagy napi hőingadozás következtében kialakult deformált és óriásfürt paradicsomon – fotó: Agroinform.hu
Magas éjszakai hőmérséklet esetén nagy a disszimiláció, a napközben az asszimilációs folyamatok hatására képződő hasznos szerves anyagok (asszimiláták) éjjel lebomlanak, ebből adódóan nincs növekedés és súlygyarapodás, romlik a növény kondíciója.
Gyakori szellőztetéssel segíthetjük a virágképződést, ritkább szellőztetéssel a lombnövekedésnek kedvezünk. A száraz levegő a generatív jelleget, a magas pára a vegetatív növekedést erősíti. A paradicsom esetében különösen, de a paprikánál is a magas, de a túl alacsony páratartalom is rontja a terméskötődést. A paprika és a paradicsom esetében 70-80%-os légnedvesség-tartalom, az uborkánál a 80-90%-os mondható optimálisnak. Ültetést követően valamivel alacsonyabb, termésérés idején magasabb értékek a kedvezőbbek.
Indexkép: Shutterstock
_fill_540x300_0.jpg)
