2020 tavasza is változékony időjárást hozott, szinte azt lehet mondani, hogy nem lehet megbízni az évszakokban. Március közepén gyors felmelegedés (Sándor, József – idáig stimmel), majd Benedek napján hirtelen lehűlés, -4 – -6 oC hajnalban.
Tönkremenő kajszitermés
A kajszifák gyorsan kivirágoztak a melegedéssel, de azt a sokkhatást, amit a fagy okozott, már nem tudták kivédeni. Sajnos a kajszivirágok nagy része elfagyott, tarolt a kései fagy. Így indult a tavasz, s örülhettünk, hogy csak a kajszi szenvedte meg a szeszélyes időjárást.(Tegyük hozzá az aktuális helyzetet: március 13-án elkezdett virágozni a kajszi, s rögtön 14-én jött is egy esős nap – mi kell még a moníliának?!)
2021. 03. 13., a kajszivirágzás kezdete – A szerző felvétele
Április első dekádjában újabb meleg időszak érkezett, fokozatosan kinyíltak az őszibarack virágai, s vele együtt a szilva virágzása is elindult. Követte a cseresznye és rövidesen a meggy. Érdekesség, hogy virágzott már a körte is, de meleg fekvésben 10-e táján már kinyíltak az alma első virágai is. Ilyenkor támad a tafrinás levélfodrosodás (Taphrina deformans) őszibarackban, a moníliás hajtás- és virágszáradás (Monilinia laxa, M. fructicola) a csonthéjasokban. E két betegség tavaly alig tudott fertőzni, a száraz, meleg időjárás nem adott megfelelő körülményeket hozzá.
Almatermésűek nagy veszedelme a tűzelhalás-betegség (Erwinia amylovora), amelynek az első fertőzési hulláma a virágzásra esik. Tavaly mind a hőmérséklet, mind a nedvesség elmaradt a kórokozó igényétől, így fertőzés gyakorlatilag nem alakult ki.
__szerencsere_dolgozott_a_mehecske.jpg)
Korán virágzott az alma (április 18.), szerencsére dolgozott a méhecske – A szerző felvétele
Korán kezdődött az almafa-varasodás (Venturia inaequalis) aszkospóraszóródása, de a száraz körülmények miatt leállt. Nem úgy a lisztharmat (Podosphaera leucotricha), e kórokozó primér tünetei általánosan megjelentek az érzékeny fajták fáin. Már ekkor megkaptuk az első jelet, hogy az év ismét levéltetves lesz, a közönséges levélpirosító almalevéltetű (Dysaphis devecta) tünetei egyre inkább láthatóvá váltak.
Május elején már szinte minden kultúrában fertőztek a levéltetvek, így az almában már a zöld almalevéltetű is (Aphis pomi), de szívogattak a cseresznye, őszibarack, kajszi és szilva levelein is.
Alig hajtott ki a szilva, már meglepte a levéltetű – A szerző felvétele
Ez egy kajszihajtás; aki képes rá, számolja meg, mennyi levéltetű szívogatja – A szerző felvétele
Az almafa-varasodás (Venturia inaequalis) ekkor még csak elvétve okozott fertőzést, támadt helyette a lisztharmat (Podosphaera leukotricha). Folyamatos védekezésekkel lehetett a betegség terjedését megállítani, a károkozást mérsékelni. A csonthéjasokban csak elvétve jelent meg a moníliás hajtás- és virágszáradás (Monilinia laxa, M. fructicola) tünete.
A virágzáskor nem kedvezett az időjárás a monília fertőzésének, ennek ellenére a virágzás után megjelent néhány tünetes hajtás – A szerző felvétele
Terjedő lisztharmat és monília
Szokatlanul korán jelentek meg a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpoohyla) tünetei, főleg kajszin és őszibarackon. A molyok egyre nagyobb számban repültek, s a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi, R. cingulata) napozó imágóit is láthattuk a fák déli oldalán.
