1. Lombvédelem
A következő évi termőrügyek és termővesszők egészséges képződése érdekében nélkülözhetetlen a lomb egészségének megőrzése a szüret utáni időszakban is. A lombozatot megtámadó gombás betegségek a levelek korai hullásához vezethetnek, ami végeredményben a hajtásnövekedés csökkenését vagy teljes leállását eredményezi. Hiszen a levelekben képződő asszimilátákat a fák a jövő évi termés szempontjából fontos rügyképződésre, termésdifferenciálódásra fordítják. Ezért nagyon fontos a lombozat jó egészségi állapotának minél további fenntartása.
Csonthéjas gyümölcsfáink közül a kajszi- és az őszibarack legtöbbször a sztigminás levéllyukacsosodásnak (Stigmina carpophyla), a cseresznye és a meggy a blumeriellás levélfoltosságnak (Blumeriella japii), míg a szilva a polisztigmás vörösfoltosságnak (Polystigma rubrum) esik áldozatául. Ezen gombás betegségek elleni növényvédelmi kezelések elhanyagolása következtében súlyos mértékű fertőzöttség léphet fel gyümölcsfáinkon, ami miatt teljes lombvesztés történhet a nyár végére.
A blumeriellás levélfoltosság tünete cseresznyén – A szerző felvétele
Nem sokszor emlegetjük a fekete bodzát, hisz nem sokan termesztik a házikertben, de a cerkospórás levélfoltosság (Cercospora depazeoides) okozta erős fertőzés a bodza esetében szintén korai lombhulláshoz is vezethet.
Cerkospórás levélfoltosság tünete a fekete bodza levelén – A szerző felvétele
A cerkospórás levélfoltosság nevű gombás betegség miatt a nyár végére korai lombvesztés következett be – A szerző felvétele
2. Tápanyag-utánpótlás
Az ősz folyamán sort kell kerítenünk a talaj tápanyagfeltöltésére is a gyümölcsösben, mivel ez a legalkalmasabb időszak a foszfor- és káliumtartalmú trágyázásra. Ezen tápelemek jellemzője a lassú oldódás, ami miatt csak lassan jutnak el a gyökérzónáig. Emiatt a betakarítás utáni időszak a legoptimálisabb a kijuttatásukra.
A foszfor elengedhetetlen a növény növekedéséhez és a generatív részeinek kialakulásához, illetve működéséhez, míg a kálium javítja a fák betegségekkel szembeni ellenállóságát, vízgazdálkodását, a termés minőségét, de az őszi időszakban a legfontosabb, hogy a fák télállóságát is. A nitrogéntartalmú műtrágyák kijuttatását azonban hagyjuk meg tavaszra, mert ezek többsége gyorsan és könnyen oldódik. Ősszel csak a talajra hullott levelek lebontásához szükséges nitrogénmennyiséget érdemes kiszórnunk.
3. Gyomszabályozás
Ne hagyjuk elmérgesedni a gyomhelyzetet a gyümölcsfák alatt. A fák alját a lombkorona síkjáig tartsuk gyommentesen! Ez megakadályozza a talajban élő rovarkártevők felszaporodását, megőrizzük a talajban lévő nedvességet, és a kórokozók felszaporodását is gátoljuk általa.
Távolítsuk el a beteg, száraz hajtásokat a gyümölcsfáinkról – A szerző felvétele
4. Zöldmetszés
A nyárvégi zöldmetszés a termőegyensúly javításának az egyik eszköze. Különösen ajánlott az erős növekedésű gyümölcsfajtáknál elvégezni, mert a nyáron elvégzett metszés gyengítő hatása erősebb, mint a télié, így a növekedési erélyt jobban csökkenthetjük vele. Az ekkor elvégzett visszametszésekkel korlátozhatjuk gyümölcsfáink magasságát is. Emellett fontos, hogy a letermett, beteg vagy felesleges hajtásokat is távolítsuk el, így szellősebbé válik a lombkorona, és a permetezés hatékonyságát is növelni tudjuk.
A csonthéjas gyümölcsfáink, mint a kajszi, az őszibarack, a meggy, a cseresznye és a szilva esetében a zöldmetszés növényvédelmi szempontból nagy jelentőséggel bír, hisz ezeket télen nem metszhetjük a csonthéjasok gutaütéses-betegségét okozó kórokozók miatt.
A gyümölcsfák tövéből előtörő sarjhajtások sok tápanyagot vonnak el a fától, ezért minél hamarabb el kell távolítani őket – A szerző felvétele
5. Sarjhajtások eltávolítása
A gyümölcsfák gyökeréből, tövéből és a törzs oldalaiból sok sarjhajtás törhet elő, amik gyorsan nőnek és sok tápanyagot vonnak el a fa koronarészétől, illetve a kártevők és kórokozók terjedését is segíthetik. Ezért szabaduljunk meg a sarjhajtásoktól, melyeket csonk nélkül metsszünk vissza, hogy ne tudjanak újrahajtani.