Május második felében a varasodás (Venturia inaequalis) fertőzése a kevés csapadék ellenére is megkezdődött, míg a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) már a másodlagos fertőzéssel terjedt. Ez utóbbi betegség fertőzési gyakorisága akár az 50%-ot is elérte, intenzív védelmet követelt.
Aztán beléptünk a csapadékos június hónapba, s ennek következményei már a hónap elején megmutatkoztak. A bőséges esők nyomán az érő cseresznye megrepedt, s a sérült részeken azonnal megjelent a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola). Kevesen védekeztek időben ellene, hiszen nem lehetett látni az időjárás fordulását. A folytatásban tovább esett, így a kár cseresznyében egyre hatalmasabb lett, de a meggyet is károsította a kórokozó.
Moníliás gyümölcs, 2020-ban ez okozta a legnagyobb kárt – A szerző felvétele
Érdekes, hogy a virágzás időszakában nem támadta az almatermésűeket a tűzelhalás-betegség (Erwinia amylovora), de június második felétől egyre több helyen észlelték a hajtásfertőzések tüneteit, s a beteg részek lemetszése, megsemmisítése ellenére még júliusban is velünk maradt.
Júliusban már egyre szélesebb lett a károsítók köre. Az almavarasodás (Venturia inaequalis) a tavaszi időszakban nem tudott számottevő fertőzést elérni és fenntartani. A júniusi esők, a gyakori felületi nedvesség hatására a betegség kései fertőzése megjelent, s terjedése egyre inkább gyorsuló ütemet vett fel. Innen kezdve az almásokat intenzív védelemben kellett részesíteni, ezt követelte meg a kórokozók oldalán a varasodás és a lisztharmat együttes fellépése, de az almamoly (Cydia pomonella), a vértetű (Eriosoma lanigerum) felszaporodása, a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) lárvarajzása is odafigyelést igényelt.
Erős moníliafertőzés a csonthéjasokban
Csonthéjasokban a gyümölcsmolyok (szilvamoly – Grapholita funebrana, keleti gyümölcsmoly – Grapholita molesta) emelkedő kártétele adott feladatot, amihez az esős időjárásban a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) súlyos kártétele társult. Kajsziban, őszibarackban és szilvában is gyorsan terjedt a betegség, s a védekezéstől, a szüret időzítésétől függően az érő gyümölcs 10-30%-a is tönkrement.
Aztán július második felében már lassult almásokban a varasodás és a lisztharmat terjedése. Ezt segítette egyrészt a nyárias időjárás, másrészt a hajtásnövekedés lassulása, a növekvő gyümölcs fogékonyságának csökkenése, s természetesen a védekezések hatása is megmutatkozott.
Az esők után erősödött a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla) tünete kajszi- és őszibarackfákon. A szedés figyelembevételével lehetett védekezni ellene, ez gyakran a szüret utáni kezelést jelentette. Nem sokkal később a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella japii) is megjelent a cseresznye és meggy levelein, ez is indokolta a szüret utáni „fertőtlenítő” kezelés elvégzését.
A moníliás gyümölcsrothadás továbbra is terjedt az érő gyümölcsöknél, s ahogy egyre több faj és fajta szedését lehetett végezni, úgy emelkedett a betegség által okozott kár is. A levéltetvek szaporodása a nagy esők időszakában kissé visszaesett, de ebben az időszakban már ismét ellepték a hajtásokat, szinte minden kultúrában tömegesen károsítottak.
Augusztus első felében sem változott sokat a helyzet. Almásokban – annak ellenére, hogy a fejlettségből eredően csökkent a növény fogékonysága a kórokozók támadására, s annak ellenére, hogy az időjárás ebben a hónapban nem igazán a betegségek terjedését segíti – még mindig terjedt a varasodásbetegség, a gyümölcsökön is megjelentek a varas foltok. Gyengülő mértékben, de még mindig fertőzött a lisztharmat az ültetvényekben, vagyis a védekezésekkel nem lehetett leállni.
A levéltetvek is kitartónak bizonyultak, továbbra is fertőzték az új hajtásokat, hajtásrészeket. Az almamoly második nemzedéke is megjelent, hernyói berágtak a gyümölcsökbe. Ahogy a gyümölcs növekedése közelített a végleges mérethez, ahogy a színeződés egyre haladt előre, egyre mutatósabb lett a gyümölcs, s egyre fájdalmasabb lett a károsítással együtt járó hullás.
Hatalmas kár a diótermésben
Ígéretes képet mutatott a dió, egészen augusztus közepéig. A fejlődő termésen megjelentek a kártevők is. Az almamoly (Cydia pomonella) második nemzedéke előszeretettel fertőzi meg a diók termését, s így tett most is. A dióburoklégy (Rhagoletis completa) társult a kártevőegyütteshez. Sokak számára kevésbé volt ismert a kártevő, s hihetetlen, hogy milyen számban rakja tojásait. Aki elmulasztotta a kezelést ellene, az sajnos csak a rothadó termésburkot és az értéktelen dióbelet találta szüretkor.
Az üzemi ültetvényekben gyenge mértékű kárt szenvedtek el, de a házikertekben – attól függően, hogy a területen mennyire terjedt már el a kártevő – akár 100%-hoz közelitő kárról is beszámoltak. Sajnos a dióbél tartós drágulására kell számítani!
Félő, hogy sokan láttak már ilyet, a dióburoklégy kártétele – A szerző felvétele
A fák lombját mind a baktériumos levélfoltosság (Xanthomonas arboricola pw. juglandis), mind a gnomóniás betegsége (Gnomonia leptostyla) károsította. Bár ezek is képesek a gyümölcsöt is megtámadni, most ez kevésbé tűnt fel!
A házikertekben okozott nagy károkat az almamoly
Augusztus vége felé a betegségek nem igazán terjedtek az almásokban. A varasodás sem a lombot, sem a gyümölcsöt nem támadta. A lisztharmat számára kedvezőbb körülmények uralkodtak, de a hajtások öregedése miatt ez a betegség sem terjedt. Az almamoly viszont kitartóan rajzott, a vegyes népesség miatt még mindig előfordult lárvakártétel. Összességében, az intenzíven védett ültetvényekben gyenge fertőzöttség és kártétel alakult ki, míg házikertekben ezt jelentősen meghaladta a kártétel mértéke.
Ebben a szakaszban a csonthéjasok érése és szedése is a végéhez közeledett, már csak a szilva és egynéhány őszibarack-, nektarinfajta termését szüretelték. Sajnos a keleti gyümölcsmoly és a darazsak (németdarázs – Vespula germanica, kecskedarázs – V. vulgaris) kártétele nyomán a moníliás gyümölcsrothadás (Monilinia laxa, M. fructicola) kártétele egyre fokozódott.
A csonthéjasokban a levélbetegségek terjedése kismértékben gyorsult, egyre több tünetet, illetve korai levélhullást lehetett látni. A cseresznyén és meggyen a blumeriellás levélfoltosság (Blumeriella japii), őszibarackon és kajszin a sztigminás levéllyukacsosodás (Stigmina carpophyla), míg szilván a vörösfoltosság (Polystigma rubrum) okozott tüneteket.
A blumeriellás levélfoltosság tünete – sajnos levélhullás lett a vége – A szerző felvétele
Ezt követően már nem történtek nagy dolgok az ültetvényekben, a betakarítást hátráltatta az esős október, s ez együtt járt a kár növekedésével. A lombfertőzöttség tovább növekedett, ami az őszi lombfertőtlenítés és őszi lemosó permetezés fontosságára hívta fel a figyelmet. Hogy milyen eredménnyel végeztük el, azt a most induló szezon mutatja meg.
